Egy nap, amikor Máté éppen szundikált az ágyán, észrevette, hogy a plüss leopárd eltűnt. Azonnal felriadt, és végigkutatta az egész lakást. Minden zugot átnézett, de hiába; szomorúan arra jutott, hogy legjobb barátja elhagyta őt, talán elutazott nélküle.
Máté hetekig gyászolta kis szőrös társát, mígnem egyszer csak a sors új fordulatot hozott a leopárdot a szekrény egy eldugott sarkában találta meg! A macska és a játék újra találkozott, a viszontlátás olyan megható volt, mintha soha nem váltak volna el. Azonnal folytatták régi közös napi szokásaikat, mintha semmi sem történt volna.
Máté a játékot Olivérnek nevezte el, és most már mindenhová magával viszi.
Ágnes valószínűleg a nagymama varrótehetségére utalt, amikor azt mondta, hogy megjavította neki.
Máté nagymamája annyira ügyesen és precízen megjavította a plüssállatot, hogy szebb lett, mint újkorában. Máté annyira örült ennek, hogy könnyek között köszönte meg nagymamájának, hogy rendbe hozta a játékát.
Ez a pillanat jól mutatta, mennyire fontos volt Máténak a nagymamája, és mennyit számítanak a családi kapcsolatok az életben.
