Mai naplóbejegyzésem:
Amint megláttam a padnál kuporgó kutyát, szívem összeszorult. Rohanva értem oda, és akkor vettem észre a ledobott pórázat is, amit Natália hanyagul otthagyott. Mars fájdalmasan nézett rám dagadt szemével
Majdnem két éve, hogy alig beszélek a testvéremmel. Enikő még mindig nem érti, hogyan válhatott egy apró nézeteltérésből ilyen súlyos viszály.
Enikő és Tibor Kovács egy évvel voltak egymás után születve. Kicsik koruktól kezdve összetartottak, mindig egymás mellett álltak. Akármit műveltek, a felelősséget mindig közösen vállalták, soha nem hárították egymásra.
A szülőfalujuk, Kéktó, lassan fejlődött, de szép volt. Szerencséjük volt a polgármesterrel Horváth Ferenc, aki szintén itt nőtt fel, remek gazdálkodó volt. Miután elvégezte a mezőgazdasági főiskolát, visszatért, és szorgalmasan dolgozott a közösségért. Tíz év múlva már ő vezette a falu ügyeit.
A magánélete is jól alakult. Enikő, miután ápolóként végzett, a helyi rendelőben kezdett dolgozni. Ferenc nem maradhatott közömbös egy ilyen szépség mellett. Enikő is megszerette őt. Összeházasodtak, és az esküvőjüket az egész falu ünnepelte. Tibor őszintén örült a húga boldogságának, bár az ő házassága Natáliával messze nem volt ilyen békés.
Amíg Enikő hajadon volt, Natália néha megjegyzéseket tett rá, beképzeltnek vagy semmirekellőnek nevezve. De a házasság után az irigység vette át a helyét. Natália egyre többet követelt a férjétől új házat, drágább autót, minél több ruhát
Egyre gyakrabban vágta a fejéhez: Másoknak mindene megvan, nekünk meg semmink! Tibor próbált tenni ellene, de Natália vágyait sem pénzzel, sem erővel nem tudta betölteni.
Részben Natália is boldogtalan volt: az élet nem ajándékozta meg gyermekkel. Közben Enikő boldog házasságban élt, fiút, majd lányt szült, nagy házat épített, a férje pedig fontos pozíciót kapott
A családi összejövetelek egyre gyakrabban veszekedéssel végződtek. Mindig, amikor Tibor meglátogatta Enikőéket, Natália utána rögtön elkezdte szidni.
Az utolsó nagy veszekedés Tibor születésnapján történt. Enikő egy labrador kölyköt hozott neki ajándékba régóta vágyott rá. Ferenc pedig egy új motort adott neki.
Minden jó volt, amíg a részegen dühbe nem gurult Natália, és rá nem zúdította minden felgyülemlett haragját:
Na, Enikő! A kutya ez valami cinikus poén? Ha már gyerek nincs, legyen helyette kutya, mi?!
Enikő próbálta lecsillapítani:
Natália, nyugodj meg. Holnap majd szégyellni fogod
De hiába. Óriási veszekedés tört ki, a vendégek két csoportra szakadtak. Ferenc halkan suttogva azt mondta Enikőnek, hogy menjenek, és ők, búcsúzás nélkül, távoztak.
Két év telt el. Azóta Tibor kerülni kezdte a húgát, kapcsolatuk ritkán találkozóra szorítkozott. Közben Natália és Tibor között is egyre nagyobb lett a távolság.
Esténként Tibor egyre gyakrabban sétált a folyóhoz Marssal. Ketten boldognak tűntek: Tibor botot dobált, Mars boldogan szaladt utána, majd leült a lábához, és figyelmesen hallgatta a gazdája meséit.
Enikő a szomszédoktól hallott erről, de nem szólt bele Tibor makacs maradt.
A veszekedés után Natália egyre jobban gyűlölte Enikőt és Marst is. Ha Tibor nem volt otthon, a kutyát kidobta, ráordított, néha meg is ütötte.
A pletykás szomszédasszonyok csak fűtötták a viszályt:
Hallod, Natália, a férjed megint a folyónál sétált a kutyával
Tegnap meg összefutott Enikővel, a férjével és a gyerekekkel Vidáman nevettek!
A féltékenység teljesen elvakította Natáliát. Egyszer Tibor megkérdezte:
Natália, nem bántod Marst?
Miért, szereted jobban, mint engem?! vágott vissza, majd kirohant.
Mars egyre inkább elbújt előle, és reszketett, amikor megjelent.
Minden akkor ért véget, amikor egy reggel Tibor dühösen odavágta:
Elegem van ebből az örökös mérgelődésből!
Egyedül maradva, forrongva a haragtól, Natália kirángatta Marst az udvarra, a padhoz kötötte, és az övével ütlegelni kezdte. A szegény kutya fájdalmában vonított. Miután levezette dühét, ledobta az övet, összepakolt, és elment örökre.
Este Tibor hazatért, de Mars nem várta a kapuban. A házban zűrzavar uralkodott. A padnál találta meg a kutyát, ökölbe szorult a keze. Gyorsan kiszabadította, és karjába véve a rendelőbe rohant vele.
Enikő éppen hazakészülődött, amikor meglátta a véres kutyát ölelő testvérét:
Enikő, segíts kérte rekedten.
Átvitték Marst a kezelőbe. Enikő alaposan megnézte:
Ki tette ezt vele?
Natália Tibor lehorgasztotta a fejét.
Enikő bólintott. Összevarrta a sebeket, kimosta a szemét, vizet adott neki.
Később a folyosón Tibor bocsánatot kért:
Bocsáss meg
Hagyd mosolygott fáradtan Enikő. És Natáliával?
Nem. Vege.
Enikő felhívta Ferencet:
Feri, gyere már értem.
Amint meghallotta a fáradt hangját, Ferenc azonnal indult.
Fél óra múlva már ott állt a folyosón. Amikor meglátta őket, és Mars halkan nyüszített, csak mosolygott:
Na, gyertek, haza.
Hazavitték Tibort, és elmagyarázták, hogyan kell gondozni a kutyát.
Amikor Enikő elmesélte anyukájuknak, mi történt, az csak sóhajtott:
