Egy idős néni, Ilona néni vett magának egy kuvasz kölyköt. A kutyus szépen cseperedett, és igazi házőrző lett belőle. Egy pillanat alatt be tudott falni egy jókora vájling ételt, a hátát úgy dörzsölte a kerítéshez, hogy az egész kerítés ferdére hajlott, sőt néha egyetlen ugrással majdnem elkapta Ilona nénit is, amikor az elhaladt mellette. A kiskutyának kellett néha valami móka is.
Aztán Ilona néni elhunyt. Nem a kutya hibájából, egyszerűen nem érte meg a kilencvenet. A család, a gyerekek és az unokák eljöttek a vidéki házba, ahol eddig a néni élt. Ott találták a kutyát is a láncon. Abból, ahogy rájuk nézett, egyértelmű volt, hogy örül a vendégeknek. Végül is nincs minden nap ilyen vitaminban és változatos élelemben gazdag látogatás.
Nekiálltak tanakodni, mi legyen a kutyával. Altatni sajnálták. Szenvedni mellette féltek. Élni hagyni, de szabadjára engedni túl kockázatos, a világ nem érdemli meg, hogy ilyen próbatétel elé állítsák. Úgy döntöttek, jó kezekbe adják. Ha kell, még fizetnek is érte, csak valaki vállalja a szőrös fenevadat.
Találtak is egy férfit, Istvánt, akinek mindig az volt az álma, hogy óriási kutyát etethet vájlingból, és gereblyével vakargathatja a füle tövét. Ki tudja, milyen lélekbúvár gondjai vannak az embereknek… Áthívtak egy állatorvost is.
Az állatorvosnak elmondták a tervet. Altatót adnak neki, aztán jól összeszedik, és gyorsan átköltöztetik az új gazdához. Ne felejtsenek el keresztet vetni az új gazdára, gyertyát gyújtani az egészségére vagy akár valakiért az örök nyugalomért ki tudja, mi lesz ebből.
A megbeszélt időben az állatorvos megérkezik, hozza a nyugtatólövedékes puskát. Minden állatorvos rettenthetetlen. Feltöltik a puskát az adag gyógyszerrel, egyetlen lövéssel elaltatják a kutyust. Leoldják a láncról, ponyvára fektetik, és elhúzzák.
Kitették a kutyát a csomagtartóba, ami egyben a hátsó ülés, szóval a kutyával utazhat mindenki. Elöl az állatorvos helyezkedik el, mert hát neki kell kényelmesen utazni. Az új gazdi, István vezet. Hátul felül a család apraja-nagyja. Mennek, beszélgetnek, amikor egyszer csak a kutya kezd ébredezni.
Felemeli a fejét, és érdeklődve néz szét. Körben mindenütt emberek ülnek, őket is nézi vissza.
Az állatorvos szemében megjelenik a rémület. Az új gazda arcán is ugyanez tükröződik. Szinte meg sem próbál az útra figyelni magasról tett rá, hogy ő vezet.
Ez aztán izgalmas! gondolhatja a kutya.
Vajon van-e mennyország? tűnődnek az emberek.
A kutya egyből elkezd átmászni az ülésen, közelebb az emberekhez. Miért is állna meg? Addigra az új gazda már a kilincs után kap, hogy ha kell, kiugrik a kocsiból. Már amúgy is mindegy, hogy vezet, vagy sem A kutya mindenkinek hatalmas nyelvcsapásokkal köszönti a családot. Hiszen ők is rokonok, nem idegenek. Az új gazdit is, végül még az állatorvost is, aki ugyan meglőtte, de hát mégiscsak ember. Csak kicsit fura.
Így tudta meg a család, hogy a fenevadról rosszul gondolkodtak. Az út további részén mindenki csupa nyál lett a kutyapuszik miatt fentről, s a meghatottság könnyeitől is jól átáztak.
Ez az én szeretett nagymamám vidéki háza, a szívem és lelkem otthona.
