– Egy ideig nálad laknánk, mert nincs pénzünk albérletre! – mondta a barátom.

Én egy rendkívül tevékeny nő vagyok. Bár már hatvanöt éves lettem, még mindig sikerül különböző helyeket felfedeznem és izgalmas emberekkel találkoznom. Gyakran nosztalgiázom a fiatalságom miatt egyszerre tölt el örömmel és szomorúsággal. Akkoriban bárhová el lehetett utazni nyaralni! Lehetett menni a Balatonhoz, kempingezni barátokkal és kollégákkal, vagy hajókázni a Dunán. Mindez fillérekből is kivitelezhető volt.

De mindez már csak emlék.

Mindig szerettem embereket megismerni. Akadt, akivel a strandon találkoztam, másokat a színházban. Sok ismerősömmel éveken át tartottuk a kapcsolatot, barátságban maradtunk.

Egyik este nem értettük, hogy ki küldhetett nekünk egy ilyen táviratot. Természetesen én és a férjem nem utaztunk el sehova. De hajnali négy órakor csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és megdöbbenve álltam a küszöbön. Ott állt Réka, két kamasz lány, egy nagymama és egy férfi. Hatalmas halom csomaggal érkeztek. Engem és a férjemet teljesen ledöbbentett a helyzet. De végül beengedtem őket az otthonunkba. Réka pedig megszólalt:

“Miért nem utaztatok el miattunk? Hiszen táviratot küldtünk nektek! Egy taxi sem olcsó, tudjátok! Sajnálom, de nem tudtuk, ki küldte a táviratot. Hát ott volt a címed! Ezért vagyunk most itt. Én csak arra gondoltam, hogy leveleket írogassunk egymásnak, semmi többre.”

Réka elmondta, hogy az egyik lány idén végzett az iskolával, és elhatározta, hogy beiratkozik az egyetemre. A család eljött, hogy támogassa őt.

“Nálatok fogunk lakni! Albérletre nincs pénzünk! Ti pedig közel laktok a belvároshoz!”

Teljesen ledöbbentem. Nem voltak rokonok. Miért engedjem őket hozzánk? Naponta háromszor kellett őket etetni. Bár hoztak valami élelmet, főzni nem főztek. Nekem kellett mindent a kezembe vennem, kiszolgálni őket.

Már nem bírtam tovább, így három nap után megkértem Rékát és a családját, kérem, költözzenek el. Nem érdekelt, hová mennek. Hatalmas veszekedés tört ki. Réka hisztérikusan kiabált, edényeket tört össze.

Ledöbbentem a viselkedésén. Végül elmentek. Sikerült ellopniuk a köntösömet, néhány törölközőt, és valami csoda folytán még egy nagy lábas káposztát is magukkal vittek. Fogalmam sincs, hogyan vitték el. De a lábas egyszerűen eltűnt!

Rate article
News 24 Justall
– Egy ideig nálad laknánk, mert nincs pénzünk albérletre! – mondta a barátom.