Tegnap pokoli meleg volt. A levegő állt, az útburka olvadt a lábunk alatt, és csak egy vágyam volt: minél hamarabb hazaérni a klímás otthonba. De előtte beugrottam egy szupermarketbe – vacsorára valót venni.
A parkolón sétáltam a sorok között, hunyorogva a napfénytől, amikor hirtelen valami… furcsát éreztem. Megfordultam – és megláttam őt. Egy juhász. Egy zárt autóban ült, kínlódva a hőségtől. Szívem elszorult: az ablakok bepárásodtak a gőztől, a kutya vért izzadt, nyelve kilógott, szeme üveges volt. Tudtam – már a határán van. Ha odakint 30 fok, bent a kocsiban sokkal magasabb a hőmérséklet.
A szélvédőn egy cetlit láttam egy telefonszámmal. Felhívtam. Egy férfi vette fel. Nyugodtan próbáltam magyarázni:
„A kutyája rosszul van a hőségtől, jöjjön vissza azonnal, nyissa ki legalább az ablakot!” De a válaz hideg volt:
– Hagytam neki vizet. Önt ez nem is érdekelheti.
Valóban volt víz – de egy lezárt üvegben. Forrt bennem a düh. Hogy a csudába ihatna egy kutya egy zárt palackból?! Nem vártam tovább. Felkaptam egy követ, és minden erőmből bevertem az ablakot. A üveg csörömpölve szétpattant. A riasztó ordítozott, de nem érdekelt.
Kivonszoltam a kutyát a térre. Lefeküdt mellém, nehezen lélegzett, de már jobban érezte magát. Meglocsoltam vízzel és segítséget hívtam.
Pár perc múlva megérkezett az a „gazda”. Az arca torz volt a dühtől:
– Mi az ördögöt művel?! Hívom a rendőrséget!
Amikor megérkeztek a rendőrök, történt valami, amit egyikünk sem számított ki. Hát, hívta őket. Csak épp a rendőrök, miután meghallgattak mindkét felet és látták az állat állapotát, úgy döntöttek, hogy nem én szegtem meg a törvényt. Neki bírságot szabtak ki, állatkínzásért nyomozást indítottak, nekem pedig megköszönték és kezet ráztak.
És a kutya?
Most itt van nálam, otthon. Egy jóllakott, boldog hűséggombolyag. Az a juhász, ami tegnap majdnem meghalt valakinek a felelőtlensége miatt, ma a lábamnál alszik. És, tudjátok, újra betörném az ablakot. Kétség nélkül.
Nem értem ezeket a felelőtlen embereket, akik nem fogják fel, hogy az állatok is élő lények, mint mi, és törődésre van szükségük. Nem játékok!
