Egy életre szóló leckét kaptam az emberségből
Soha ne ítéljünk könyvet a borítója alapján, és az embert se egy maszatos póló miatt! Most, hogy visszagondolok, elmesélek egy történetet, amely rádöbbentett, milyen könnyen elveszíthetjük a méltóságunkat, miközben mások fölé próbáljuk helyezni magunkat.
**Első szín: A hivatal rideg csillogása**
Réges-régen, Budapesten, egy elegáns, üvegből és márványból épült irodaház előcsarnokában állt egy asszony a fiával. A fiúcska kissé elgyötörtnek tűnt: a nadrágján folt, a pólója gyűrött volt a hosszú utazástól. A pult mögött fiatal, gondosan manikűrözött és fagyos tekintetű recepciós lány szemmel látható lenézéssel mérte végig őket.
Ez magáncég, nem jótékonysági intézmény vetette oda anélkül, hogy belenézett volna az iratokba. Eltakarodjanak, mielőtt hívom a biztonságiakat.
**Második szín: Egy kicsi szív**
A kisfiú remegő kézzel szorongatta kissé megtépázott rajzát. Szemében könnyek jelentek meg, ajkai reszkettek a visszafojtott sírástól.
Apának hoztam ajándékot motyogta halkan, miközben tétován nyújtotta a rajzot.
**Harmadik szín: Kegyetlenség határok nélkül**
A recepciósnő szívtelenül felkacagott, majd gúnyos hangon rámutatott az ajtóra.
Szerintem az apád itt csak a padlót takarítja vetette oda. Most pedig tűnés! Azonnal!
**Negyedik szín: Igazság pillanata**
Ekkor csilingelt a lift, és kilépett egy magas, sötét öltönyös, tekintélyt parancsoló férfi. Arca a papírok fölé hajolva komoly volt, de amint meglátta a nőt és a fiúcskát, szinte felragyogott.
Apa! kiáltott fel a fiúcska, elfeledve minden bántódást, s rohant az apjához.
Az apja karjába zárta, hosszan ölelte és puszilta. Aztán észrevette a felesége sápadtságát, a kisfia könnyes szemét érezte, hogy jéghideg düh feszül benne.
**Ötödik szín: Befejezés**
Lassan a recepciós felé fordult, aki most megrettenve, sápadtan állt. Felismerte őt Király László volt, az egész cég alapítója és vezérigazgatója.
A férfi odalépett, karjában a gyermekével.
Tehát az én fiam a takarítóhoz jött? kérdezte halkan, de határozottan. Barbara, összetévesztetted a feladataidat. Az a dolgod, hogy vendégeket fogadj, nem az, hogy a ruhájukból ítéld meg őket.
Király úr, én én nem tudtam hebegte a lány.
Ez a gond vágott közbe csöndesen. Csak azokkal vagy kedves, akitől vársz valamit. Ilyen ember nem dolgozhat itt tovább. Menj a személyzeti osztályra, és vedd át a végelszámolásod. Most rögtön.
Azzal megfordult és a lift felé indult, kezében a kisfiú rajzával, amely számára többet jelentett minden szerződésnél ebben a házban.
**A tanulság egyszerű:** A pénz és a pozíció mulandó dolgok. Az emberség az vagy bennünk van, vagy nincs. Soha ne nézzünk le másokat, csak ha felsegítjük őket.
És te mit tettél volna a vezérigazgató helyében?
