Nyolcvan év után először feküdt le a földre a megmentett elefántlány
Az idős elefántlány, akit Borókának neveztek, még borjúként került fogságba valahol a Hortobágyi pusztán. Onnan a cirkuszi élet várt rá, ahol nyolc évtizeden át nap mint nap csak állt a lábán, miközben turistákat szórakoztatott ahelyett, hogy boldogan dagonyázott volna egy magyaros sárfürdőben. Csak ebben az évben sikerült Borókát kiszabadítani ebből a mókuskerékből (vagy inkább elefántkerékből) és elkezdődhetett a hosszú rehabilitációs folyamata.
Eljött az idő, hogy Borókának végre igazán gondoskodó bánásmódban legyen része, és végre pihenhessen! jelentette be lelkes posztjában az Mentsük meg az elefántot alapítvány. “Összeállítottunk egy mentőcsapatot és szakszerűen átszállítottuk őt a Tisza menti Elefántmenedékbe.”
Január végén vitték el Borókát onnan, ahol egész addigi élete csak monoton munkával telt, és beköltözhetett a Menedékbe. Elég viseltes állapotban volt: alig bírt lábra állni, fogai már sehol, bőre szárazabb volt a magyar humornál és itt-ott repedezett. Ám most biztonságban, gondos kezek és hozzáértő állatorvosok között talált menedékre.
A menedék dolgozói szerint sok elefánt, aki ilyen múltból érkezik, még a saját árnyékától is fél, legkisebb tapintásra is összerezzen és a bizalom is ismeretlen fogalom számukra. Van, amelyik annyira fél, hogy még lefeküdni se mer pihenni. Szerencsére Borókát nem kellett sokat győzködni: nyolcvan év lábon állás után tényleg úgy vágyott egy jót pihenni, mint magyar a mákos bejglire karácsonykor.
Az első wellnessezett éjszakán úgy aludt, mint a tej vagy inkább, mint egy pihent elefántlány. Másnap reggel aztán hiába próbált felállni, nem sikerült neki; a gondozók gyorsan a segítségére siettek. Most, ahogy Boróka próbál hozzászokni új, szabadabb életéhez, szinte minden lépését figyelik, és mindent megtesznek, hogy a változás minél stresszmentesebb legyen számára.
Előtte még hosszú az út, sokat kell gyógyulnia a nyolcvan év dutyi után, de a zamatos réti füvek, a komótos séták a Tisza partján és a gyógyító magyar iszapfürdők napról napra visszaadják az erejét. Végre azt az életet élheti, amiről minden magyar elefánt és néha titokban egy-két magyar ember is álmodik: szabadon, nyugodtan és békében.
