Azon az estén Kinga már az utolsó erejét is felélte. Két műszakot dolgozott végig az egyetemi büfében, közben három záróvizsgára készült üzleti menedzsmentből, s két nap alatt alig aludt pár órát.
Mikor este tizenegy körül meglátott egy fekete autót az egyetemi könyvtár előtt, úgy gondolta, ez lehet a rendelt taxija. Nem nézte meg a rendszámot csak kinyitotta a hátsó ajtót, és lehuppant az ülésre.
A belső tér gyanúsan fényűzőnek tűnt: puha bőr, tökéletes csend, lágy illat a drága parfümtől. De a fáradtság elnyomta az óvatosságát. Lehunyta pár pillanatra a szemét aztán nyomban álomba szenderült.
Egy nyugodt, kissé szórakozott férfihang ébresztette:
Máskor is így keres pihenőhelyet, vagy ma este különösen szerencsés vagyok?
Kinga összerezzent, felült. Mellette egy kifogástalan öltönyös férfi ült, sötét szemekkel vizsgálva őt, ajkán sejtelmes mosollyal.
Egyébként már húsz perce alszik folytatta a férfi. És kicsit horkolt is.
Kinga érezte, hogy elpirul. Végigpillantott az autón: érintőpanel, valódi fa dekoráció, beépített minibár.
Maga nem sofőr…
Nem, én vagyok a tulajdonos. Levente Farkaskövi vagyok.
A név nem mondott semmit Kingának, de a férfi hangjából érezni lehetett a hatalomhoz szokott biztosságot. Kinga gyorsan elnézést kért, a kilincs után nyúlt.
Késő van már jegyezte meg Levente. Legalább engedje meg, hogy hazavigyem.
El akart utasítani, de az éjszakai Budapest nem kecsegtetett bizalommal. Az autó simán elindult. Útközben szóba elegyedtek: az egyetem, a diákmunka, a fokozódó kimerültség.
Ez hosszú távon nem mehet így mondta Levente higgadtan. Magát teljesen kifacsarja ez az élet.
A szerény külvárosi lakása előtt Levente váratlanul megszólalt:
Szükségem lenne egy asszisztensre. Valakire, aki rendet tesz a naptáramban, az ügyeimben. Rugalmas munkaidő, tisztességes fizetés. Ez biztos többet adna Önnek, mint a végeláthatatlan műszakok.
Nem kell a szánalom, felelte Kinga keményen.
Ez nem szánalom. Munkalehetőség.
Egy névjegykártyát csúsztatott oda neki. Otthon a barátnője kis híján felkiáltott a név láttán: Levente Farkaskövi az ország egyik legsikeresebb vállalkozója.
Három napig vacillált Kinga. De a kifizetetlen albérleti díj és a valóság erősebb érv volt a kételyeknél. Végül felemelte a telefont.
Mikor tud kezdeni? kérdezte a férfi minden bevezetés nélkül.
Holnap.
Levente háza olyan volt, akár egy film díszlete: tágas terek, üvegfalak, fény, rendezett kertek. A fizetése pedig többszöröse volt mindannak, amit valaha keresett. Levente viszont gyorsan világossá tette: nem a véletlen találkozás miatt becsüli őt.
Azért választottam magát, mert okos és összeszedett mondta egyszer komolyan. Pont ilyen emberekre van szükségem.
Ettől kezdve minden megváltozott.
A munka magával ragadta. Rendszerezte a megbeszéléseket, optimalizálta az utazásokat, javított a kommunikáción. Levente egyre több kulcsfontosságú döntést bízott rá. Köztük kölcsönös tisztelet alakult ki nyugodt, nem hivalkodó.
Egy elegáns üzleti estén, amikor a vendégek kíváncsi tekintete feszélyezte Kingát, Levente finoman megérintette a hátát: támogató gesztus, nem több. De ekkor értette meg Kinga, hogy érzéseik már túlléptek a munkakapcsolaton.
Két hónap múltán levelet kapott: meghívás nemzetközi csereprogramra, részösztöndíjjal.
Mikor utazik el? kérdezte Levente.
Három hónap múlva.
A férfi hallgatott egy percig.
Kérhetném, hogy maradjon. De ezzel elveszíteném azt a tiszteletem, ami a bátorságához és ambíciójához köt.
Azon az estén, mikor hazakísérte, először mondta ki nyíltan:
Szeretlek, Kinga.
Én is téged, felelte a lány.
Akkor utazz el. Valósítsd meg önmagad. Erősnek akarlak látni, ne olyannak, aki tőlem függ.
Az egy év villámgyorsan eltelt. Mikor Kinga visszaért a Liszt Ferenc repülőtérre, csak Levente állt ott: biztonság nélkül, felhajtás nélkül.
Remélem, most nem ültél rossz autóba? incselkedett.
Most mindent kétszer ellenőriztem.
Levente átvette a bőröndöt.
Vettem egy lakást a Rómain mondta.
Kinga meghökkent.
Nekünk, folytatta halkan.
Az utcán, tanúk és kamerák nélkül térdelt le.
Kinga Bányai, hozzám jössz feleségül? Építsük fel együtt a jövőnket?
Igen.
Ma Kinga végzett az egyetemen, és saját tanácsadó céget nyitott. Levente továbbra is cégvezető, de már nem csupán üzleti partnerek az életben is társak.
Néha, egy hosszú nap után, beszállva Levente autójába, Kinga mosolyog:
Megnézed a rendszámot? kérdi a férfi.
Veled már nyugodtan elalhatok, feleli a lány.
És ez már nem véletlen hiba. Ez tudatos választás.
