Gyermekkorom barátja, Ádám, negyvenkét esztendős korában talált magának feleséget. Mindig azt mondta, hogy a felesége kiválóan takarít, és remekül főz, neki pedig csak ez számít, a többi nem igazán érdekli.
Ádámot már a régi idők óta ismerem. Egy udvaron nőttünk fel Budapesten, sokat játszottunk együtt, és a barátságunk hamar elmélyült. Tizenévesen már sűrűn bandáztunk, együtt lógtunk a városközpontban, hol a Duna-parton sétáltunk, vagy épp a padokon üldögéltünk. A lányokhoz való viszonyunk is inkább felületességben telt; fontosabb volt, hogy a baráti körben ne veszítsük el a tekintélyünket, mintsem hogy komolyan vegyünk egy kapcsolatot.
Aztán én bevonultam katonának, Ádám meg – ügyesen kibújva alóla – civil maradt. Leszerelés után gyorsan munkához láttam, majd megnősültem. Tíz évig éltem együtt a feleségemmel, megszülettek a gyerekeink két gyönyörű gyermek. Aztán egyszer csak rájöttünk, hogy teljesen elidegenedtünk egymástól. Egyre többet veszekedtünk, világossá vált, jobb lesz, ha külön folytatjuk. Rövidesen el is váltunk.
Két évvel később, amikor már szabad ember voltam, véletlenül összefutottam Ádámmal a Károly körúton. Az elmúlt tizenkét évben alaposan megváltozott: jócskán meghízott.
Leültünk egy kávéházban, és hosszasan beszélgettünk. Kiderült, ő is elvált időközben, és új asszony után nézett. Eltelt egy év, összejöttem egy hölggyel, házasság lett a dologból.
Hamarosan ismét találkoztam Ádámmal, és megtudtam, hogy ő is társat talált. Bevallom, nekem nem volt szimpatikus a felesége: termetes asszony volt igencsak.
Mi tetszett meg benne? kérdeztem tőle egyszer, kissé óvatosan.
Ádám nevetve felelt, hogy kitűnően takarít, és istenien főz.
És a legfontosabb, hogy békén hagy! Nyugodtan megihatok egy korsó sört, nézhetem a focit, vagy elmehetek a haverokkal a sörözőbe. Tökéletes asszony! Sosem tilt meg nekem semmit.
Nagyot néztem. Számomra egy nő sokkal többet jelentett ennél. Persze, fontos, ha jól főz és rendet tart a lakásban, de a legfőbb dolog mégis a szeretet.
Van, akinek a tisztaság és a finom étel az elsődleges, de én inkább azt vágytam, hogy egy hullámhosszon legyünk a párommal hogy egységet alkossunk. Számít, hogy megértjük, tiszteljük egymást, hogy vannak közös érdeklődéseink. Sokszor együtt főzök és takarítok a feleségemmel, öröm ez számunkra.
Úgy hiszem, ha két ember egy kerékpáron együtt teker, és ugyanazon irányba haladnak, akkor sokkal nagyobb az esély, hogy végig együtt érnek célba.
Te mit gondolsz erről?
