Gábort, tényleg megcsinálod?
Gábort, tényleg megcsinálod? Ismét anyához mész? Mit javasolsz? Eldobni a hűvös, áram nélküli, víz nélkül maradt házat? morogott a férj, miközben a hátizsákjába vágott. Illetve te így bánnál a szüleiddel?
Tudod, a szüleim nem így bánnák velem. Tudják, hogy van családom, és nem húznak be ilyen kalandokba. kezdte Réka.
Ne is vedd fel a hangot! Te is tudod, hogy muszáj segítenünk szakított Gábor, megvonta a vállát.
Értem, de mégis szomorú. Nem azért, hogy a fiúk hamar elfelejtik, ki az apjuk, hanem azért, hogy te egyáltalán nem próbálod megtanítani őt önállóvá válni.
Ő maga főzte a kását hadd legyen a maga dolga. Te meg… Válaszd ki, hol legyen a családod: a faluban vagy itt.
Réka megfordult, és a hálószobába indult. Egy perc múlva a folyosón kilógt a zár. Gábor elindult. Ő egyedül maradt, a gyerekekkel, akiknek ma a parkba szánt családi sétát ígérte.
Csak hogy a férj ismét elhagyta a családot, és most minden a Rékára hárul.
Két évvel korábban még teljesen más volt a kép. Réka élénken emlékezett arra a napra, amikor a szüleihez látogattak, Olíviával, a szomszédanyukával, hogy ne legyen unka. Olívia jól kijött a vők között, ezért senki sem tiltakozott.
Amikor a szőlőpalánta alá tett söprés alatt tea és sütik társaságában ücsörögtek, Olíviára jutott egy zseniális ötlet, ami megváltoztatta Réka életét.
Hú, milyen szép ez itt! lelkendezett, mély levegőt lélegzve. Nekem is ide kellene költöznöm, a saját kis házamba. Csend, nyugalom, friss levegő
Réka anyja csak mosolygott. Eleinte azt hitte, Olívia csak álmodik.
Jól van, ha vendégek vagyunk vágta be a feleség. De otthon férfi nélkül nem sok a teendő. Ez nem üdülőhely. Folyton javítani és pótolni kell. Olívi, ne vedd magadra, de házra nem vagy teremtve.
Olívia összeráncolta az ajkát, bár nem volt miért megsértődnie. Nem volt lusta, csak állandó fáradtságban úszott, még akkor is, ha semmit sem csinált.
Nem akarok a gazdaságban megmunkálni semmit. Nálatok csirkék és disznók vannak, nekem elég a virágok és fák.
Csak árnyékban ülni, a szépséget nézni. A nagyszülőknek is jó lesz: felveszek nekik egy felfújtható medencét, a fűön futhatnak, nem pedig gáz és por között.
A virágok és fák is gondozást igényelnek. Ha a lakásban csak fekszel, nem kell semmi. Hetente töröld le a port, kétszer naponta porszívózz, pihenj megjegyezte Réka anyja.
Azt hiszitek, a munka szeretete miatt vagyunk itt? szippantott a vők. Szavakban szép, de a ház egy végtelen hordó.
Ma a kazán járt, holnap a tető, aztán a kerítés. Mindez pénzbe kerül. Így szorulunk.
Semmi baj, megoldjuk. Nem vagyok egyedül állta Olívia, és Gábort nézte.
Réka felhúzta a szemöldökét, de hallgatott. A anyós gondolatát befolyásolni nehezebb, mint egy éhes libát megállítani, hogy ne egyen káposztát.
Aznap Olívia már nem vitatkozott a vőkkel, csak titokzatosan mosolygott, mint egy magyar Mona Lisa. Fél év után már büszkén mutogatta új otthonát, és élvezte a szomszédkert rózsáinak különös illatát. A ház valóban kényelmes volt.
Látjátok? Korábban nem hittétek el. Most már a mi városunkban vagyok hirdette magabiztosan Olívia.
A boldogság azonban nem tartott sokáig. Először Olívia megkérte a fiát, hogy segítsen a kozmetikus felújításban. Az hat hónapig húzódott, mert Gábor csak hétvégén dolgozott.
Réka zaklatott, de kibírt. Hitette, egyszer vége lesz a javításnak, és a mindennapok visszatérnek a régi áramvonalassághoz.
De amikor a festék a kerítésen megszáradt, és az új tapéta a falakon jelent meg, kiderült, hogy a feladatlista végtelen.
Először az anyósnak két napra áramot vágott. A házban nem csak a lámpa, de a víz is eltűnt. Gábor anyunak ment, aki kétségbeesetten hozott ivóvizet és egy nagy vödröt, hogy megnyugtassa a helyzetet.
Minden elkészült! De a hőség Semmi klímaberendezés, semmi zuhany Örülök, hogy túlélünk, nem élünk panaszkodott Olívia.
Később az anyós egy kóbor kutyát hozott be, mintha csak így volna. Kiderült, hogy a kutya vesekövet kapott. A faluban nem volt állatorvos, ezért a városba, Gáborba kellett vinni.
Na, ha már beteg a kutya, legalább őr van a házban morgott Olívia, nyugtatva a négylábút.
Később Rékának kellett kiharapnia az autó belső terét, mert az őr folyamatosan ingadozott. A kutyának speciális takarmányra volt szüksége, amit a faluban egyetlen állatkereskedő sem árult. Gábor lett a futár.
Nem hagyom, hogy anyám egy beteg állattal maradjon! Tudod, mennyire szomorú mondta, miközben a felesége vádaskodott.
Szomorú. Az állat sír, de az emberek nem annyira.
Gábor minden hétvégét anyjának szentelt, néha pedig munka után is a falusi anyóhoz menett. Én is jövök, ti még aludni fogtok magyarázta magát a férfi, miközben egyre korábban kelt, és közvetlenül a munkahelye felé ment.
Réka várta, hogy minden könnyebbé váljon, de a házban csak nőtt a rendetlenség: a tető szivárgott, a szennyvíztartály eldugult, hó hullott, fű nőtt Nem akarta egyedül karbantartani a házat, és nem tudott szakembereket is felhívni.
És ha csalók jönnek? Vagy tolvajok? Le tudják szedni a három szemét bőrünket Gábor, te vagy a férfi, a férfiakat félni kell. Segíts megtalálni egy becsületes embert, és maradj velünk kérlelte Olívia.
A türelme Rékánál véget ért, amikor az anyósnak újra lekapcsolták a villanyt. Már késő ősszel, de elég volt ahhoz, hogy Olívia pánikba esett.
Réka, holnap generator beszerzek anyának mondta Gábor közömbösen.
Réka felköpött.
A saját zsebünkből? kérdezte, szemét szorítva, mert tudta, mennyire drága az a szerkezet.
Hát Tudod, anyám most feszült. Már a lakás eladásából maradt egy marék forint, és csak egy nyugdíjra él vállalta Gábor.
Remek. Szóval most már nem csak magunkat, hanem az ő álomházát is tápláljuk. Nem gondolod, hogy anyád túl sok kívánságot tesz?
Gábor összeráncolta a szemét, és csak csakintott.
Réka, hagyd abba. Ott nincs fény, a hideg már bekopogtat. Nem akarod, hogy megfagyjon?
Réka csak szemét csukta, miközben újra mindent elnyelt.
Most egyedül ült a hálószobában, és a válás gondolata járta fejét. Élünk még elég jól, de a válás túl radikális. Kell valami más, hogy ne őrjüljek el a fáradtságtól gondolta.
És kitalálta
Egy hét után Réka korán felkelt, csendben felöltözött. Már a kijárat felé tartott, amikor Gábor álmosan megmozdult.
Ennyire korán? nyújtotta a szemét, és egy nagy ásítással tette.
A szüleimhez megyek válaszolta nyugodtan, miközben magát a tükörben nézte.
Hogy? Ma? Ma már ígértem anyámnak, hogy megvágom a gallyakat.
Nem egyeztetted velem. Egyébként nekem is vannak szüleim, és nekik is segítség kell.
De te kettő vagy!
Az öregség megszűnik. Most úgy lesz: egy hétvégét a te anyádnak, egyet a saját szüleimnek szentelünk mondta Réka, lépve a folyosó felé.
Ó, igen. Nem felejtettem. A teendők a hűtőre vannak felírva. Ne felejtsd el a gyerekekkel a házi feladatot, és készíts nekik pizzát ebédre szólt Gábor, miközben a házban járta a szemét.
Réka elindult, a férj tekintete nehéz volt mögötte, de megfordulni nem merte. Útközben azt vette észre, hogy ritkán gondol a sürgős feladatokra, és nem siet sehova.
A szülői segítség csak szimbolikus volt. Felmászott a második emeletre, aztán leült pihenni.
Olvasott egy könyvet a kerthinta szélén, emlékezett a gyerekkori poénokra ebéd közben, és csak úgy heverészett a ágyban. Elfelejtette, milyen az, ha rendesen eszel, ahelyett, hogy rohanva nyalod a mamama felkiáltást.
Talán soha nem lesz tökéletes megoldás. Talán Olívia sosem adja el a házat, s a fiúja sosem tudja egyedül megoldani a problémákat.
De most Rékának van egy kis személyes tér, amit semmiképp sem ad fel. Kicsi talán, de már győzelem a tisztesség és a saját elméje harcában.
Mit gondoltok erről? Írjátok meg hozzászólásaitokat, nyomjatok lájkot!
