Mielőtt férjhez mentem, sok barátom figyelmeztetett, hogy amikor egy férfi megnősül, gyakran rögtön úgy tekint a feleségére, mint a saját tulajdonára, és csak akkor mutatja meg az igazi arcát.
Én azonban, mint olyan sok naiv fiatal nő, azt hittem, hogy a férjem más lesz. Még az esküvőnk előtt is mindig nagyon törődött velem, soha nem szólt hozzám csúnyán, félt, hogy megbánt, azt akarta, hogy mindig mellette legyek. De sajnos tévedtem, ahogy annyi nő előzőleg már. Tényleg igaz, hogy amikor egy férfi meghódítja egy nő szívét, megváltozik.
Néhány hónappal az esküvőnk után a férjem elkezdett csúnyán beszélni édesanyámról. Miért hív ő engem olyan gyakran? Miért jön fel minden héten egyszer? Természetesen eleinte egyetértettem vele, féltem a házasságomért, így megkértem anyát, hogy ne keressen, csak akkor beszéltem vele telefonon, amikor egyedül voltam. De ez még nem volt minden. Teherbe estem, és elvesztettem a munkámat. Sajnos veszélyeztetett volt a terhességem, így ágyban kellett maradnom, nem hosszabbították meg a szerződésem. Ezután a férjem kezdett engem piszkálni:
Otthon ülsz egész nap, és semmit sem csinálsz. Megint hallgattam, hiszen várandós voltam, és féltem, mi lesz, ha elhagy.
Másfél évvel a lányunk, Virág megszületése után a férjem már azt várta el, hogy istenként bánjak vele. Munka után az ajtóban kellett várnom, előkészített papucsot adnom a lábára, mindig meleg, ízletes vacsorával kellett várnom a konyhaasztalnál.
A gyermekkel sem kellett törődnie, az mind a nő dolga volt. Teljesen kimerültem. Végül összepakoltam néhány ruhát, és Virággal együtt visszaköltöztem anyámhoz. Két hónapig egy szót sem beszéltem a férjemmel. Az élet ment tovább, visszamentem dolgozni, napról napra jobban néztem ki és erősebb lettem. Egy délután aztán megjelent nálunk: soványan, kopott ruhában, térden állva kért tőlem bocsánatot.
Azt feleltem neki: először is, el kell végeznie egy főzőtanfolyamot. Amikor hazatérek, neki is főznie és takarítania kell. Belement, de még meglátjuk, hogyan alakul majd
Rájöttem, hogy az önbecsülés, az emberi méltóság sokkal többet ér még a szerelemnél is. Ha nem értékeljük magunkat, más sem fog megbecsülni bennünket.
