2025. december 16. Napi bejegyzés
Egész egy évig adtam pénzt a gyerekeknek, hogy visszafizessék a hitelüket! Többé nem akarok egy fillért sem adni!
A feleségemmel csak egy gyermekünk van, egy felnőtt fiunk, Bence. Ő már saját családot alapított, így nagyszülővé is váltunk.
Gyermekkoromban a szocialista Magyar Népköztársaság időkben nőttem fel, harmincas éveimben házasodtam. Akkor még úgy gondolták, hogy egy özvegy nő már egykorú. Azonnal mindenki a gyermekeket várta; gyermek nélkül lenni akkor olyan volt, mint a pestisben szenvedni.
Végül Bencét megkaptuk, és úgy döntöttünk, hogy ennyi elég. Tudós emberek vagyunk, ezért tudjuk, hogy egy gyermek nevelése sok forintba kerül, s minél több gyerek, annál több pénzre van szükség. Ezért is tartottuk csak egy gyermeknél a határt. Így sikerült Bencét felnevelni, jó iskolaéletet biztosítani neki, és a mi életünket is rendben tartani.
Fiam azonban másképp gondolta. Házasságunk néhány hónapja felesége, Katalin megfogdott, és született a netánk. A fiatal párnak nincs saját lakása, ezért hitelt vettek fel. Valahogy minden hónapban visszafizettük nekik a részleteket. Később Katalin újra teherbe esett. Megkérdeztem, hogy miként tudják két gyermeket fenntartani és a lakáshitelüket is visszafizetni. Ők haragszottak, azt mondták, meg tudják oldani. Én csak annyit válaszoltam: ha sikerül, jó.
Kezdetben tényleg működött. Ám aztán Katalint elbocsátották, Bencét pedig elbocsátották a munkahelyéről. Mit tegyenek? Úgy döntöttek, hogy a mi bérelt lakásunkba költöznek. Feleségem kijelentette, hogy segít nekik a hitel visszafizetésében. Ezért a férjemmel egy egész évig mi fizettük a hitel részleteit. Azt hittem, ezzel nagy segítséget nyújtunk a gyerekeknek. De nem úgy, ahogy gondoltam.
Mostanában megtudtam, hogy a hitel még mindig nincs teljesen visszafizetve hat hónap van hátra. Hová tűnt a pénz? A férjem dühös, azt mondja, már nincs ereje tovább folytatni. Én meg döbbent vagyok. Nem tudom, mit mondjak vagy tegyek. Segítettünk nekik, de most csak a nyakukban ülnek, mintha pihenni akarnának, míg mi elmerülünk a gondokban. Mit tegyünk most?
Tanulság: a segítségnyújtásnak is határa van, és előbb kell felmérni, ki képes valóban önállóan állni a talajon, mielőtt pénzt és energiát áldozunk rá.
