Már az első perctől nem kedvelte Sándor bácsit, sőt, inkább utálta.
Anyja, idegesen ujjait tördelve, mondta az esti vacsora után a nyolcéves fiúnak:
– Zoli, ismerd meg, ez Sándor bácsi. Együtt dolgozunk, és most úgy döntöttünk, hogy együtt is élünk.
Zoli összehúzta szemöldökét, nem értette. Ez mit jelent? Ez az idegen férfi most velük fog élni?
– Apa hol van? – mérgesen nézett anyjára, majd oldalvást sandított Sándor bácsira, aki az ajtóban állt.
– Zoli, ne kezdd! – Anyja még idegesebb lett, és felemelte a hangját.
– Apa hazajön! Biztosan hazajön! Nincs rád szükségünk! – kiáltotta Zoli az idegen férfinek. Könnyekre fakadt, és kirohant a szobájába.
– Zoli, fiam. Hányszor mondtam már, hogy apád elhagyott minket. Engem is, téged is. Nem jön vissza. Soha többé. Sándor bácsi viszont jó ember. Meglátod, gondoskodni fog rólunk, barátok lesztek. – Anyja leült az ágyra zuhanó Zoli mellé. Simogatta a haját, a vállát, halkan és gyengéden beszélt, de Zoli nem fordult felé, a falnak dőlt. Nem hitt anyjának, és nem akarta hallgatni. Apa korábban is gyakran elutazott sokáig a nagy teherautójával, de mindig hazajött. Vidáman, ajándékokkal Zolinak és anyának. Már a kaputól kiáltotta: „Na, ki jött haza? Nézd csak meg, ki érkezett!” és Zoli kirohant eléje, karját széttárva: „Apa, apa! Mit hoztál nekem?” Mielőtt apa ekkor elment, anyával sokat beszélgettek a konyhában. Anyja zokogott, apa pedig azt ismételte: „Kati, ne csinálj jelenetet, tudtad, hogy van családom. Gondolnom kell rájuk.” Zoli akkor hat éves volt, nem értette, miért sír anya, hiszen apa róluk beszélt, a családról, róla és anyáról, hiszen nem létezhetett másik család. Zoli már aludt, reggel pedig, mikor felébredt, apa eltűnt. „Mikor jön vissza?” – kérdezte anyától, aki aznap reggel elgondolkodott és gyakran sóhajtott. Zoli nem hitt neki, amikor anya elmagyarázta, hogy apa soha többé nem tér vissza. Hogy van másik családja, másik felesége és másik gyereke, és nekik, Zolinak és anyjának, már nincs rájuk szüksége. Zoli akkor nagyon mérges volt anyára, sírt és kiabált, hogy hazudik, apa szereti őt és biztosan visszajön. Zoli már nagyon régóta várt, de apa nem jött. Anyja megint csak lesZoli végre megértette, hogy Sándor bácsi nemcsak anya új szerelme, hanem egy igazi atya is, aki mindig mellette lesz.
