A szakítás a magyar napsütésben: dráma Tiszafüreden
Boglárka hazatért a nyaralásból, szíve összeszorult a bánattól. Férje, Attila, egész idő alatt nem írt. A Tiszafüredi pályaudvaron senki sem várta… Otthon sötét volt, vacsora sem volt, a lakásban pedig zűrzavar uralkodott. “Nyilván Attila anyjánál töltötte ez időt,” gondolta keserűen Bogi. Elővett egy másik táskát, és elkezdte összepakolni a holmiját. Éppen ezzel volt elfoglalva, amikor hazatért a férje.
– Visszajöttél? – vágta oda az ajtóban. – Én meg nem is vártalak! Jól kikapcsolódtál, azt hisz majd megúsztad?
Boglárka hirtelen nevetni kezdett – keserűen, majdnem hisztérikusan.
– Nyugodj meg, nem maradok sokáig – válaszolta, hangja remegett a visszafojtott érzelmektől.
– Ez meg mit akar jelenteni? – ráncolta homlokát Attila. És ekkor rájött…
– Attilám, hogy teheted ezt? Olyan sokáig terveztük ezt az utat! – Bogi sírásra készült.
Egész évben erre az útra vágyott. Attilával spóroltak, válogatták a turokat, álmodoztak arról, hogy napoznak a parton.
– Mit tehetnék? Anyám beteg, maradnom kell – morgott Attila, elfordítva szemét.
– Mikor lesz még alkalom? Ha kórházba került volna, vagy ágyban feküdt, megértem. De semmi komoly baja! – lázadt fel Bogi.
– Tegnap lázas volt! Mentőt hívott! – pattant fel Attila.
– Nem is volt magas a láza, lement, miután bevette a gyógyszert. Attilám, ez utolsó percben foglalt út! Ha most nem megyünk, többé nem lesz ilyen ár!
– Tudod mit? Felbosszant az önző makacsságod! Mondtam – nem megyünk sehová. Anyám rosszabbul is lehet! – vágta oda.
– Egyébként van neki egy lánya is – jegyezte meg Bogi. – Nem tud az anyjára vigyázni?
– Tudod, hogy Líza elfoglalt. Elég ezt boncolgatni. Majd elmegyünk máskor. Amúgy is itthon maradunk ezen a szabadságon. Megígértem anyámnak, hogy segítek a lakásfelújításban. Te is segítesz.
Attila kiment a szobából, mintha a vita véget is ért volna. Boglárka pedig sírva fakadt.
Nem is beszélve arról, hogy gyűlölte a munkáját, csak a pénzért csinálta, most még a vágyott pihenőt is elvették tőle. Tűrte a főnök folytonos szapulását, túlórázott, mindent elszenvedett egyetlen álmaért – a meleg tengerért és a parázsló napért.
Boglárka régóta akart munkahelyet váltani, de Attila megtiltotta. Azért, mert jól keresett ott. Autót vettek, felújították a házat. Az ő fizetése pedig mindig a mamája kívánságaira ment – valamit megjavíttatni, vagy venni. És ez sem volt elég!
Bizonyára az anyja unszolta a vakáció lemondására. Hozzászokott, hogy mindenki körülötte ugrál. Vagyis kik? Csak a kis kedvenc fia! Attila lánya, Líza, már rég rájött, hogy jobb nem szállni anyjával vitába. Ezért nem is kéri meg, hogy nézzen rá. – A feleségnek viszont könnyebb nemet mondani, mint az anyjának…
A tenger álmai távolodtak. Bogi elképzelte, hogy a strandra készülődés helyett a rosszullétben szenvedő anyós lakásában tapétáz, és rájött – ezt nem bírja ki. Pihenésre van szüksége.
Fél óra múlva odament a férjéhez, és határozottan közölte:
– Elmegyek nyaralni. Veled vagy nélküled.
– Mi?! Teljesen megőrültél?!
– Te vagy őrült! Én vártam ezt a szabadságot, mint a mannát. Te pedig el akarod venni tőlem. Ha anyáddal ennyire törődsz – maradj. Én megyek.
– És kivel mész? – hunyorgott Attila.
– Egyedül.
Elvigyorodott, aztán idegesen körbejárta a konyhát.
– Tudom, miért akarsz utazni! Drámát akarsz? Közben kalandokat keresni a fejedre?
Boglárka hallgatott, nehogy kitörjön. Annyi szót nyelvén érzett…
– Hallgatsz? Mert igazam van!
– Ha nem bízol bennem – gyere velem – szűrte át a fogai között.
– Én anyámmal maradok – csattant Attila.
– Hát ne hagyd el…
Boglárka kiment a konyhából, fuldokolva a sértődéstől és haragtól. Nem elég, hogy a férje mindig az anyját választja, még meg is vádol valami kitalált dologgal! Soha nem adott okot a bizalmatlanságra. Egyetlen vágy töltötte el a nyaralással kapcsolatban – nyugalom és béke. Semmi románc nem volt a tervben.
Attila azt hitte, Bogi csak megijeszti.
Másnap reggel újra megkérdezte, utazik-e. Attila összevissza beszélt, ostobának nevezve. Ebéd után Bogi pedig hazatért egy jeggyel a kezében.
Attila jelenetet rendezett. Ilyen még nem történt közöttük. Bogi felajánlotta, hogy vesz neki utat, remélve, hogy meggondolja magát. De ő elvileg elhatározta. Bár Boglárka nem értette, mi értelme, mikor az anyjának ma már láz– Hazudtál nekem, Bogi! – kiáltotta Attila, miközben egy doboz gyógyszert rázott a kezében, amelyet a felesége táskájában talált.







