De hát tudod, Hajnalka, hogy olyanokhoz, mint te, nem házasodnak mondta nyugodtan Gábor vannak nők a szerelmeskedéshez, vannak nők a kellemes időtöltéshez. Vannak, akik a házasságig megőrzik magukat. Sajnos te nem tartozol ehhez a sorba.
És miért nem vagyok megfelelő számodra, Gábor? Főzök finoman, nagyszerűen nézek ki, a házban tisztaság uralkodik. Nőként neked tetszem? kérdezte Hajnalka, miközben meglepetten nézett a párjára, akit szerelmesnek hitt.
Pont ez a probléma! Már el vagy szennyezve. Értsd meg: olyanokat, mint te, nem veszik feleségül. Csak szállásként találkoznak velük kötelezettségek nélkül. A vakmerő lányokra házasodnak, akiknek te vagy az első. Akiknek a lábuk is meg akarják mosni, és a vízük is úgy csordul, mint a mondásban. Gábor, elégedetten elmondva az utolsó szót, a fal felé fordult, és felborult.
Még egy héttel korábban Hajnalka a barátnőivel egy budapesti kávézóban ült, és a terveiről mesélt: Az élet összeáll. Harminc vagyok már, már nem vagyok lány, de már van karrier, otthon, autó, nagyszerű vagyok. Lehetne férjjel, lehetne gyerek is! Ráadásul egy álomkandidát is talált Gábor, aki soha nem házasodott, külön él, de a szomszédos lakásban, anyukájával vásárolt lakást. Tizenhat év különbség, jóképű, ápolt, majdnem mentes a rossz szokásoktól, komoly beosztással. Tiszta szerencse.
Találkoztak a munkahelyen: Gábor pácienst keresett a fogorvosi szobájában, de már szerelembe esett. Hajnalka akkoriban a kórházban és a magánklinikán is dolgozott, így alig volt személyes ideje. És akkor virágok, nem a szokásos rózsák, hanem pünkösdi piros szegfűszálak. Február, egy elegáns étterem És a szívük összefonódott.
Csak egy dolog zavarta: már a második évben voltak, de kéz és szív felajánlása még nem történt meg. A barátnők szorgalmazták: Ideje Hájnál házasságra menni. Hajnalka maga is érezte. Így hát beszélgetésre vállalkozott. Lefekvés előtt hozta fel a témát, és meghallotta: El vagy szennyezve, nem házasítható vagy.
A fejében nem férkőzött, hogy mit enged meg magának! Másnap este Hajnalka újra a kávézóban találkozott a barátnőkkel tanácsért.
Képzeljétek csak, lányok kezdte Hajnalka azt mondta nekem, hogy már nem vagyok az, aki házasítható!
Komolyan? csodálkozott Katalin. Te mégis gyönyörű, okos, önálló!
Azt állítja, csak a szűz lányokkal házasodik. Engem háromszor szerencsétlennek tart. De más mindent megtesz: okos, pénze van, az ágyban is jó.
Hajnalka, dobj el mindent, mielőtt elpusztítja az önbecsülésedet nyögte Lilla.
Még jobb ötlet: hozd el őt hozzánk! Nálunk Miklósnál és énnek tízéves évfordulónk van! Hadd lássa, milyen egy igazi család javasolta Katalin.
Úgy döntöttek, meghívják őt. Gábor, aki általában nem kedvelte az ilyen összejöveteleket, hirtelen beleegyezett, s még önként felült a volánra. Hajnalka már előre elképzelte a kellemes pihenést a barátnőkkel végre nem ő vezeti vissza a kocsit.
A Katalin és Miklós vidéki házában a nyaralóban otthonos volt a hangulat: gyerekek, grillezés, madarak csicsergése, a kutya, Bodri, úgy szaladgált, mintha láthatatlan akkumulátort hordozna.
A lakoma délutántól estig tartott. A nagyobbak szétváltak, a gyerekek elaludtak. Az asztalnál maradtak a mi a barátnők, a házigazdák és Gábor.
Teát ittak áfonyás pitével, beszélgettek. Ekkor Gábor újra belekezdett:
Mondjátok meg nekem, Katalin, miért nem házasodott meg Hajnalka? Ti már tíz éve vagytok házasok.
Nem mindenki szerencsétlenül találja meg a szerelem harmadik évesen, mint én vállalta Katalin. Akkor még tanultam, dolgoztam, az időm nem volt a saját.
Ti szűz lányként házasodtatok?
Mi? nevetett Katalin. Miklósszal már az első egyetemi évben együtt vagyunk!
De ő volt az első?
Neked mit kell mutatni a személyi igazolványt? kiabálta Miklós. Én vagyok a feleségem, és pont ennyi.
Látjátok! Tehát ő tiszta. Ez tisztelet. Hogy házasodsz egy olyan nővel, akinek már volt néhány… ez családi szégyen!
Milyen nemzet, hogy csak múlt nélküli embereket akar? kacagott Lilla. Mit adtál hát Hajnalkának?
Nem ígértem senkinek semmit vállalta Gábor. A barátnődnek magának kell értenie: ő a második rangú nő. A házasság csak komoly okok miatt lehetséges, amiket én nem látok.
Szóval én vagyok a harmadik rang, elvált, egy gyerekkel mosolygott Lilla. Szegény vagyok, férfi. Bocsáss el, te és a te nemzedéked.
Hogy beszélsz a nőtársaimmal a házamban? kiáltott Miklós. Rangok nálad! Te meg egy elavult hering vagy! Megfogta Gábort, és kifelé húzta. Nem volt nehéz két méter magas, erős.
Menj innen! Nem engedem, hogy elrontd a ünnepet. Ha nem lennének a lányok, már rég megkövettük volna a fejed. Nem vagy vendég nálunk.
Hajnalka, elindulok. Veled jössz, vagy itt maradsz? kiáltotta Gábor, miközben felkapta a táskáját.
Hajnalka nevetve csak röhögni tudott. Gábor, mielőtt megkapná a támogatását, becsapódott a kapuba, és elindult.
Köszönöm, Miklós kuncogta Hajnalka. Ennyi! További férfiakra nincs szükségem, még elavultakra sem!
Rossz ötlet volt, hogy a házasságról beszéljünk vele mosolygott Katalin. De milyen karakter! Lányok, hallgassátok! Én vagyok az első rang, ti meg már megint csak a végén vagytok.
A viccek egész estére elég voltak. Később Lilla hazavitte Hajnalkát. Az élet visszatért a páciens fogadásokhoz és a betegjegyzékek kitöltéséhez. Gábor többé nem hívott.
Hajnalka doktornő, egy borítékot hagytak a recepción.
Köszönöm, Lili, később megnézem.
A fogadás után Hajnalka kinyitotta a borítékot. Bent…
