De hát érted, Réci, hogy az olyan lányokra nem házasodnak, mondta nyugodtan Áron, van, akivel csak a szerelem és a jó társaság számít, és megvannak azok, akik a menyasszonyi esküvőig védik magukat. Sajnos te nem tartozol közéjük.
Mit találsz bennem, ami nem illik, Áron? Finoman főzök, nagyszerűen nézek ki, a lakásban mindig tiszta vagyok. Nem vagyok neked kedves nő, vagy mégis? kérdezte Réka, meglepetten nézve azt a férfit, akit szerelmesnek hitt.
Pont ez a baj! Már el vagy romlva. Értsd meg: az olyanok, mint te, nem válnak feleségül. Inkább ismerkednek velük kötelezettségek nélkül. A házasságot csak ártatlan lányokkal kötik, akiknél te vagy az első. Azt várják, hogy a férfi lábát mosd, és a vízből igyál, mint a közmondásban. Áron, elégedetten azt gondolva, hogy az utolsó szavát mondta, a falnak fordult, és elaludt.
Még egy héttel korábban Réki egy kávézóban ült a barátnőivel, és a terveiről mesélt: Az élet beindul. Harminc vagyok már, már nem lány, de már megvan a karrier, a lakás, az autó, minden szép. Lehet, hogy házas vagyok, és gyerekeket nevelünk! mondta. Sőt, már van jelölt is: mintha egy álomból lépett volna elő. tette hozzá Áron, aki sosem házasodott, önállóan él, de már a szomszédban, édesanyjával egy közös lakást vásároltak. Tizennég év a korommal, jóképű, ápolt, szinte minden rossz szokása hiányzik, és komoly beosztásban dolgozik. Igazi szerencse.
Találkoztak a munkahelyen Áron a fogorvosi rendelőben betegként jelent meg Rékihez, de már szerelmesen távozott. Réka akkora munkaterhet viselt: dolgozott a helyi egészségügyi központban és egy magánklinikán is, ezért kevés saját ideje maradt. Ám Áron virágokkal, nem hétköznapi rózsákkal, hanem bőgő pivonnákkal, februárban érkezett, egy étterembe, és a dolog elindult.
Az egyetlen, ami nyugtalanította: már a második évük volt, de egy házassági ajánlat nem jött. A barátnők finoman megjegyezték: Ideje Rékit házasságra készíteni. Réka magában is érezte ezt, ezért felmerte a témát. Az éjszakai beszélgetés után csak azt hallotta, hogy elromlott, nem házasságra való.
Nem tudta elhinni, mit enged meg magának valaki. Másnap este újra a kávézóba ment a barátnőihez, tanácsra szorulva.
Képzeljétek, lányok, kezdte Réka, azt mondta nekem, hogy már nem vagyok az! Hogy az ilyenekre nem házasodnak!
Komolyan? kérdezte Katalin. Te meg szép, okos, önálló vagy!
Azt állítja, hogy csak az ártatlanok házasulnak, én pedig egy harmadik fokú, hibás termék vagyok. És mi legyen most? Egyébként minden mással rendben vagyok: okos, pénzes, az ágyban is jó.
Réci, dobd el őt, mielőtt tönkre teszi az önbecsülésed, szólt Lili.
Még jobb megoldás: hozd el őt hozzánk! Nálunk, Miklósnál és én már tíz év házasságban vagyunk! Hadd lássa, hogy milyen a család, javasolta Katalin.
Így döntöttek: meghívják Áront. Áron, aki általában nem szokott részt venni ilyen eseményeken, hirtelen beleegyezett, és még maga is belevágott a volán mögé. Réka már előre látta a kellemes pihenést a barátnőkkel most már nem ő kell, hogy visszavezessen.
Miklós és Katalin nyaralója igazi otthon volt: gyerekek, grillezés, madarak, a kutya, Buksi, úgy rohangált, mintha egy láthatatlan akkumulátor hajtaná. Az asztalra már délután óta nyúltak, estig. A nagyobbak eloszlottak, a gyerekek már aludtak. Az asztalnál maradtak a mi a barátnők, a házigazdák és Áron. Teákat ittattak bogyós gyümölcsös pitével, beszélgettek, mikor Áron újból megszólalt:
Mondjátok meg, Katalin, miért nincs még házas Réki? Ti már tíz éve a házasságban vagytok.
Nem mindenkinek sikerül már a harmadik évben megtalálni a szerelmet, mint nekem vállalta Katalin. Akkor még tanultam, dolgoztam, alig volt időm.
Ti tiszták voltatok a házasság előtt?
Mit mondtok! nevetett Katalin. Miklóssal már az egyetemi első évben összeköltöttünk!
De ő volt az első?
Neked kell a passzod? haragudott Miklós. Én vagyok a feleségem, és ennek vége.
Látod! Tehát ő tiszta volt. Ez a tisztelet. Hogy házasodhat egy olyan nővel, akinek több partnere is volt? Ez ostobaság a család számára!
És nektek miért kell ilyen tiszta múlt? nevetett Lili. Mit adtál Rékin reményt?
Semmit sem ígértem vállalta Áron. A barátnődnek magának kellene értenie: ő egy második fokú nő. A házassághoz komoly okok kellenek, és én nem látok ilyet.
Szóval én is egy harmadik fokú vagyok, válás után, gyerekkel mosolygott Lili. Szegény ember vagy.
Hogy beszélsz a nőkkel a házamban? kiáltotta Miklós. Fokozatok ő! Te meg egy elavult hering vagy! megfogta Áront, és a kert felé vitte. Közben kényelmetlenül egy kézben tartotta a két méteres, izmos testét.
Menj innen! Nem engedem, hogy tönkretegyék a lakomát. Ha nem lennének a lányok, már rég összeraktam volna a fejszét. Nem vagyál vendég.
Réci, megyek. Veled jössz vagy maradsz? hirdette Áron, miközben felkapta a táskáját.
Réka csak nevetve maradt szavak nélkül. Áron, a támogatás nélkül, becsörte a kaput, és elindult.
Köszi, Miklós kacagott Réka. Elég! Több férfi sem jön, még egy elavult sem!
Rossz ötlet volt, hogy a házasságról beszéljünk vele mosolygott Katalin. De milyen karakter! Lányok, hallgassátok: én vagyok az első fokú, ti meg már csak a második vagyunk.
A viccek egész estén át tartottak. Később Lili visszavitte Rékát otthonába. Az élet visszatért a megszokott páciensek fogadásához és a kórtörténetek kitöltéséhez. Áron már nem hívott többé.
Réci Dánielné, egy borítékot hagytak a recepción.
Köszönöm, Lencsi, később megnézem.
A fogadás után Réka kinyitotta a borítékot. Bent…
A történet végén Réka rájött, hogy a boldogság nem egyetlen emberhez vagy egyetlen címkéhez kötődik, hanem ahhoz a belső nyugalomhoz, amelyet saját magunkban teremtünk és hogy a valódi értékek nem a múlt tisztaságában, hanem a jelenben való őszinte szeretetben rejlenek.
