Múltba szálló álmok egy szélkúpos dörzs, sötétség, sötétség
Végül a sötétség lassan szétszéledt, s egy hang hallatszott:
Réka Varga, ez a mentőorvos, valami felrobbant ott.
A fájdalom egy kezet csapott a nyakamra. Kísérletet tettem a szemeim nyitására, nehezen sikerült. A szemem előtt egy téglalap alakú medál villant, benne a csillagjegyek jelölései fehér köpenyes nő szemei
A műtő felé! szólalt meg egy hang a közelből.
A szüleim visszatértek a munkából. Anya rögtön a konyhába sietett, nézte a szobát, ahol a fiú tanult. Miklós, amikor belépett, azonnal észrevette, hogy a fiú kedve nem jó.
Ádám, mi történt? dobta fel.
Semmi, morcogta a negyedik osztályos.
Na, mondd el!
Már jön a március 8-a. A tanárnő ma későn jött, és azt mondta, ajándékot kell készíteni a lányoknak.
És hol a gond? mosolygott apja.
Fiúk és lányok egyenlőek. Ők osztották ki, ki kinek ad, sóhajtott nehezen a fiú. Nekem egy csúnya lány jutott, Réka Farkas.
Minden lány ajándékot akar március 8-án, a csúnyák is magyarázta apja, mintha felnőttnek beszélne. Hogy osztotta fel? Betűrendben?
Nem, a csillagjegyek szerint.
És ez hogyan működik? kérdezte Miklós, nevetve.
Az asztrológia szerint: Réka Szűz, a Bika a legjobb párja. Én meg Bika vagyok.
Ha úgy illünk, talán még beleszeretsz.
Én? Réka Farkasba?
Apja nevetett. Anyukája ekkor beugrott:
Mi folyik itt?
László, menj a konyhába, szigorú lett az apa arca. Fontos beszélgetésünk van.
Mikor anyukája kiment, Ádám szomorúan kérdezte:
Apa, mit csináljak most?
Ajándékot készíteni!
Mit?
Holnap a munkahelyemen megcsinálom a választottnak.
Apa, hogyan? Üzemben dolgozom.
Igen, de galvanizációval foglalkozom. Fémek bevonásával.
Nem értem.
Holnap meglátod!
***
Másnap apa egy aranynak látszó téglalap alakú medált hozott, egy láncon viselve. Az egyik oldalán a Bika és a Szűz jelei voltak gravírozva, a másikon finoman, de szépen:
Az osztálytársam Rékának március 8-án! Miklós.
Az anyja a medált egy átlátszó zacskóba pakolta, és csodálatosan fénykezelt.
***
Március 8-án a tanárnő nem tanította a leckét. Először a diákok adták át az ajándékot. Hosszan köszönt. Aztán felhívta, hogy a fiúk adják a lányoknak az ajándékot.
Minden fiú rohant a kiválasztottához. Ádám megállt Réka Farkas előtt, és a apa által tanult szavakat mondta:
Réka, boldog március 8-át! Talán egyszer a Bika és a Szűz egymásra találnak.
A kifejtett mondat után Ádám visszaült, de már szívében egyre erősebben dobogott a csúnya, szerinte, lány szíve.
Később Réka családja másik kerületbe költözött, és ő már az ötödik osztályból más iskolába ment.
***
Ádám szemei kinyíltak. Fehér kórházi mennyezet. Próbált mozogni kezeivel és lábaival; csak a bal kar mozgott.
Hol vagyok? kérdezte magától.
Csengetés hallatszott, egy ápoló lépett oda, a kerekesszékkel, és kérdezte:
Felébredt? Az ügyeleti műtőben vagy.
Az összes testrészem egész? suttogta Ádám.
Úgy tűnik, minden rendben, csak az orrod körül kicsi csavar van.
Jól van, ha egész vagyok.
Egy nővér kedvesen kérdezte:
Hogy érzed magad?
Mi történt velem? válaszolta zavarodottan.
Az életedet nem fenyegeti semmi. A karjaid és lábaid működni fognak. A műtétek során csak néhány kisebb varrat marad, mutatta a telefonra, ahol anyja hívta, hogy amikor felébred, felhívja.
Drágám, hallotta anyja könnyes hangját.
Anyám, minden rendben, igyekezett minél vidámbban szólni. Azt mondták, néhány kis varrat marad, hamar kiírnak.
Nem hagyom, hogy egyedül maradjunk! Hamar jövök.
Köszönöm! mosolygott a nővér.
Nem sokáig maradsz itt, három hét, biztos, hogy!
Mi történt veletek? kérdezte egy szomszéd a szobában, amikor a nővér kiment.
Mentőorvos vagyok. A gyárban a gázballonok felrobbantak, kezdte emlékezni Ádám. Hívni kellett minket. A hely hatalmas, három sérült volt. Bementünk, a ballonok szétrobbantak, tűz volt. Megpróbáltam kijutni, de egy újabb ballon felrobbant
Ezek a te dolgaid mondta egy kolléga, akit a szobába hoztak. Szia, Ádám! Hogy vagy?
Kezek, lábak egészségesek! válaszolta optimistán, de csak bal kezével tudott intetni.
Mit csináltatok?
Amikor felrobbant, gyorsan visszafutottunk, elhoztuk a többit vérben.
Köszi!
Ádám, mit beszélsz? mosolygott a barátja. A díjakat is felajánlják nekünk.
Akkor már kiírnak.
Én megyek. A körültekintés most.
Mikor a férfi orvos, negyvenéves, belépett:
Hogy vagy, hős? közelítve az ágyhoz.
Jól vagyok.
Ha beszélsz, akkor élni fogsz. Nézzük meg!
Tényleg? kérdezte Ádám. Nem Véra Varga? Holnap jön a nővér.
***
Két nap elteltével Ádám már fel akart állni. A lábában lévő fájdalom még erős volt, a jobb karra a varratak, a testén több helyen sebek. Az orra még duzzadt, de a jobb karát még ki tudta nyújtani. A tükörben az arc még puffadt.
A mai körülmény egy orvos ellenőrzése, aki két napja öt órát szőtte őt a műtőben. Ádám kissé izgult.
Megjelent egy fiatal, szigorú, szemüveges nővér, fehér köpenyben, ami jól állt neki. Ádám már huszonhét éves volt és házas volt, de fél év után elváltak, mert a volt felesége nem szerette a mentőorvos fizetését.
Jó napot! mondta a nővér, oda lépve a konyhához.
Jó napot! Ön operált?
Igen, mi a baj?
Nem, minden rendben! Nagyon köszönöm!
Hadd nézzem!
Miközben átnézte, a medál a nyakán lévő csillagjegyekkel megcsillant:
Réka Farkas!!! kiáltotta Ádám.
A nővér megtanulta az arcát.
Elnézést! mondta, nem ismerve.
Én Bika vagyok mutatta a medált.
Ádám Gábor? remegő ajkak. Emlékszel még rám?
Hát, Réka, látta a nő szemében könnyet, és óvatosan a kezére helyezte a medált.
Bocsánat! szedte a sálcát, és áttörölte a szemeit. Nem gondoltam volna, hogy így találkozunk.
***
Aznap délután Réka már nem járt be a szobájába. Ádám azonban már tudta, hogy mindkettőjüknek szoros a beosztása: nappali, éjszakai és két szabad nap.
Nem akarta tehetetlennek mutatni magát előtte. Egész nap a szobában járkált, a szekrényhez nyúlva, majd a folyosóra lépve.
Este a nappali műszak orvosa távozott, a késő esti csere érkezett ezt már a beszélgetésekből érezte. A körülmény ellenőrzése közel volt.
Aznap fél órával később hangos kiáltás, sietős lépések a folyosón. A kórházi zárva, a fény lekapcsolt. Valahányszor már közeledett az éj, a folyosón halk sírás hallatszott. Ádám óvatosan kilépett, és egy szomorú volt osztálytársát látta, aki legyintve a vállára tette a kezét:
Te, Réka!
Női hang felkiáltotta:
Operáltam egy asszonyt, aki a gép alá esett, minden tőle elveszett A gyerekek már nincsenek, a férje is a szobában
Nyugodj meg, Réka!
Három éve vagyok sebész, de még mindig nem tudom elviselni, hogy emberek halnak.
Én is ugyanígy vagyok nézett szembe vele. A feleségem elhagyott, mert kevés pénzem van. De még 40 év van előttünk, élni kell.
Nekem is ugyanaz, mondta a nő. Még sosem házasodtam, még mindig egyedül élek a szüleimmel.
Ne aggódj, csak 27 vagyunk, az élet még előttünk.
Nem, Ádám, már 27 vagyunk.
Réka Varga pulzusa lelassul, kiáltotta a rohanó nővér.
Bocsánat! és Réka visszatért a kórházba.
Ádám éjszaka nem tudott aludni. Reggel a nővér jött, és a szokásos ölelését adta.
Az a nő, akinek ma éjjel operálták, él? kérdezte hirtelen.
Igen, de állapota kritikus.
***
Három hét után a sebek begyógyultak. Néha találkoztak a műszakokban, és Ádám egyre jobban vonzódott Rékához. De a sürgősségi osztály nem a személyes beszélgetés helye.
Egy reggeli körülmény során a férfi orvos bejelentette:
Ma kijárunk a kórházból, majd a családorvoshoz, ahol eldöntik, meddig maradsz még.
Készíthetek készülődést!
Természetesen, ne siettesd magad.
Amikor az orvos távozott, Ádám borotválta a szakállát. A tükörben látta, hogy a maradék apró varratok nem rontják a kinézetét, csak férfiasabbá teszik.
Elhagyta a folyosót, egy női beteg mellett sétálva, aki felkiáltotta:
Végre szabadulok!
A nővér átnyújtotta a kiszállást:
Viszlát, Ádám! Ne gyere vissza többé!
***
Ádám egy egyedülálló lakást bérelt, de visszamegy a szüleihez, mert anyja várja, aggódik. Anyja kicsit szabadságra is kért.
Fiam! ölelte.
Rendben, anya, már egész vagyok.
Gyere, főztem neked. Milyen sovány vagy!
Hiányzik a házi étel!
Amíg nem lesz vélemenő és házasság, a szülői házban maradsz. A szobád még üres, kiáltotta, mint egy kisgyermek. Mosd meg a kezed!
***
Délután Ádám fodrásba ment, visszament a lakásba, és anyja segített a ruhaiban.
Este az apja jött haza, összegyűlt a család, beszélgették egészen késő estig.
Ádám a szobájában feküdt, ahol gyerekkorát töltötte, és elalvott:
Holnap muszáj a családorvoshoz menni, aztán munkába, este
Ezzel a gondolattal álomba szenderült.
***
Másnap Ádám reggel a családorvoshoz ment, délben átsétált a rendelőkön, délután pedig a saját műszakában dolgozott a kórházban.
Este összecsomagolta a cuccait.
Hova mész? kérdezte az apja.
Apa, emlékszel, amikor még a negyedik osztályban voltam, csináltál egy medált a csúnya Réka Farkasnak?
A csúnya Rékának? Igen.
Azt mondtad: Kihúzhatod, talán beleszeretsz. mosolyt csalt.
Most Réka sebész. Ő operált engem, még mindig viselem a medált.
Ez fantasztikus! Menni fogok hozzá!
***
27 év talán elég ahhoz, hogy a kedves emberrel közös életet kezdjünk
