Régen, mikor még a fiatalság reménye és kíváncsisága vezetett, Borbálának szinte hihetetlennek tűnt, hogy milyen szerencse érte, amikor felvették egy olyan állásra, amit bármelyik leány álmodhatott volna magának. Egy tehetős családnál kapott munkát, akik a budai hegyek oldalában éltek egy tágas, díszes villában. Őáltala gondjaira bízták két ötéves, élénk és érdeklődő fiút. A család szokatlan volt a maga módján: a feleség, Katalin, hidegen és közömbösen viseltetett gyerekei iránt, míg férje, Miklós, minden pillanatot megbecsült, amit a kicsikkel tölthetett.
Ahogy telt az idő, Borbála egyre több időt töltött Miklóssal és a fiúkkal. A szívében akaratlanul is érzések születtek a férfi iránt, bár jól tudta, hogy Katalin szépsége és elismertsége miatt nem várhat sokat. Minden várakozásával ellentétben azonban Miklós egy nap kinyilatkoztatta érzéseit Borbála felé, és elmondta, elhatározta, hogy elválik Katalintól. Rájött ugyanis, hogy köztük a gyermekeken kívül már semmi más nem köti össze őket, mivel a felesége teljes közönnyel nézte a család életét.
Borbála megdöbbent Miklós vallomásától, soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi történhet. Tudta, hogy egy házasemberrel való kapcsolat rengeteg nehézséget von maga után, mégsem tudta letagadni saját érzelmeit. Lelke vívódott a vágyai és a józan ész szava között, mert tudta: kapcsolatuk csak további próbákat és akadályokat jelent majd számukra.
Mindeközben Borbála továbbra is felelősen ellátta munkáját, minden gondoskodást és szeretetet megadva a gyerekeknek, és igyekezett megérteni, mit is tartogat számukra a jövő. Tisztában volt vele, hogy óvatosan kell kezelnie a helyzetet, és gondolnia kell arra is, milyen következményei lehetnek egy olyan férfival való viszonynak, aki a válás nehéz útján halad.
Borbála szíve tele volt ellentétekkel, de tudta, hogy az előtte álló út bizonytalansággal és nehéz döntésekkel van kikövezve. Mérlegelnie kellett minden lehetőséget, és elsőként a maga boldogságára, valamint a rá bízott gyermekek jólétére kellett tekintettel lennie. Bárhogyan is dönt majd, abban reménykedett, hogy a választása végül majd elvezeti őt a boldogsághoz és a szeretethez talán Budán, talán az élet valamely új színterén, forintban számolt csendes mindennapok közt.
