**Naplóbejegyzés**
Zsuzsa éppen vacsorát készített, miközben terített magának és a férjének. A este ígéretesnek tűnt, csendesre és meghitten, de hirtelen egy éles csengőzúrás tört be a csendbe. Nem várták a vendéget, és a hang mintha valami váratlant sejtetett volna.
— Attila, kérlek, nézd meg, ki az! — kiáltott Zsuzsa a konyhából, miközben a törülközőre törölgette a kezét.
Attila, a tévé előtt ülve, sóhajtva felállt és odalépett az ajtóhoz. Mikor kinyitotta, megdermedt, nem hitte a szemének.
— Nagynéni Ilona? Honnan jöttél? — A meglepetés hangján átütött. Az anyja halott nővérével állt szemben, akit évek óta nem látott.
— Jó estét, Attilám. Úgy gondoltam, benézek hozzátok. Bejöhetek? — Ilona mosolygott, de a szeme mögött elfáradtság rejtőzött.
— Persze, gyerünk be! — Attila félreállt, útját engedve a vendégnek. — Miért nem szóltál előre? Megvártam volna az állomáson!
— Úgy jöttem csak el, hirtelen jött az ötlet — válaszolta, miközben óvatosan letette a súlyos táskáját. — A lányodnál voltam Szegeden, most meg hozzátok jöttem Pécsre.
Zsuzsa, a beszélgetést meghallva, kijött a konyhából, megigazítva a kötényét. A vendéget meglátva, enyhén összevonva a szemöldökét.
— Jó estét, Ilona néni! Micsoda meglepetés… Vacsorázik velünk?
— Nem mondok nemet, köszönöm — felelte Ilona, és a fürdőszobába ment kezet mosni.
Zsuzsa kérdőn nézett a férjére, alig rejtve az ingerültségét.
— Fogalmam sem volt, hogy jönni fog — súgta Attila mentegetőzve.
— Meddig marad nálunk? — Zsuzsa keresztbe tette a karját. — Most kell körbevezetni, etetni? Miért jött egyáltalán?
— Nyugodj meg, mindjárt megtudjuk — vágta vissza Attila, próbálva nem fokozni a feszültséget.
Ilona visszatérve, egy csomaggal a kezében, letette az asztalra.
— Hoztam nektek a faluból: friss mézet, a szomszédétől, fokhagymát, különféle gyógynövényeket. Itt a városban ezekért vagy egy kis vagyon kell. Nos, meséljetek, hogy vagytok? Hogy van a fiacskátok?
— Ahogy mindenki — kezdte Attila. — Lakást vettünk hitelre, dolgozunk, koptatjuk a végét. Bendegúz tizedikes, mostanában programozással foglalkozik. Hamarosan hazaér az edzésről. Nálatok mi újság?
— Jól tettétek, hogy vettetek lakást — bólintott Ilona. — Én meg úgy döntöttem, meglátogatom a családomat. Anyád halála után, Attila, majdnem elvesztettük a kapcsolatot. Nem jöttök ki a faluba, tele vagytok dolgokkal, értem. De egyedül nekem is nehéz. Az öregkor, ahogy mondják, nem öröm…
— Zsuzsi, a húsgombócok isteniek — tette hozzá, miközben megkóstolta. — A lakásotok is olyan hangulatos, gratulálok.
— Meddig marad nálunk? — kérdezte óvatosan Zsuzsa, próbálva elrejteni a türelmetlenségét. Attila szigorúan rán kész.
— Három napra — válaszolta Ilona. — Szeretném megnézni a várostokat, rég jártam itt. Aztán továbbállok. Örülök, hogy találkoztunk veletek, Bendegúzzal. Te pedig, Zsuzsa, olyan szép vagy, és milyen remek háziasszony!
Zsuzsa erőlteBendegúz percek múlva berontott a lakásba, kifulladva, a hátizsákját vállán vonszolva.







