**Csalás**
Az emberek sorsa különböző. Van, akinek már fiatalon megadatott, hogy megtalálja élete nagy szerelmét. Másnak pedig csak csalódások, válások után, már-már feladva minden reményt, ajándékozza meg a sors egyetlen igaz társával.
György is így járt. A későbbi feleségével még az egyetemen találkozott. A csinos és szerény Tündér egy kis vidéki városból érkezett Budapestre tanulni. György azonnal beleszeretett. Ő maga egy átlagos, semmiben sem kiemelkedő srác volt. Tündér sokáig nem viszonozta érzelmeit.
De az utolsó évben, amikor már sok diáknak volt párja, sőt, páran családot is alapítottak, Tündér hirtelen engedett György kérésének. Ő pedig a boldogságtól levegőben járt, és természetesen gyorsan megkérte a kezét. A lány boldogan elfogadta.
György anyja sejtette, hogy Tündér nem akar visszatérni a vidékre. A házasság lehetőséget nyújtott neki Budapesten maradni, egy nagy lakásra a belvárosban, és egy jó állásra. De látva, hogy a fia boldog, nem akarta elvenni tőle az illúziókat.
Egy hétvégi étteremben tartották a lagzit, főleg egyetemi barátokkal. Csak a menyasszony szülei hiányoztak.
Tündér azt magyarázta, hogy apja beteg, ágyhoz kötött, anyja pedig nem hagyhatja egyedül. További kérdésekre ridegen válaszolt, szemeiben könnyek csillantak. György anyja úgy döntött, nem zaklatja tovább – nyilván nehéz a lánynak a szülei miatt.
„Mindenhova elvitték apát, de senki sem tudott segíteni” – mondta Tündér, és szemei sötét árnyékot öltöttek.
Az évek múlásával minden rendben alakult. Tündér hamar teherbe esett, így nem kezdett el dolgozni. A pénz bőven elég volt, és úgyis hamarosan szülési szabadságra megy, majd jöhet a második gyerek is. Kilenc hónap múlva megszületett Gyuri, aki apai nagyapja, Géza után kapta a nevét.
A második gyerek csak nyolc évvel később jött. A szülés nehéz volt, korai, és egy törékeny, apró kislány született: Lili, György anyja, Erzséket tiszteletére.
Tündér szülei sosem láthatták az unokákat. Gyuri születése után egy évvel meghalt az apja, majd anyja is nyolc hónappal később követte.
Amikor Lili iskolába került, Tündér munkát keresett. Elegge volt a háztartásból. Természetesen a szakmájában már nem tudott elhelyezkedni, mindent elfelejtett, ráadásul soha nem is dolgozott.
György szülei minden ismerősüket megmozgatták, és végül sikerült Tündért egy nagy cégnél, az igazgató asszisztenseként elhelyezni – gyakorlatilag titkárnőként.
Ettől kezdve Tündér gyakran járt edzőterembe, divatosan öltözött, kisminkelte magát. Üzletasszonynak tűnt, nem házias asszonynak. György barátai és kollégái is dicsérték, hogy milyen szép felesége van, és eddig miért rejtette őt el.
Tündér egyre kevesebb figyelmet szentelt a gyerekeknek. Gyuri érettségizett, egyetemre készült, hamarosan önálló életet kezdett. Lili pedig nagyszüleinél töltötte az időt, akik elkényeztették, hogy pótolják az anyai szeretet hiányát.
György egyre gyakrabban hallott a feleségétől savanyú megjegyzéseket: hogy elhagyta magát, meghízott, járjon edzeni, formálja vissza az izmait. Mind gyakrabban emlegette a főnökét, aki idősebb volt Györgynél, de olyan teste volt, mint egy harmincévesnek.
Ebből György rájött, mi folyik. Egy nap úgy döntött, felkeresi a feleségét a munkahelyén. Ürügy is akadt: apjának évfordulója közeledett, szeretett volna valami különleges ajándékot vásárolni, és Tündér véleményére volt kíváncsi.
Belépett az irodába – üres volt. György bekopogott az igazgató ajtaján, majd csengetés nélkül belépett. Az üres szobában észrevett egy másik ajtót, és ahogy közeledett hozzá, egyértelmű sóhajokat és nyögéseket hallott.
Habozás nélkül kinyitotta az ajtót. A szerény Tündér, felhúzott szoknyával, az igazgatón lovagolt, aki a kanapén hevert, leengedett nadrágban. György azonnal felismerte a feleségét hátról, hisz tizenhét évet éltek együtt.
Megdermedve állGyörgy lassan becsukta az ajtót, és csendben távozott, mert abban a pillanatban úgy érezte, mintha egész élete összeomlott volna, de mélyen tudta, hogy most kezdődik egy új fejezet – egyedül, de végre őszintén.
