Régen vidámak voltak a falvak, a fiatalok táncoltak a diszkókban, sőt még a szomszéd falukba is átjártak. Akkor még nem volt internet, így másképp mulattak, viccelődtek, és más volt az élet.
Dóra szerelemből ment hozzá Gergőhöz, a szomszéd falu fiához. Egyszer csak megérkezett a rozoga motorján egy helyi buliba, és meglátta Dórát – azonnal beleszeretett. A lány gyengéd és szerény volt, ezt látta a lángoló arcán, amikor odalépett hozzá.
“Zsolt, ez a Dóra járat valakivel a faluban?” – kérdezte Gergő egy ismerős fiút.
“Nem, nem jár senkivel, de sokan szeretik őt. Te meg mi van, szerelmes lettél?” – kuncogott Zsolt.
“Szép csaj” – mormolta Gergő, Dórára pillantva, és úgy döntött, nem hagyja ki a lehetőséget.
A szerelem úgy meglepte őket, hogy aludni sem bírtak.
Zúgott a zene, Gergő odalépett Dórához, megfogta a kezét, és táncra hívta. Egész este nem mozdult el mellőle, érezte, hogy nemcsak ő szereti a lányt, hanem fordítva is igaz.
Későn hagyták el a klubot, a telihold ragyogott az égen.
“Dóri, motorral jöttem, elviszlek haza – vagy ha félsz, sétálhatunk is” – ajánlotta.
“Félek, inkább sétáljunk.”
Kéz a kézben mentek a holdfényben, és senki sem volt boldogabb náluk. Dóra első látásra beleszeretett. Nem volt még párkapcsolata, bár érezte, hogy tetszik néhány fiúnak, de a szíve szabad volt.
Aznap este Gergő hazakísérte, majd még sokáig álltak a ház előtt, mielőtt végül elváltak. Dóra beugrott az ajtón, majd hallotta, ahogy Gergő motorja elzúg a faluban – vissza a saját falvába, öt kilométerre.
“Hát ilyen a szerelem” – gondolta Dóra, amikor lefeküdt.
Az éjszaka nem hozott álmot, felkavarva hagyta őt ez a találkozás. Nagyon tetszett neki Gergő. Jóképű, sportos, fekete hajú, de kék szemű.
“Még soha nem éreztem ilyesmit” – töprengett. – “Még amikor tetszett Pisti kilencedikben, de az gyorsan elmúlt.”
Eltelt az idő, Gergő gyakran átjött a faluba, majd egy nap ezt mondta:
“Lopjunk el téged? És összeházasodunk?”
“Miért? Hiszen úgyis igent mondok” – lepődött meg Dóra.
“Akkor várj a vőfélyekre” – nevetett Gergő, átölelve szerelmét.
Nem sokkal később a szüleivel érkezett, hogy megkérje a kezét – igazi régi hagyomány szerint, lószánnal, csengőkkel és színes szalagokkal. Pont mint hajdanán…
Gergő jóképű volt, és Dóra beleszeretett. Bár az anyja figyelmeztette:
“Lányom, túl szép fiút választottál. A szép fiúk maguknak valók…”
“Anyu, mi szeretjük egymást, és minden jó lesz.”
“Adj’ isten” – sóhajtott az anyja, miközben a vőre tekintett, aki szintén nem vette le a szemét a szerelméről.
Gergő falvában éltek, de a fiatalok a városba vágytak, így három év múlva Dóráék is útra keltek. Már volt egy kisfiuk.
“Menjetek, én vigyázok a kicsire” – biztatta a anyós. – “Már járkálni kezd, könnyebb lesz. Mit csináljatok itt? A városban gyárak vannak, munka is, majd megismerkedtek. Örülök is neki, később elhozhatjátók.”
Így is lett, elköltöztek, ahol teljesen más volt az élet. Tele volt emberekkel, fiatalokkal, mindenütt kellett a munkaerő. Gergő gyorsan elhelyezkedett egy gyárban, Dóra pedig egy textilüzembe.
“Dóri, képzeld, a gyár külön szobát ad a kollégiumban! Lesz saját helyünk” – örült a férje.
“Tényleg, Gergőm? Annyira örülök! Elhozzuk Miskát, hamarosan három éves lesz, oviba megy. Nagyon hiányzik.”
“Én is hiányolom.”
Eltelt az idő. Misi már örömmel járt az oviba, a szülők meg dolgoztak.
“Gergő, úgy érzem, lesz még egy gyerek” – mondta egyszer Dóra.
“Örülök! Ahol egy van, ott lehet kettő is” – mosolygott Gergő.
A második fiú, Isti, már a saját lakásba jött, amit Gergő kapott a gyártól. Fokozatosan bútorokat vettek. Dóra a gyerekekkel volt elfoglalva, a férje dolgozott. Teljesen megbízott benne, ő viszont kihasználta ezt. Soha nem veszekedtek, Dóra mindig gondoskodott a családról. Nyugodt élet volt.
Amikor Misi iskolába ment, még több dolga lett Dórának. Már jól beilleszkedtek a városba, sok ismerősük lett. A gyárban, ahol Gergő dolgozott, sok nő volt. Eleinte csak nézelődött, de a nők fürgék voltak – dicsérték, tréfásan meghívták magukhoz. Hamar rájött, hogy a tréfában is van igazság.
Gizike, a raktáros, egyszer mosolyogva kérdezte:
“Gergő, eljössz a szülinapomra?” – szelíden a szemébe nézett.
“Miért ne jönnék? Csak mondd meg, mikor és hol!”
A szülinap után Gergő megtalálta az ízét. Először megcsalta a feleségét, aztán ment a hanyatlás. Nemcsak Gizikével, hanem másokkal is. Mindenfelé megcsalta Dórát. Amikor a felesége rákérdezett:
“Gergő, miért jössz mindig későn? Régen nem volt így.” – A férje azonnal válaszolt:
“Sok a munka. Jó szakember vagyok, a főnökök gyakran marasztalnak.”
Ha valaki szeret, nem csal meg
Dóra naivan hitt neki, de a nők a gyárban kinyitották a szemét.
“Dóra, tényleg nem veszed észre? A férjed szeretőt tart. Nemcsak a gyárban, de még nálunk is vannak kalandjai.”
“Hogyhogy? Ha valaki szeret, sosem csal meg” – mondta.
“Hát így! Milyen naiv vagy, Dóra.”
Este megbeszélték.Dóra végül megtanulta, hogy a becsület önmagában elég boldogság, és miközben a fiai és unokái örömét nézte, rájött, hogy a férfi nélkül is teljes az élete.







