– Te csak egy szemtelen lázadó vagy, aki imád belefolyni mások családjába! köpte ki Júlia.
Ez még viccesnek is tűnt.
Rita csak nevetett.
Nem sikerült még abszurdabb vádat kitalálnod? Amikor megismerkedtem Gáborral, ti már három éve elváltatok. Ha jól emlékszem, te hagytad el Gábort egy másik férfihoz. Milyen családba szöktem be?
***
Rita Kovács a matematikát imádta. A számokkal könnyebb elbonyolódni, mint az emberekkel, főleg ha azok nem értik meg. A pontos tudományok mindig is könnyen mentek neki, ahogy a munkája is ebben a területen zajlott. Amikor Gábor megérkezett az életébe, és magával hozta a hatodik osztályos Csillát, Rita szívesen vállalta a magántanár szerepét.
Miért rövidülnek itt ezek a számok? kérdezte Csilla, remélve, hogy még emlékszik a hétvégi órákra.
Mert egyenlők.
Nem rossz válasz. Jól csináltad, dicsérte Rita, Na, Csillám, nézd meg újra. mutatta az ujját a tankönyv oldalán, Ha ezt a részt ezzel meg szorzod, megkapod… Várj… Hogy is jön ez? Aha, mind jó, egy pillanatra megállt, egyszerű analógiát keresve, Csilla, ez olyan, mint a szokásos szorzás, csak a gyök alatt kell kivonni. De nem nehezebb, mint a harmadikos korban cukorkákat számolni.
Csilla reggel a konyhaszekrényben heverészve dörzsölte a ceruzát a lapra. Rita mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a tananyagot reggel, az iskolába indulás előtt átismételjék; Csilla viszont egy kicsit tovább akart aludni. Rita nyerte meg a vitát.
Ez nem cukorka, Rita. Ez sóhajtott, nehéz feladatok.
Nincs nehéz dolog, ha megfelelően közelítünk, mosolygott Rita, érzve, ahogy anyai gondoskodása felébred benne, amit eddig elnyomott. Próbáljuk ki ezt is… Jaj, már nincs idő
A reggel a szokásos átnézéssel kezdődött.
Gábor, miközben Csilla göndör hajat simogatta, megkérte:
Rita, kérlek, vidd el ma Csillát az iskolába. Sietnem kell.
Semmi gond, válaszolta Rita, már felöltözve, Ne aggódj, elviszem őt a legjobb állapotában.
Köszönöm, Riti.
Nem jelent hiányt.
Segített Csillának a füzeteket a hátizsákba pakolni. Szerette Gábort, szerette Csillát is. A családjuk kissé különc volt, de Rita számára nem kellett mást.
Az iskolában váratlanul összetalálkoztak Júliával, Gábor egykori feleségével. Júlia, vékony őszi köpenyben, már egy kicsit dühösnek tűnt. Mindig kissé másvilági volt Ritanak.
Csilla! kiáltotta hirtelen Júlia, Nem vetted be a váltócipőt otthon, és ma testnevelés van! Itt hoztam. Köszönd meg, hogy valaki gondolt rád.
Csilla, meglátva anyját, elköszönte Ritát, gyorsan felkapta a cipőcsomagot, és szó nélkül beugrott az iskolára.
Rita már a kocsihoz akart ülni, amikor Júlia hirtelen fenyegetőzött:
Ne merészd meg a lányomhoz közel kerülni.
Rita összeráncolta a homlokát.
Elnézést? Mit? Nem merészem. Én csak
Tanítod, elviszed. Azt hiszed, most már második anyuka vagy neki? mennyire felgyülemlett a harag.
A vita váratlanul felnyílt. Júliát zavarja Rita jelenléte, de soha nem szólalt meg hangosan.
Nem próbálok senkihez hasonlítani, válaszolta Rita, nem adva a provokációnak, Ő sok időt tölt nálunk, beszélünk. Segítek a házi feladatban, főleg a matematikában. Gyerünk együtt a boltba. Bocs, de nem akarom egész hétvégét úgy tenni, mintha nem létezne.
Te csak egy szemtelen lázadó vagy, aki imád belefolyni mások családjába! köpte ki Júlia.
Ez még viccesnek tűnt.
Rita csak nevetett.
Nem találtál még abszurdabb vádat? Amikor megismerkedtem Gáborral, ti már három éve elváltatok. Ha jól emlékszem, te hagytad el Gábort egy másik férfihoz. Milyen családba szöktem be?
Júlia egy pillanatra elvesztette a szavakat. Rita, érezve a feszültséget, enyhén eltolta Júliát a kocsiról, beült a volán mögé, és elindult a munkába. A beszélgetés Júliával ma reggel helyettesítette a kávét.
Honnan jön ez az agresszió? gondolta Rita Ő már régóta nem él vele. Júlia soha nem mondott ilyesmit.
A megfejtést Rita magára találta.
Este Gábor, miközben Rita a bakiját törölte, így szólt:
Rita, beszélnünk kell. Nem mindennapi De Nem bánod, ha Csilla egy időre nálunk lakik?
Rita folytatta:
Lakik? Már gyakran jár nálunk.
Nem, állandóan. Vagy legalább egy időre, de hosszúra.
Nem látok akadályt. Ha jól jár Csillának, mondta Rita, De miért? Hogyan jutott ide Júlia? kérdezte szarkasztikusan.
Gábor még nem fejezte be.
Van egy részlet Csilla mellett Júlia is beköltözik.
A bakijuk a földre esett.
Mit keres a volt feleséged itt? kérdezte Rita, Vagy azt gondolod, ezzel azt jelented, hogy vége a kapcsolatunknak, és újra vele akarsz élni?
Gábor gyorsan válaszolt:
Nem! Egyáltalán! Nem tűröm őt! Szeretlek! felkapta a bakit, ecsetet ragadva, Nemrég a férfi, akivel együtt volt, elhagyta. Egy hétre adta, hogy kiszálljon. A lakás bérlése, tudod, drága.
Akkor menjen a szüleihez! kiáltotta Rita.
A szülei messze vannak. Ha elmegy, Csillának iskolát kell váltania, várost, barátokat Júlia pedig nem menne nélküle. Nálunk három szobás lakás van. Mindannyian elférünk.
Mindannyian elférünk? Egy lakásban Júliával?
Azt hiszem, tréfálsz
Kicsit őrültnek hangzik, de más megoldás nem látok. Nem tudunk neki külön apartmant fizetni, túl drága. Ha a szülőkhöz megy, mikor találkozhatunk Csillával? Félévente? És Csilla nem akar oda menni Megoldunk valahogy.
Megoldunk ismételte Rita magában, miközben a bakit a kezével súrolta.
És megoldották.
De mennyit álltak emiatt Júlia, belépve, mintha ostrom alá helyezte volna a lakást. A holmija fokozatosan elfoglalta a teret.
Rita szólt a nappaliból, ahol már aludt, áthelyeznéd ezt a vázát? Nem látom a TV-t.
A váza a dohányzóasztalon állt, egyáltalán nem zavarta.
Júlia, ő
Csak áthelyezném. Szeretném a híreket nézni.
Neked nem jár?
Ez a te vázád. Nem nyúlhatok a dolgaidhoz engedély nélkül, különben bajba kerülök.
Rita óvatosan átrendezte a vázát.
Köszönöm.
A függönyöket következőként kell átrendezni, amiket Rita a boltba menés közben tette félre, majd kosárba gyűjtötte a piszkos ruhákkal.
Mit zavarottak ezek a függönyök? kérdezte Rita.
Mindig világos függönyek lógtak itt, amilyet én választottam. Vissza akarom venni őket.
És már nem bánod, hogy megérintem a dolgaidat?
Azt hittem, nem bánom.
Rita bejárta a szobákat:
Ezeket a függönyöket Gáborral együtt választottuk.
Szóval nem tetszenek neked, vágta le Júlia, Megkérdezem Gábort, hogy cserélje le őket. Holnap újat veszünk.
A lakás olyan körülményben volt, mintha egyházi nők otthona lenne.
Júlia visszaállította a lakást úgy, ahogy volt, amikor ő és Gábor együtt éltek. A konyhában minden átkerült: a serpenyők a sütőbe, a fűszerek felülre, mert Júlia ritkán használja őket. A mosás, ami korábban naponta volt, most hetente egyszer indul, hogy vízét spórolja. A megtakarítás pontos oka Rita számára homályba burkolózott, mert a gépet naponta ötször vagy hatodszor indították.
Rita jelent meg Júlia mindig váratlanul, El tudnád tenni a parfümödet a folyosón lévő asztalról? Helyet kéne a kozmetikai táskáimnak.
Nem zavar, válaszolta Rita.
Zavar, ragaszkodott Júlia, Itt élek, kényelmesnek kell lennem.
Nekem is ez a ház, mondta Rita, de Júlia úgy tűnt, nem hallotta.
Te itt senki vagy, vágta a vissza, Ez az én otthonom, a férjem és a családom. Te csak egy apró mellékhatás vagy.
Ezeket a szavakat Rita mindenképp továbbadta Gábornak.
Gábor, mikor kezditek megoldani a lakással kapcsolatos kérdéseket Júliával és Csillával? Nem, Csillát mindig örülök, de Júlia azt mondta, hogy senki vagyok. Hogy ez az ő otthona, a férje és a családja. Rendben, mi? Neked is rendben van? Vagy továbbra is színlelsz?
Gábor meghallotta, de nem hitte el.
Rita, talán félreértetted. Júlia most nehéz időszakot él át. De ő nem mondhatta volna ezt. Csak ideges. Talán elmondott valamit, amit rosszul értelmeztem
Ideges? Gábor, ő ezt mondta nyíltan!
Mit kérsz tőlem? Kiűzni őt? Hova?
Gábor a volt felesége oldalán állt.
Minden nappal Gábor egyre több időt töltött Csillával, de Júliával is. Már együtt sétáltak, tréfálkoztak olyan poénokkal, amik Rita számára érthetetlenek voltak Rita tényleg feleslegesnek érezte magát.
Ám a Gábor és Júlia idill, ha így nevezhetnénk, nem tartott sokáig. Egy apró vitához vezetett. Gábor rosszul helyezte el a csészét az asztalon, és Júlia nem tudta megbocsátani ezt a bűncselekményt.
Tudod, hogy nem szeretek ilyet! kiabálta.
Mit tettem? ködös lett Gábor, Rosszul lélegeztem? Csak teát iszom!
Nézd, a csésze körül már cseppjei vannak a teának, a terítőt csak ki kell rántani! És ne csapongj az asztalon, amikor valamit rakod rá. Nincsenek hadsereg idegeim.
Idegeid! Mint egy öreg néni.
Te pedig egy lusta, aki még a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megjegyezni!
Rita ezt a szituációt a szobából hallgatta. Olvasztó veszekedés volt a régi házaspár között, akik több évtizedet töltöttek együtt boldogtalan házasságban. Igen, boldogtalan, de házasságban. És Rita? Ő ki volt?
Újra és újra mondta Csilla, Apa meg anya újra együtt élnek, megint veszekednek. Milyen jó volt, amikor elváltak
Ekkor Rita rájött. Nem már az ő családja volt. Csak egy ideiglenes vendég, akit a visszazáródó, újra összeérkező családba nem tudott beilleszteni.
Gábor szembesült a válás valóságával. Nem tudta, hogyan kerüljenek ki ebből, Rita megkérte, hogy várjon, de ő látta, hogy semmi jóra nem vezet.
Aznap, amikor Rita elköltözött, egy kis incidens történt, ami talán nem jelentett volna semmit, ha nem lett volna a helyzet. Amíg becsomagolta a cuccait, Júlia úgy döntött, hogy háztartózatát rendezi, és a nappaliban a könyveket optimalizálja. Júlia csak az esztétika kedvéért cserélte ki a könyvek gerincét, mert tetszett neki a szép szín. Rita, aki pedáns volt, a saját, betűrendben és műfaj szerintAmikor Rita végül az utcán átsétált, rájött, hogy a legfontosabb otthon az, amit a szívünkben építünk, és ez a belső nyugalom mindent felülír.
