**Büntetés**
„Zsófi, te olyan izgalmas életet élsz, hogy abból filmet lehetne forgatni” – mondta Anita a barátnőjének és kolléganőjének, aki csak nevetett válaszul:
„Igen, az életem forog, de nem tudom, mi lesz ennek a filmnek a vége… De valahogy megoldom. Itt az ideje, hogy férjhez menjek, már huszonnyolc éves vagyok. Szóval keményen dolgozom ezért.”
„Ó, Zsófi, ne nevettess. Szerintem te nem is akarsz férjhez menni, jól érzed magad így is, ott meg felelősség és egyetlen férfi” – folytatta Anita.
„Ki mondta, hogy egyetlen? Te így élsz a te Barnáddal, de nekem más lesz.”
„Hogy mondhatsz ilyet?” – dühödött fel a barátnő. – „Lehet férjnél lenni és mégis más férfiakra vágyni? Ezt én elfogadni sem tudom.”
„Neked ez, nekem meg az” – mosolygott Zsófi elbűvölően.
Igazi szépség volt, karcsú, vonzó alakkal és csábos tekintettel. A férfiak gyakran utánanéztek. Zsófi azok közé a nők közé tartozott, akik soha nem engednek a kezükből semmit. Az életfilozófiája is egyértelmű volt: „Adnak – vedd el, ütnek – üss vissza.” Bármit csinált, mindig jobban és gyorsabban sikerült, mint másoknak. Később kezdett az irodában, mint Anita, mégis hamarabb lépett előre, és a barátnője alárendeltje lett.
Az irodában sok férfi dolgozott. Zsófi mindenkinek tetszett, még a házasoknak is, de őz határozott volt:
„Az a célom, hogy férjhez menjek, szóval a házasokat félreteszem, bár közöttük is akadnak igazán jó partik! Három kollégám van a listámon. De melyik legyen a férjem?”
Megkérdezte a barátnőjét is, de Anita inkább óvatos maradt:
„Zsófika, ne haragudj, de ebben nem tudok tanácsot adni. Gondold át magad, és válassz. Isten ments, ha nem jól sülne el… Akkor én maradok a hibás.”
Zsófi nem babrált a sorssal. Komolyan elemezte, melyik a legígéretesebb jelölt a három közül. Arra jutott, hogy Balázs a legmegbízhatóbb: kedves, ügyes, jól keres, és ami a legfontosabb – mindig hallgat rá.
Balázs azonnal érezte, hogy Zsófi melegen viszonyul hozzá. Mindig is látta, de útjában állt még Richárd és Péter is. Ők is nagyon kedvelték Zsófit, és ő is flörtölt velük, ami Balázst dühítette.
„Nyilván Zsófi rájött, hogy én vagyok a legjobb választás” – örült magában. – „Nem szabad elszalasztani a pillanatot, gyorsan meg kell ké
