Számba jött a hetvenedik születésnapja, miközben már három gyermekét nevelte fel. Egyikük volt, a felesége harminc évvel ezelőtt elment, és ő soha nem vett újra feleséget. Nem talált, nem szerencséskedett sok mindent lehetne erre mondani, de mi értelme ennek? Nem volt erre idő. A két fiú veszekedős és csatározó volt; iskolát iskolára cserélte őket, míg végül egy kiváló fizikaoktatóhoz nem kerültek, aki felfedezte bennük a nyilvánvaló tehetséget. Ettől kezdve minden verekedés, vita és baj azonnal véget ért.
A lány is nehézségekkel küzdött: nem tudott könnyen barátkozni kortársaival, a bölcsődepszichológus már felajánlotta, hogy kísérje el pszichiáternél. Ekkor lépett be az iskolájukba egy új irodalomtanár, aki írói köröt indított kezdőkre. Ettől a lány reggel óta írni kezdett, míg el nem jelentek meséi először az iskolai újságban, aztán a helyi irodalmi klubokban. Így a fiúkat egy rangos egyetem fizikamatematika szakjára ösztöndíjazták, a lány pedig irodalmi tanulmányokhoz irányult.
Ekkor ő maradt egyedül, és hirtelen a csendet érzékelte még a farkas üvöltését is. Halászattal, kertészkedéssel és sertésneveléssel töltötte napjait. A házuk egy hatalmas, a Tisza partjához közel eső birtok volt, s ebből jó pénzbe jött. Kiderült, hogy a gyár mérnöke kevesebbet keres, mint ő, de ezzel is segíthette gyermekeit: olcsóbb, de mégis rendes autókat vásárolhatott nekik, zsebpénzt adhatott és tisztességes ruhákat biztosíthatott.
Az idő csak rohan, ezért most még kevesebb perc maradt a pihenésre. A birtok és a piac gondozása lett az új élet, de élvezte is. Tíz év telt el, és közeledett a hetvenedik évforduló. Egyedül akart ünnepelni; a fiúk már családot alapítottak, de egy titkos védelmi minisztériumi projektben dolgoztak, így hétvégére sem tudtak szabadulni. Lánya állandóan írói szimpóziumokon járkált. Nem akarta őket megzavarni meghívással.
Már majd majd majd, gondolta magában. Nincs mit itt ünnepelni. Egyedül. felszólította magát: Körüljek a birtokon, este pedig egy üveg pálinkával üljek le, emlékezve a feleségemre, és mesélve neki, milyen nagyszerűek lettek a gyerekeim.
Éppen így is történt. Reggel felkelve a disznókat felügyelte, ahogy az egyedi takarmányozásra készültek. Amikor elhagyta a házat, a csillagokkal még megvilágított tisztásra lépett, s ott egy furcsa, ovális tárgyat talált, amit egy ponyva burkolt.
Mi ez lehet? kérdezte csodálkozva, ekkor
Hirtelen fények villantak fel! Projektorok világították meg a tisztást, és a ponyván kívül emberek jelentek meg a ház sarokából. A fiúk feleségekkel és unokákkal, néhány rokon is jelen volt. Lánya, Kincső, egy magas, vastag lencséjű szemüvegű férfival állt mellette. Mindenki ballonokat szorongatott, sípotott, és egyesek olyan sziszegő légfújókat nyomtak, melyek hangosan sikítottak. Együtt kiáltották és karjaikat nyújtották felé:
Boldog születésnapot, apa!
Már teljesen elfelejtette a ponyvát; talán a fiúkkal való veszekedésből származó hülye tréfákra gondolt. De nem engedték, hogy visszatérjen a házba, ahol feleségeik már az asztalt készítették.
Állj meg, apa, állj meg szólt Kincső. Megkötöm a szemeddel?
Rendben válaszolta.
A lány szoros szövetet húzott a fejére, körbeforgatta, és valahová elvitte.
Mi a csudát csináltok? kérdezte.
Ajándék számodra válreplyedett az egyik fiú.
Remélem, nem drága? aggodalmaskodott; Nekem semmi sem kell.
Ne aggódj, apa mondta a másik. Csak egy szerény apró ajándék, de szívből jött.
A ponyvát lehúzták, és hirtelen hangos zene szökött a hangszórókból, dobok üteme szállt. A gyerekek három oldalról közösen levetkették a takarót, és kiderült, hogy egy **Oldsmobile F88** ragyogott a reflektorok fényében. A férfi szinte elájult a meglepetéstől, majd egy székre ülve csak egy szót ismételgett:
Uram, uram, uram
Nyugodj meg, apa fröcskölte vízzel Kincső. Egész életedben ezt az autót szeretted volna.
De ez olyan drága zavarta.
Nem a pénz árát jelenti mondta egy fiú.
Kincső folytatta: Gyere, ülj be a szalonba, fényképezzük le. A férfi kinyitotta az ajtót, de egy karton doboz állt odabent.
Mi ez? kérdezte.
Nyisd ki mondta Kincső.
A dobozból két szem bámult a földről, és kinyújtott egy kis, bolyhos testet: egy igazi thai macskát, akit már a felesége, Mária, hozott magával.
Emlékszel rá? Bomka volt, amikor még kicsik voltunk, mennyire szeretted.
Persze, apa válaszoltak a gyerekek.
Nem ült be az autóba; felmászott a második emeletre, a szobájába, ahol a macskát a feleségének képe elé tartotta. Lágy könnyek csorogtak az arcaiból:
Látod, Mária, látod? Sikerült Nem felejtettek el Látod?
A gyerekek nem engedték, hogy egyedül maradjon. Az asztal alul meg volt terítve, és a toastok elkezdődtek. Kincső suttogta fülébe, hogy már a negyedik hónapban van, és férjével, Dániellel, hozzák meg. Ott maradna, mert a következő könyvének írása bárhol megvalósítható, és a férje pár héttel később elutazik szülői otthonába új Angliában, majd esküvőjüket a városi templomban tartják.
Nem bánod, apa? kérdezte.
Ez egy varázslatos álom felelte, és megcsókolta fején.
Az este beszélgetésekben, harapnivalókban, italokban és emlékezésben telt. Mindenki jól érezte magát. Este a felesége sírjához ment, hosszasan beszélgetett vele ott.
Az élet új értelmet nyert, különösen egy ilyen autóval. El kellett volna vásárolnia a korabeli ruhákat, beülni és elvinni a nagyvárosba, Szegedbe.
Az ágyban egy kis thai cicus aludt:
Tomka mondta a férfi, és újra: Tomka.
Tomka morogott, nyújtózkodott a még kis mérete mellett. A férfi a meleg, bolyhos hasát simogatta, és elaludt.
Reggel korán kellett felkelni: a sertéseket etetni, a kertet ápolni, a halászat sem maradhatott ki. Az alsó szobában Kincső és a férje aludtak.
A fiúk családjukkal elutaztak, s ismét csend lett. Tomka a gazdi nyomában járva a disznó etetőbe esett, hálókba ragadt a csónakban, majd a halak etetőjét próbálta megkóstolni. A férfi nevetve beszélt a kis szökevével:
Mintha visszatérne a fiatalság mondta, miközben simogatta a hátát.
Tomka nyávogott, karmai a férfi kezébe ágyazódtak, apró fogakkal megragadva.
Hát te, bandita! kiáltotta, és nevetett.
Ez a mesét nem egy nagy célért meséltük. Csak emlékeztető mindazoknak, akik még el tudnak menni szüleikhez:
Ne várd a holnapot.
Indulj el most!
