Elnézést kérünk szólalt meg az egyik rendőr , de ez a hölgy azt állítja, hogy a macskájuk átugrott az ő erkélyére, rátámadt, majd ellopta a kiscicáját
Vannak azok a különös épületek, amiket sarokháznak hívnak: két tömb összeépítve, pontos derékszöget zár be, kilencven fokot.
Ha a belső oldalon vannak erkélyek, akkor a sarokban lévő kettő szinte összeér.
Ez a szinte legfeljebb másfél méter.
Szóval
Egy férfi és egy nő, akik az ötödik emeleten laktak, egyszer együtt értek haza munka után. Ugyanott dolgoztak, egy cégnél, és mindig együtt autóztak.
Ahogy átsétáltak a ház udvarán, meglátták, hogy kóbor kutyák támadják meg az ott élő kóbor macskát, akit a lakók köztük ők is gyakran etettek.
A férfi elkergette a kutyákat, de a macska így is megsérült. Szerencsére nem komolyan. Gyorsan magukhoz vették és visszamentek a kocsihoz.
Az állatorvosnál kitisztították a sebeit, összevarrták, kapott infúziót sóoldattal és vitaminokkal, antibiotikumot szúrtak neki, és mondták, hogy egy hétig minden nap jöjjenek vissza kontrollra.
Így került hozzájuk Böci.
Miért épp Böci, kérdezhetnék? A betyár szóból, mert elég félelmetesen nézett ki eleinte. De hamar kiderült, hogy
A rettegett Böci ijesztően gyorsan megszokta a törődést és a meleget. Már pár nap múlva puha fekhelyén dorombolt a kanapén, és kidüllesztette a szemét, mikor a nő simogatta.
Látod, milyen elkényeztetett lett nevetett az asszony, miközben a pocakját vakarta.
Böci még nyögött néha, fájtak a sebek, de csak dorombolt tovább. Látszott rajta, mennyire tetszik neki az új élet.
Hamarosan kigyógyult, kitisztult a bundája, gömbölyödni kezdett, és boldogan dagadt az ölükben.
A múlt a fagy, az éhség, a verekszések, a félelem mintha varázsütésre tűnt volna el. Már csak rossz álomként derengett.
Most már csak az erkélyre vágyott ki, ott elnézegette az udvar forgatagát. Az utcára többé nem kívánkozott. Túl jól ismerte már a szabadság árát.
A szomszédos erkélyek eddig hidegen hagyták, egészen addig
míg a szinte összeérő erkélyen egyszer csak fel nem bukkant egy kiscica. Olyan picurka volt, bolyhos, és szemmel láthatóan jól tartott gazdi-kedvenc.
Puccos kis semmittevő Honnan ismerné ő a világot? gondolta Böci, majd lenézően fújt egyet, sarkon fordult, s magasra emelte a farkát.
Másnap különös hangra lett figyelmes. Fülelt a hang a kis hercegtől jött.
Böci közelebb lépett.
A kiscica a sarokban kuporgott, és halkan sírt.
Hé! mordult rá Böci. Mi bajod van? Rossz kaját kaptál, vagy mi?
A picurka megrettent, még jobban összegömbölyödött, némán méregette a nála sokkal nagyobb, vészjósló macskát.
Na, miért bőgsz? kérdezte Böci kissé türelmetlenül.
A kiscica reszketve súgta a sarokból:
Megütött papuccsal. Tudod, milyen az? Nagyon fáj
Böci sosem ismerte a papucscsapás érzését. Őt már szerették, kényeztették, mindent megbocsátottak. De a fájdalmat, azt jól ismerte.
Papucs?! hökkent meg. Miért?
Hajnalban nyávogtam. Éhes voltam
És? lepődött meg Böci.
Ezért megütött. Aztán még ordított is rám.
Böci elhallgatott. A kis szürke, reszkető csomó alig mert akár csak kicsit is mozdulni.
Eszébe villant a saját utcai gyerekkora az örök fagyoskodás, az éhezés, a szüntelen rettegés.
Gyakran bánt? kérdezte Böci halkan.
Majdnem mindig hüppögte a kiscica. Minden lármáért, minden rosszaságért. Nem szeret engem
De a telefonba a barátnőinek mindig eldicsekszik velem, hogy milyen drága vagyok, mennyibe kerültem. Én nem tudom, mi az, hogy drága
Böci tudta. Gazdája is sokszor mondta:
Te vagy a drágám.
De itt másképp hangzott.
Elkomorodott. Fura helyzet volt. Sajnálta a picit. Az utcán tudta volna, mit tegyen. De most
Most már ő is egy szeretett házi kandúr volt. Ebben az új helyzetben mit is lehetne csinálni?
A kiscicát behívták a lakásba. Lesunyta fülét, farkát, a rémülettől kis tócsa keletkezett a tappancsa alatt, és gyorsan besurrant a nyitott ajtón.
Böci nézte a nedves foltot. Eszébe jutott, hogy egyszer ő is egészen kicsiként összepisilte magát, amikor egy nagy kutya megijesztette
Ettől kezdve szinte mindig az erkélyen töltötte az idejét. A kis újdonsült barátját hangzatos névre keresztelték a gazdái: Forint.
Böci szerint jobban illett volna rá a Nyomikám.
Nyomikám lassan hozzászokott Bőcihez, s már rohant is panaszkodni:
Ma azt mondta szipogott , hogy ha még egyszer zajongok, kidob az erkélyről. Elege van belőlem
Böci szőre felborzolódott, fogai kivillantak.
Sűrűn hallotta Nyomikám gazdájának zajos veszekedéseit, az ordítozást, s nem egyszer
Nem egyszer összerezzent a papucs suhintásától a kis testre.
A döntést rég meghozta. De félt.
Kidobnak gondolta. Egy ilyet biztos nem néznek el.
Nem akart visszamenni a hidegbe, éhezni, egyedül. Nem akarta elveszíteni a két embert, akik megmentették.
De a gondolat, hogy egyszer a nő meg fogja ölni a kicsit, nem hagyta nyugodni.
Aztán pár nap múlva eljött az a pillanat.
Böci épp az erkélyen gubbasztott és hallgatózott. A szomszédból megint kiabált a hölgy, még az ágyban fekve is ordított Nyomikámmal.
Böci az üvegajtó tükrében látta a jelenetet.
A nő lehajolt, felkapta a papucsát, felemelte az arcához nyomuló cicára, és ordította:
Agon verlek, te kis semmirekellő!
Nem igazán fogta fel, miként került át a másik erkélyre. Egyszerűen átugrotta azt a másfél métert.
A nőnek nem volt ideje dobni a papucsot. Hirtelen ott termett előtte valami
Nem valami. Valaki.
Egy óriási, zord képű, borzasztó kinézetű kandúr, vicsorgott, fújt, sziszegett. A nő szemében tűz csapott ki a szájából, szikrát hányt a szeme.
Így látta ő.
Felsikoltott, elejtette a papucsot, majd a pizsamájára csorgott melegség
Mintha maga az ördög ugrott volna rá.
Az ördög felemelte a karmát. A nő sikoltott, arcát takarta, s elájult.
Tíz perccel később kopogtak Böci gazdáinak ajtaján. A zilált szomszédasszony állt ott, vad tekintettel.
A macskájuk rám támadt!!! üvöltötte. Szétszedett, és ellopta a drága cicámat! Hívom a rendőrséget!
Asszonyom válaszolt nyugodtan a lakás gazdája , a mi macskánk mindig itthon van, ki sem megy. Az ön cicája nálunk nincs.
A szomszéd arca eltorzult. Mondani akart még valamit, de sziszegés lett belőle. Dühösen kiviharzott, bevágta maga mögött az ajtót.
Tíz perc múlva megérkezett a rendőrautó. Mögöttük a kiabáló szomszéd.
Elnézést kezdte az egyik rendőr , ez a hölgy azt állítja, hogy a cicájuk átugrott hozzá, megtámadta, és elrabolta a kiscicáját
Tessék? döbbent meg egyszerre a házaspár.
Az arcukról sütött a meglepődés.
Parancsoljanak, jöjjenek be! mondta az úr. Máris megnézhetik: Böci épp a kanapén alszik. Kismacska pedig nincs nálunk.
A kompánia bement. Böci valóban békésen horkolt a kanapén.
Ez az! Ez a bestia! visított a szomszédnéni. Ez támadott rám, és ellopta a Forintomat!
Elnézést, mit is lopott el pontosan? kérdezte értetlenül a rendőr. A cicájuk a forintjait rabolta el?
Hogy maguk mennyire ostobák! kiabált a nő. A kiscicám neve Forint!
A rendőrök egymásra néztek, majd kimentek az erkélyre.
Majdnem két méter mondta az egyik.
Komolyan elhiszi, hogy egy macska ekkora távolságot átugrik, egy kiscicával a szájában? firtatta a másik.
Nem hiszik el?! ordította a nő, és idegesen turkálni, keresni kezdett a lakásban: Forint! Forint! Forint!
Kinyitotta a szekrényt, kihúzta a fiókokat, lehúzta az ágyneműt, dobálta szét a ruhákat.
A rendőröknek erővel kellett leültetniük.
Asszonyom szólalt meg az egyik szigorúan , megsérti a házigazdák jogait, beperelhetik ezért.
Engem?! hisztériázott a nő. Ezek a szemétlázadók rámtámadtak és ellopták a cicámat!
Hozzátenném vette át a szót a második rendőr , mutassa, hol karmolta, harapta meg a macska!
A szomszéd néni megtorpant, dadogott, aztán rákezdte:
Majd meglátják még, mi jár maguknak! Majd utánuk járok!
Elnézést mondta szelíden a háziasszony , de elég erősen vizeletszagot érzek ön felől… Nem ülne fel az én székemről?
A szomszédnő szeme elkerekedett. Előbb elvörösödött, utána elsápadt.
Kirohant a lakásból, úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy a fal is beleremegett.
Szeretnének feljelentést tenni? kérdezte a rendőr.
Nem feleltek egyszerre mindketten.
Valószínűleg nincs teljesen magánál tette hozzá gyengéden az asszony.
Elnézést a zavarásért mondták, és elmentek.
A férj és feleség Böcire néztek, aki időközben felriadt a kanapén.
Na nézzük csak szólalt meg a férfi.
Na nézzük csak ismételte a nő.
Böci bűntudatosan nézett rájuk, aztán leugrott, odament a szekrényhez.
Biztos tappancsal beakasztotta a körmét a szekrénybe, kinyitotta, felugrott a polcra, és előhúzta a törölközők alól a kiscicát.
Jaj, istenem sóhajtottak fel ketten.
Lehuppantak a kanapéra.
Böci odaült melléjük, óvatosan letette a remegő, szürke kis pamacsot, aki szinte négyzetméternyire zsugorodott félelmében.
És most mit csinálunk? kérdezte a nő, miközben ölbe vette a picit.
Nyomikám összerezzent, még szorosabban kuporodott össze.
Ne félj, kicsi mondta halkan a férfi.
Mi nem bántjuk a macskákat simította meg őt asszony De te, drágám Te most bizony büntetést kapsz! Ilyet nem szabad tenni. Egyéb megoldás kellett volna
Milyen más megoldás? csodálkozott a férfi. Hiszen kiszabadította a kölyköt a boszorkány karmai közül! Miért bünteted?
Hisz nekünk nincs is kiscicánk. Hallottad te is, mit mondtak a rendőrök.
Tipikus, férfi szolidaritás sóhajtott a nő Nyomikámhoz fordulva. Még meg is akarod jutalmazni?
Igen! Jutalmazni! mondta a férfi mosolyogva. Gyere Böci, kapsz csirkehusit.
Most nézd meg! dohogott a nő, mintha Nyomikámnál keresett volna megértést.
A kiscica azonban óvatosan kinyújtotta a kis mancsát, megragadta az asszony meleg tenyerét, és odabújt hozzá.
A nő elmosolyodott, s békülékenyen szólt:
Na jó elsőre megbocsátok.
A férj és Böci a konyhába mentek, Nyomikám pedig boldogan dorombolt az asszony ölében. Most értette meg igazán, milyen jó érzés a simogatás.
És azon is eltűnődött, mit jelent a drágám szó.
Úgy érezte, ennél a kedves asszonynál egészen más értelmet kapott
Hiszen a valódi érték nem az árban, hanem a szeretetben rejlik.
