Már harmadik órája vitatkozott Katalin és Dénes. Dénes inkább a válás mellett döntött, ráadásul volt is rá okuk. Bár tizenegy éve házasok, gyerekük mégsem született. De most közelebb álltak a váláshoz, mint valaha. Dénes már tudta, hogy semmit sem lehet megjavítani.
Katalin nagyon szeretett volna gyereket, de nem sikerült. Mindig lassan kinyitotta a markát, és reménytelen reménnyel nézte a kis ablakocskát a fehér tesztcsíkon. Bár az orvos azt mondta neki:
– Hinni kell a végig –, ő már nem hitt.
Aztán hosszú csend következett.
Hét év házasság után Katalin és Dénes gyakran veszekedtek. Akár a legkisebb dolog is kiválthatta a vitát. De végül mindig kiadták egymásnak a felgyülemlett sérelmeiket, fájdalmaikat, majd hosszú csend következett.
A válás érett.
Az utóbbi időben egyre kevesebbet beszélgettek, alig néztek egymásra, és csendben jártak-keltek a lakásban. Akkor érlelődött meg Katalinban, hogy megcsalja a férjét.
– Mindentől elegem van, Anikó – panaszkodott a barátnőjének. – Már nem bírom ránézni, és ő meg mintha depressziós lenne. Csak hallgat, a laptopba van begyöpösödve. Milyen élet ez?
– Kata, a helyedben én titokban keresnék egy másik pasit – tanácsolta Anikó. – Lehet, ha cserélsz férfit, még teherbe is esel.
– Tényleg lehet ilyen? – csodálkozott Katalin.
– Ki tudja? Lehet – válaszolta könnyedén a barátnő. Neki nem volt aggódnia, volt egy kislánya, bár a férjével elváltak.
Katalin hallgatott, de a féreg belül folyton rágta a lelkét.
– Miért ne? Végül is Dénessel csak a veszekedés megy. Azt hiszem, ha most szóban hozom a válást, azonnal beleegyezne.
– Na szóval, ma este megyünk a kávézóba, találkozom Vikivel, és ő hoz egy barátját is, bemutatlak nekik. Kell egy kis színeség abba a rozoga életedbe!
Ez a színeség Antal lett. Katalin azt hitte, nem fogja megtenni, hogy megcsalja Dénest, bár dühös volt rá. De kiderült, hogy egyszerű. Elindult a keringő, és maga sem vette észre, mikor lett az élete könnyebb és vidámabb.
Megcsalta a férjét, későn ért haza, és egy nap Dénes nem bírta tovább.
– Katalin, elmegyek tőled. Váljunk el nyugodtan, felnőtt módjára. Nincs mit elosztanunk, nincs gyerek, a lakás a tiéd – mondta határozottan. Katalin látta, hogy ez a döntés már régó készült benne.
Őszintén szólva, Dénes anyagilag is jól állt. Jól keresett. Antal, akivel egyre többet találkozott, viszont egyre inkább tőle függött, mindig ígérgetett valami nagy összeget, ami soha nem jött össze. Főleg, ha nők hallgatták, és elhitték a szép szavait. Bár bájos és szerelmeskedő volt.
– Várj csak, Dénes, beszéljük meg – mondta Katalin, mintha mégsem akarna válni.
– Nem, Katalin. A megcsalást nem bocsátom meg.
– Megcsalás? Honnan veszed, hogy megcsaltalak? – Katalin biztos volt benne, hogy a férje a programjai között él, végül is programozó, és az agya folyton a munkán jár.
Nem tudta, hogy a barátja, Pista, többször is látta a feleségét kávézóban egy másik férfival, ahol nyíltan viselkedett. Ráadásul néha rendkívül későn ért haza.
– Kata, ne rendezz jelenetet, látom, hogy ebben is mester vagy. Mindent tudok. Szóval itt hagylak, beadom a pert, élj, ahogy akarsz. Unatkozni nem fogsz, Anikó biztosan nem hagy magadra – a feleség csak nézett rá, hogy honnan tud mindent.
– Ennyi, elmegyek – fogta az előző este összepakolt bőröndjét és táskáját, a kulcsot pedig a fiókra tette.
A csomagot bedobta a csomagtartóba, és elhajtott.
Falu, fészek, útitárs
– Nem jött össze, ez van. Átélem, és már elegem is van – gondolta Dénes, miközben az útra figyelt. – Elmegyek a faluba, felújítom a házat. Hogy is, nem adtam el, pedig voltak érdeklődők. Mintha éreztem volna, hogy szükségem lesz rá. Korág
