Erzsi néni, ne haragudjon a zavarásért, volna szíves egy kis ideig vigyázni a kisfiamra? Az ajtóban egy fiatal, fáradtnak tűnő nő állt, kissé bűntudatos arccal.
Micsoda? házigazda úgy tett, mintha nem értené a kérést.
A szomszédok mondták, hogy néha besegít idegen gyerekekre ügyelni, míg a szüleik elintézik a dolgaikat próbált a nő mosolyogni.
Jegyezd meg, kislányom, idegen gyerek nincs! Mindegyik mindannyiunké felelte ünnepélyesen Erzsi néni.
Persze, már oldottabban mosolygott az anyuka. Szóval, vállalja?
Meddig bízza rám?
Pár órára
Pontosan mennyire?
Talán három órára felelte bizonytalanul az anyuka.
Nem, kicsikém, így nem lesz jó! mondta határozottan az idős asszony. Pontosan kell tudnom, hány órára hagyja itt, és erről papírt is írok!
Papírt? Mire az?
Hogy minden perc késésért száz forintot fizet pluszban.
Tessék? Száz forint percenként? Az nagyon sok!
Bizony! Szóval, plusz hatvan perc hat ezer forintjába is kerülhet.
Nahát… Akkor mennyi három órára?
Fiú vagy lány?
Ennek van jelentősége?
Természetesen. Lányért három óra ezer forint, fiúért kétezer.
Miért ekkora a különbség?
Hát azt maga nem látja? Mekkora a különbség egy fiú és egy lány között?
Én nem… Talán néhány apróság, egyébként teljesen azonosak.
Látja! Ezekben az “apróságokban” van a lényeg! Egy fiúnál
Igen, az enyém fiú.
Na ugye! Mielőtt jön, nekem rendbe kell szednem magam.
Hogy érti ezt?
Úgy, hogy ki kell vasaljam a köntösömet, manikűrözzek, kihúzzam a szemem, kisminkeljem magam, mindent. A smink manapság nem olcsó.
De hát hökkent meg az anyuka. Az én Marci fiam csak öt éves! Minek neki a szépen kisminkelt nénik?
Hogy minek? Hát egy fiúnak már kiskorában kialakul a jó ízlése.
És egy lánynál?
Egy lánynál ez magától kialakul. De egy fiú, neki látnia kell, milyen a csinos néni, és milyen a slampos. Vagy azt akarja, hogy majd odavezessen magához egy elhanyagolt nőt, mint amilyennek most nézhetek ki? Ugye, maga se jár a fia előtt szakadt harisnyában és foltos köntösben?
Én…? elgondolkodott és kicsit elszégyellte magát a fiatal nő. Nem lenne szabad?
Drága leányom! kiáltott fel Erzsi néni. Jól jegyezze meg: fiúnak olyan felesége lesz, amilyen az anyja. Ha nem akar egy rendetlen menyet…
Nem akarok! Szóval, akkor most rögtön hozhatom a fiamat?
Mikorra?
Most. Mondtam, csak pár órára kell elintéznem valamit.
Késés nincs?
Rendben Pont három óra múlva jövök vissza.
Akkor jöhet. De csak tizenöt perc múlva. Mellesleg: mi érdekli a fia?
Hogyhogy mi?
Miről szeret beszélgetni? Technikáról, tudományról, vagy művészetekről csacsog folyvást?
De hiszen csak öt éves!
Pont ezért kérdezem.
Miért pont ezért?
Mert ilyenkor alapozódnak az érdeklődési körök. Az én Palkóm például már öt évesen szerelte szét a biciklit is, sőt, még egy Trabant motort is, később aztán.
Öt évesen?
Bizony! Az apja volt a város legjobb szerelője! Tudta?
Nem.
Kár. A második fiam meg öt évesen már hegedült. Mondtuk neki, hogy válasszon mást, mert az apját nem Jánosnak hívják, hanem Mihálynak, és nem valószínű, hogy a zenéhez van érzéke. De addig magyarázott, míg most szolfézst tanít a konziban. Ez is bizonyítja: az ember mindent elérhet, csak akarni kell. A harmadik fiam
Ő azt hiszem sportoló, szólt közbe az anyuka.
Úgy van! Ezért van még most is mászórúd nálunk a folyosón. Ha a Marci akar rajta lógni, mutatok neki egy pár klassz gyakorlatot.
Maga? csodálkozott az anyuka.
Miért ne? Zongorám, hegedűm is van, meg könyvek mindenről technika, zene, horgászat. Mondja, mi érdekli a fiát, és én lekötöm három órára, nem fogja észrevenni az időt.
Őt nem érdekel semmi, mondta bánatosan az anyuka.
Milyen álmai vannak?
Szerintem nincs neki.
Hogyhogy? lepődött meg Erzsi néni. Egy igazi kisfiú öt évesen varázspálcára, repülésre, űrutazásra vágyik, be akar bújni a mosógépbe és aztán bekapcsoltatni, szét akarja szedni a tévét, vagy meg akarja simogatni az élő tigrist az állatkertben. Az ön fia semmit sem szeretne ezek közül?
Csak egyet akar hogy legyen olyan mobiltelefonja, mint a felnőtteknek, vallotta be szomorúan az anyuka.
Minden világos, bólintott Erzsi néni. Akkor csak hozza gyorsan a fiát! Nem, inkább tizenöt perc múlva. És csak ezer forintot kérek, mint egy kislánynál.
De miért? kérdezte sértődötten az anyuka. Hát fiú!
Hát akkor? Hogy gyerek nadrágjában mi van, az nem számít. De elhiheti igazi vagányt faragok belőle.
Tényleg? ijedt meg az anyuka. Hogyan?
Ne aggódjon, ráér megtudni. De figyeljen: amikor legközelebb jönni akar hozzám és biztos vagyok benne, hogy akarni fog , már fiú szerinti árat kérek. Megfelel?
Jól van, bólogatott megadóan az anyuka. Nincs más választásom.
Helyes. Most induljon a gyerekért. Én pedig rendbe teszem az arcomat.
Másnap reggel Marci alig ébredt fel, máris kérdezte:
Anya, ma mehetek megint Erzsi nénihez?
Minek? kérdezte féltékenyen az anyuka.
Olyan jó nála! kiáltotta a fia.
Azóta elhatároztam: sosem mondom, hogy idegen gyerek. Minden gyerek a miénk és a szeretet határtalanul több visszhangot vet, mint akármilyen szülői okoskodás vagy bármiféle szabály. Ez lett a legnagyobb leckém.
