Réka mélyen a szívébe zárta a múltat, de néha mégis előkerültek emlékei, mint egy régi, elfeledett fotóalbum lapjai.
Nem gondoltál még arra, Zsuzsi, hogy amikor minden bonyolult, a legegyszerűbb megoldásokat kell keresni? Olyanokat, amikre mi, nők, gyakran nem vagyunk képesek, mert gyengeségnek érezzük?
Milyen egyszerű megoldások? sóhajtott Zsuzsa. Hogy könyörögjek az exférjemnek? Vagy megvonja a vállát, vagy előadja a szokásos mindenre IS neked kell figyelni szentbeszédét.
Pont erről beszélek. De nem úgy, ahogy te szoktad parancsolva, mint egy főnök a beosztottjának. Mi, erős és önálló nők, a kérést, ezt a gyenge kislány módba kapcsolást értéktelennek tartjuk. Szégyenletesnek. Pedig nem értjük a lényeget: a férfiaknak épp ez kell.
Zsuzsa gúnyosan felnevetett. Kornélnek szüksége lenne az ő kéréseire? Persze, persze. Irén néni egyszerűen nem ismeri őt. Ha egyáltalán szüksége van valamire, az a nyugalom, hogy békén hagyják. Hozta a pénzt a házhoz ez volt az egyetlen kötelessége, legalábbis szerinte.
***
Most, három évvel a válás után, Zsuzsa másképp látta kapcsolatukat. A nehézségek már az elején ott voltak, csak senki nem akarta észrevenni.
Egy baráti összejövetelen találkoztak: Zsuzsa a társaság lelke, szikrázó szemmel; Kornél magabiztos, bájos mosollyal, épp akkor kapott előléptetést. Ő benne egy szép és okos társat látott, ő pedig benne a biztos támaszt. Az esküvőjükről mindenki azt mondta: megvalósult álom.
De az álom hamar átalakult hétköznapokká és konfliktuskerüléssé.
Zsuzsa olyan családban nőtt fel, ahol a szeretetet a tettek mértékével mértek. Anyja, apja távozása után egyedülálló anyaként, mindent egyedül cipelt: a munkát, a háztartást, a lányát. Fő mondása volt: Csak magadra számíthatsz. A férfiak jönnek és mennek, de a függetlenséged az erőd. Zsuzsa ifjú kora óta építette ezt az erődöt: főzött, javított, egyedül döntött az egyetemről. Mélyen, szinte maga sem tudva, vágyott valakire, akire támaszkodhat. Álmodozott egy olyan kapcsolatról, ahol gyenge is lehet, anélkül, hogy ezt ellene használnák. Egyszerű és bonyolult vágy egyaránt volt: biztonság. Nem anyagira volt szüksége a pénzt megkereste , hanem érzelmi támaszra. Hogy végre letehesse a erős lány páncélját.
Kornél klasszikus patriarkális családban nőtt fel. Apa a kenyérkereső, akinek a szava törvény. Anya a háztűznéző, a mindenható háztartás-, érzelmek- és nevelésminiszter. Minden probléma ugyanúgy oldódott meg: anya szólt, apa pénzt adott vagy kapcsolatot mozgósított. Soha nem ültek le megbeszélni, közös megoldást keresni. Kornél egyetlen mintát tanult meg: a férfi pénzt és státuszt biztosít, minden más nem az ő dolga. A házasságban a kényelmet kereste. Hogy tiszta legyen a ház, jó illat terjengjen, várja őt a csinos feleség, a problémák pedig valahol a háttérben oldódjanak meg, anélkül, hogy őt zavarnák.
Soha nem beszéltek erről. Az első találkozásukkor Kornél felismerte Zsuszában azt az erős, önálló lányt, aki nem terheli meg apró problémákkal. Ő pedig benne látta a megbízható férfit, aki támasza lesz. Különböző nyelven beszéltek, anélkül, hogy észrevették volna. Megvitatták, melyik országban töltik a nászút
