**Naplóbejegyzés**
Gondoltál már rá, Tündi, hogy ha minden bonyolult, akkor az egyszerű megoldások után kell nézni? A legegyszerűbbek után, amikre mi, nők, gyakran nem vagyunk képesek gondolni, mert gyengeségnek érezzük.
Milyen egyszerű megoldás lehetne? sóhajtott Tünde. Hogy könyörögjek az exférjemnek? Vagy elküld, vagy előadja nekem, mennyire éretlen vagyok.
Pont a kérni a lényeg mondta a barátnője. De nem úgy, ahogy te szokfélteve vállaltad volna, parancsnokként, aki feladatot oszt ki. Mi, erős és független nők, a kérést, a kislányos sebezhetőséget gyengeségnek gondoljuk. Pedig nem az. És nem értjük, hogy a férfiaknak éppen ez hiányzik.
Tünde gúnyosan felnevetett. Márknak szüksége van az ő kéréseire? Persze. Valéria néni csak nem ismeri őt. Ha valamire is szüksége van, az a nyugalom. Ő pénzt hozott haza ez volt az egyetlen kötelessége, legalábbis szerinte.
***
Most, három évvel a válás után, Tünde másképp látta a kapcsolatukat. Minden nehézség ott volt már az elején, csak senki nem akarta észrevenni.
Egy baráti összejövetelen találkoztak: Tünde, a társaság lelke, szikrázoó szemmel; Márk, magabiztos, bájos mosollyal, friss előléptetéssel a zsebében. Ő benne a szép és okos társat látta, ő pedig benne a megbízható támaszt. Az esküvőjükről azt mondták, álom volt.
De az álom hamarosan hétköznapokká és meg nem beszélt konfliktusokká alakult.
Tünde olyan családban nőtt fel, ahol a szeretetet a tettek mértékével mérték. Anyja, egyedülálló nő az apa távozása után, mindent egyedül cipelt: a munkát, a háztartást, a lányát. Legfőbb tanácsa: Csak magadra számíthatsz. A férfiak jönnek és megnnek, de a függetlenséged a te erőd. Tünde ezt az erőt fiatal korától építette: főzött, javított, egyedül döntött az egyetemről. Mélyen, titokban mégis vágyott valakire, akire támaszkodhat. Egy partnerségre, ahol sebezhető lehet anélkül, hogy kihasználnák. Egyszerű és bonyolult vágy egyaránt volt: biztonság. Nem anyagi azt megkereste , hanem érzelmi. Hogy végre levetheti a erős lány páncélját.
Márk klasszikus patriarchális családban nőtt fel. Az apa a családfő, a szó, ami törvény. Az anya a háztartás őrzője, a mindennapok minisztere. A problémákat mindig ugyanúgy oldották meg: anya szólt, apa pénzt adott vagy kapcsolatot mozgósított. Soha nem ültek le megbeszélni, közösen dönteni. Márk egyetlen mintát tanult meg: a férfi pénzt és státuszt ad, a többi nem az ő dolga. A házasságban a kényelmet kereste: tiszta lakás, finom illat, szép feleség, a gondok pedig oldódjanak meg valahol a háttérben, anélkül, hogy őt zavarnák.
Sosem beszélték meg. Márk azonnal felismerte Tündében azt az erős, önálló nőt, aki nem terheli meg apróságokkal. Ő pedig benne látta a megbízható férfit, aki támasza lesz. Különböző nyelveken beszéltek, anélkül, hogy tudták volna. Megvitatták, melyik országban töltik a nászutat, milyen nevet adnak a gyereknek, milyen stílusban rendezik be a lakást. De soha nem kérdezték meg egymástól: Hogyan oldjuk meg a problémákat? vagy Hogyan osztjuk meg a felad
