Bárcsak mindenkinek így segítenének
Panni, ma átjövök hozzátok, segítek az unokákkal.
Panna a vállához szorította a telefont, miközben megpróbálta egyszerre ringatni a bömbölő Misikét.
Nagyon köszönöm, Ilona néni, de elboldogulunk mi
Hirtelen megszakadt a vonal. Anyósa már le is tette.
A nappaliban csattanás hallatszott: Sanyika felborította a kockás dobozt, és Marcsi rögtön visítva kezdte szétszórni a kockákat mindenfelé. Misike a karjában úgy sírt, mintha napok óta éhezne, pedig húsz perce még megivott egy egész üveggel…
Panna Antira nézett. A férje a kanapén ült, a telefonját bújta, úgy tett, mintha nagyon el lenne foglalva.
Te hívtad fel anyádat.
Ez nem kérdés volt, ténymegállapítás.
Anti vállat vont, fel se nézett.
Hát igen. Látom, mennyire kimerült vagy. Anyu majd segít…
Panna mondani akarta, hogy megoldja. Hogy nincs szüksége rá. Hogy három hónapja Misike születése óta valahogy mégis sikerült rendben tartania a lakást, három gyereket etetnie, néha még aludnia is. De Misike újra felsírt, úgyhogy csak bement a hálóba, karjában a fiával, lelkileg készülve Ilona néni érkezésére.
Anyósa ebéd előtt állított be két hatalmas bőrönddel és azzal az arckifejezéssel, mint aki az elsüllyedő hajót jött megmenteni.
Jézusmária, Panni, semmi színe sincs az arcodnak! Ilona néni végigmérte a lakást, és közben halkan csóválta a fejét. És micsoda rendetlenség! Nem baj, majd én most helyrehozok itt mindent, minden jó lesz!
Már az első este végére Panna megbánta, hogy nem zárta rá mind a három zárat az ajtóra.
Ez mi? anyósa gyanakvóan figyelte, ahogy Panna cukkinit szeletelt a vágódeszkán.
Egytálétel lesz, szeretik a gyerekek.
Egytálétel? Ilona néni úgy mondta ki ezt a szót, mintha mérget készülne főzni az unokáknak. Áh, nem, nem. Anti szereti a gulyást. Azt, amit én főzök. Engedj oda.
Panna odébb állt, kezében a zöldségvágó késsel.
Másnap reggel anyósa hétkor felébresztette Pannát, pedig Misike csak hajnalban aludt el.
Panni! Hogy néznek ki ezek a gyerekek? Ez valami bohózat?
Sanyika és Marcsi a kedvenc overáljaikban álltak előtte Sanyika citromsárgában, Marcsi pirosban. Panna éppen ezért vette nekik, hogy a játszón messziről is felismerje őket.
Sima ruha.
Sima? Ezt hívod simának? Ilona néni előkapott a bőröndből két szürke nadrágot meg bézs pulóvert. Úgy néznek ki, mint a papagájok! Ráadásul hűvös van, megfáznak. Hoztam meleg holmit.
Nekik kényelmes…
Panni! Anyósa egyenesre húzta magát, karba tette a kezét, a szeme megtelt könnyel. Segíteni jöttem, te meg csak ellenkezel, tiszteletlen vagy. Én felneveltem Antit, tudom, hogy kell! Sosem becsülsz meg, nem értékeled, amit csinálok.
Ilona néni nagyot sóhajtott, mellére szorította a kezét és leült, mint akit mélyen megsértettek.
Anti kinézett a hálóból, anyjára, majd Pannára pillantott.
Ne csináld már suttogta a feleségének. Anyu csak segíteni akar. Bárcsak mindenki így segítene.
Panna csak hallgatott. Átöltöztette a gyerekeket a szürkébe meg a bézsbe, anyósára mosolygott, de belül újra megroppant egy picit.
…A hét végére a lakás Ilona néni felségterülete lett. A gyerekszobát átrendezte szerinte így “jobban van”. A gyerekek napirendje most már az ő diktálta menetrend szerint zajlott. Pannának Misikét is csak úgy volt szabad etetnie, ahogy anyósa meghagyta; közben folyton szólt, hogy nem jól tartja az üveget.
Anti félóránként eltűnt az erkélyen, bámult kifelé és úgy tett, mintha semmi sem történne.
Panna már éjszaka sem tudott aludni. Bámulta a plafont, teste meg sem próbált megnyugodni. Minden apró zajra a folyosóról összerezzent hátha anyósa jön ellenőrizni, hogy pontosan alszanak-e az unokák.
Reggel kimerülten kelt, remegő kézzel főzött kávét, de az sem segített.
Csütörtök este benyitott a kamrába, hogy elővegye a bébitápot az összes polc üres volt.
Ilona néni, kérdezte halkan a konyhából, ahol anyósa épp a káposztát szeletelte a következő gulyáshoz. Hol van Misike tápszerje?
Kidobtam a vacakot mondta Ilona néni, hátra se nézve. Az a sok műanyag csak ártalmas, olvastam. Vettem rendeset, egészségeset.
A konyhaasztalon ott állt egy olcsó tápszeres doboz. Pont ugyanaz a fajta, amitől Misike múltkor tele lett piros foltokkal.
Ő erre allergiás.
Badarság! intett le anyósa. Azért allergiás, mert nem jól etetted. Most minden rendben lesz, figyeld meg.
Panna meredt a dobozra, aztán anyósára, ahogy higgadtan szeletelte tovább a káposztát. Eszébe jutott Anti, aki tudta jól megint az erkélyen álldogált. Valami halk kattanással végleg eltört benne valami.
…Negyven perc múlva taxiban ült, szorította magához Misikét. Sanyika meg Marcsi nagy nehezen előkeresett, színes overálban néztek ki az ablakon. A szükséges holmikat beledobta egy táskába, az a csomagtartóban lapult.
Édesanyjánál már az ajtóban sírt.
Anyu, nem bírom tovább. Nekem ez nem megy
Anyja átölelte, beültette a konyhába, teát öntött, simogatta a fejét, míg Panna zokogott a bögrébe.
Semmi baj, minden rendbe jön. Lakjatok csak itt most velem.
Aznap este tizenegykor kezdett rezegni a telefon, hajnali háromig meg se állt.
Panni, te megőrültél? ordított Anti a kagylóba. Anyu sír! Segíteni akart, te pedig ezt csinálod! Nekünk akarta a legjobbat, miért nem becsülöd meg!
Én csak szeretnék nyugalomban élni! suttogta Panna, hogy a gyerekeket fel ne ébressze. Elvette Misike tápszerét! Allergiás az anyád által vett cuccra!
Micsoda allergia! Túldramatizálod! Anyu jobban tudja, ő már végigcsinálta!
Akkor anyád lakjon veled!
Hálátlan hisztérika vagy sziszegte Anti. Anyám nélkül semmire sem mennél. Azonnal gyere haza!
Nem megyek vissza, míg ő ott van!
A vonalban csend lett. Végül Anti csak annyit mondott:
Ahogy akarod és lecsapta.
Reggel Panna elment az anyakönyvi hivatalba, beadta a válópert.
Három nap múlva visszament a holmijáért egyedül, a gyerekek az anyjánál maradtak. Ilona néni az előszobában várta.
Panni, ezt hogy teheted velünk? Elveszed az apjukat a gyerekektől, az unokáktól a nagymamát! Milyen ember vagy? Mennyi erőt, szeretetet adtam nektek! Bárcsak mindenkinek így segítenének, ahogy én segítettem!
Panna megállt, nézett a womanra, aki segíthetés ürügyén szép lassan tönkretette az életét. Aki kidobta a megfelelő tápszert, rákényszerítette a rosszat, átrendezte a gyerekszobát, átöltöztette a gyerekeit, elvett tőle mindent, még a konyhát is.
Túl fogják élni, senki nem hal bele hallotta a saját hangját, hidegen, mintha nem is a sajátja lenne.
Ilona néni hátrált, levegő után kapkodott. Anti kirohant a szobából, megragadta Panna csuklóját.
Hogy beszélsz anyámmal? Normális vagy?
Panna kirántotta a kezét, Antira nézett az érett férfira, aki még mindig anyukájához fut bánatában.
Hagyjál békén.
Végigsétált mellettük, összepakolta a maradék holmit, bezárta a bőröndöt. Kiment a lakásból, vissza se nézett.
…A válást két hónap múlva kimondták. Anti még pár hétig próbált telefonálni, aztán feladta. Ilona néni hosszú üzenetben leírta, hogy Panna tönkretette a családját, megsemmisítette a fia boldogságát. Panna ki se nyitotta az üzenetet, rögtön törölte.
…Anyjánál szűkösen, de végre csendben éltek. Éjjelente felkelt Misikéhez, ringatta a sötét konyhában, nappal a játszón sétált a gyerekekkel, egytálétellel etette őket, színes overálba öltöztette őket.
Fél év múlva Sanyika és Marcsi elkezdtek oviba járni. Panna talált távmunkát szövegeket szerkesztett éjjel, amíg a gyerekek aludtak. A pénz persze nem volt sok, de minden alapra elég volt.
Esténként a kanapén üldögélt, Misike a kiságyban szuszogott, a kicsik odabújtak hozzá, mesét követeltek. Panna hangokat váltogatva mesélt a három kismalacról, Marcsi kuncogott, Sanyika komolyan biccentett minden oldalon.
Olyankor lehunyta a szemét, rájuk nézett, és érezte: jól döntött. Nehéz lesz, magányos is néha, egyedül három gyereket felnevelni. De helyes döntés volt. És ez a legfontosabb.
