2024. április 26., keddi nap
Ma úgy döntöttünk, hogy a születésnapomon nem lesz sütemény mondta a sógornő, Anna, és levette a tálból a piskótát, amit a saját születésnapomra sütöttem.
Réka, te megint az én lábasomban főzöl? dörömböl be a konyhába Sára, anélkül, hogy megkopogtatna a bejárati ajtót. Kértem, hogy ne nyúlj a cuccaimhoz!
Sára, ez nem a te lábasod fújtam el a krémet a torta tetejéhez keverve, hogy ne kelljen visszanézni. Ez a lábas, amit a szülőanyám adományozott a bejegyzéskor.
Nem igaz! Ez az enyém, ismerem fel! Édesanyám is hasonlót adott nekem!
Akkor mindketten ugyanolyat használunk, a tiéd otthonodban van.
Sára közelebb lépett, megragadta a lábas fogantyúját.
Add vissza azonnal!
Réka, hagyd abba! A krém össze fog száradni, ha most megállok a keveréssel!
Nem érdekel! Mindig másokét veszed el, aztán úgy teszel, mintha a tiéd lenne!
Mélyen felvértezve kikapcsoltam a tűzhelyet, hátráltam a lábas mellől.
Vedd el, csak a krém megromlott.
Sára diadalmasan felvette a lábast, megvizsgálta az alját, és megjegyzés nélkül felsóhajtott:
Itt egy horzsolat, nem az énén Rendben, talán a tiéd is. Legközelebb kérdezd meg, mielőtt a cuccaidat használnád!
Elfordult, és becsapódott a konyhaajtóval. Réka a konyha közepén állt, nézte a megromlott krémet, és könnycseppek szivárogtak a szemébe. Holnap lenne a születésnapom harmincöt éves lettem egy egyszerű, otthoni ünnepséget terveztem, ahol családot hívnék meg. De most a krém, a hangulat is megromlott.
Este, amikor Péter a férjem hazajött a munkából, a konyhában talált engem egy újabb adag krém keverésénél.
Drágám, megint főzöl? nyalogatta a fejemet. Már késő van.
Sára tönkretette a krémet, ezért újból kell készíteni.
Ismét a húga jött? kérdezte Péter, könyörülten. Réka, mondd meg neki, hogy előbb hívja fel, mielőtt bejön!
Már mondtam neki, de nem hallgat.
Akkor én szólok.
Ne, rosszabb lesz. Meg fog haragszani, azt hiszi, hogy ellene állok.
Péter sóhajtott, leült az asztalhoz.
Rendben. Holnap mindenkinek meghívót küldünk? Vagy inkább ketten maradunk, csendben?
Pál, már mindenkit értesítettem: anyám, a szüleim, Sára és Gábor
Péter elhallgatott, de a szemében kétség látszott. Tudtam, hogy igaza van Sára biztosan isteníti a dolgot, és újra mindent felborít.
Réka és Péter a munkahelyen találkoztak, amikor ő bevitte a könyvelésbe a papírokat. Együtt ebédeltek, majd Péter meghívta moziba. Fél év múlva összeházasodtunk. Péter kedves, gondoskodó, szorgalmas volt még ha egy kicsit túlzottan anyaszerű is, ahogy a család anyjának (Ilona Károlyné) felett mondott. Ilona Károlyné, a szülőanyám, szívélyesen üdvözölte a menyasszonyt, még porcelánkészletet is ajándékozott az esküvőre.
Sára, Péter húga, ezzel szemben teljesen más volt. Három évvel idősebb, férje Gábor, gyermek nélkül, iskolai igazgatóhelyettesként dolgozik, mindig szigorú és parancsoló. Első találkozásuktól kezdve megvizsgálta Rékát fejétől talpig, és így szólt:
Na, Pálocska, a választásod. A legfontosabb, hogy a házigazda megfelelő legyen.
Azóta is gyakran megjelenik, előzetes értesítés nélkül, beugrik a szekrényekbe, ujjával simogatja a polcokat, és tanácsokat ad hogyan főzz, tisztíts, vagy mit vegyél fel. Réka eleinte elviselte, aztán védkezni kezdett, ami csak fokozta a feszültséget. Sára panaszkodott anyjának, aki Pétert hívta, hogy legyen türelmesebb Rékával.
Ő már idősebb, tapasztaltabb, csak segíteni akar mondta Péter.
Inkább ellenőrizni szeretne! tiltakozott Réka.
Ne dramatizálj! Sára csak aktív, ennyi.
A torta három rétegű volt, eperrel és felvert tejszósszal, díszítve friss gyümölcsökkel. Réka a hűtőbe helyezte, majd ágyra ment, megkönnyebbülve a feladat befejezése után.
Reggel a szülőanyám (Ilona Károlyné) felhívott.
Réka, boldog születésnapot, kedvesem! Sok egészséget kívánok!
Köszönöm, Ilona Károlyné.
Péterrel gondoltuk, talán ne süssünk tortát? A tested nem engedi Tudod, hogy ez már nincs sokáig jó neked!
Réka szorította a telefont.
Már elkészítettem.
Akkor nem eszünk belőle. Sára majd gyümölcsöt hoz, azt megyünk megenni.
Ilona Károlyné, ez a nap az én születésnapom. Szeretném a tortát.
Ha szeretnéd, egyél, persze. Mi csak a te egészségedet tartjuk szem előtt.
Ilona lerakta a telefont. Réka úgy érezte, mintha a hasában forrná a harag. Tudják, gondoskodni? Hogy merélhetnék? gondolta.
Péter megölelte:
Ne vesd el a fejünket, Réka. Anyám csak aggódik. Az utolsó időben egy kicsit hízottál.
Réka kitört a karjaiból:
Két kilót híztam! Két! És ez nem a mi ügyünk!
Péter megpróbált közölni:
Tudod, anyám mindig ilyen. Ne vitázzunk ma, a születésnapodon.
Réka csendben maradt, mert úgy érezte, mindig csak a mosoly és a türelem kell.
Az este öt órakor megérkeztek a vendégek. Először a saját anyám, Valéria, egy csokor szegfűvirágot és egy csomag csokoládét hozott.
Kislányom, boldog születésnapot! csókolta Rékát. Hogy vagy?
Jól vagyok, anya válaszolta, miközben egy cseppet a feszültségből elengedett.
Ezután Ilona Károlyné és Sára Gáborral érkeztek. Ilona azonnal a konyhába sétált, átnézte az ételt, és bólintott.
Réka, miért ennyi saláta? Nem fogjuk elfogyasztani ennyit!
Péter egy kompozíciót helyezett az asztalra, hogy ne legyen kellemetlen.
Nem panaszkodok, csak állítom a tényeket. Ez a saláta már elveszült, láthatóan.
Réka csendben átfedte a salátát fóliával. Sára egy kanállal megkóstolta a vinaigrett, és fújtatott.
Túl sok ecet.
Gábor megpróbálta nyugtatni:
Sára, ne indíts most. Üljünk le, ünnepeljünk.
Sára:
Nem kezdek, csak őszintén mondom. Réka, ne haragudj, csak azt akarom, hogy jobban főzz.
Réka a keze alá szorította a pofáját, mert már évek óta egyedül tanulta a főzést, segítve anyját, majd egyedül is. Most Sára megpróbálta tanítani.
Közben a vendégek ajándékokat hoztak: anyám egy gyapjú kendőt, Ilona egy törölközőkészletet, Sára Gáborral egy egészséges táplálkozásról szóló könyvet.
Réka, olvasd el, sok hasznos információ van benne mondta Sára.
Réka megköszönte, de a könyvet a szélén hagyta.
Miután a vendégek elvették a helyet, Réka felvette a tortát a hűtőből, egy tálcára tette, és a gyertyákat helyezte rá. Anyám elámult:
Micsoda szépség!
Péter mosolyogva szólt:
Kívánj valamit!
Amikor Réka a gyertyákat készül felfújni, Sára hirtelen odalép, elvett a tálcát, és így szólt:
Úgy döntöttük, hogy a cukor ártó számodra.
Réka szemei kinyíltak, a konyha csendbe borult. Péter felkiáltott:
Sára, mit teszel?!
Sára visszatért a tortával, de már nem a konyhában.
Amit kell, azt tesszük. Réka felnyúlt, nem akar hízni, ezért a cukorra már nincs szüksége. Együtt döntöttünk, hogy elhagyjuk a “rossz” ételeket.
Ilona Károlyné közbelépett:
Tényleg aggódunk. Felhívtuk az egészséges életet.
Réka felkiáltott:
Adjátok vissza a tortát!
Ilona:
Nem, Réka, tényleg fontos a figyelem.
Sára bejelentette:
Négy kilóval híztál, a szoknyád már szakad a varratokban.
Gábor közbeszólt:
A szoknya csak egy ruha, nem a személyed.
Péter dörmögött:
Elég legyen! Nem a testedért harcolok, hanem a szerelmedért!
A zűrzavar között Réka halkan kimondta:
Rendben, ennek a napnak már vége. Egyél ti magatok, vagy dobd ki, nekem már mindegy.
Kitérve a hálószobába, leült az ágyra, fejét a tenyerébe hajtva, könnyek nélkül, csak egy üres érzés maradt. A folyosón a család hangja folytatódott, majd a bejárati ajtó becsapódott. Valami kopogás hallatszott az ajtóval.
Péter hangja:
Réka, nyisd ki.
Réka:
Menj!
Péter:
Kérlek, beszéljünk!
Réka:
Nincs miről beszélni.
Péter:
Nem akartam bántani. Sára azt gondolta, hogy rossz a szokásod.
Réka:
De te is beszéltél vele!
Péter:
Nem azt mondtam, hogy rossz vagy! Csak fáradt vagyok, szomorúbb lettem.
Réka:
Sára úgy gondolta, hogy híztam.
Péter:
Ő mindig úgy látja, ahogy neki tetszik.
Réka:
Nem hiszem, hogy ez változni fog.
Péter:
Kérlek, adj még egy esélyt.
Réka:
Válassz: vagy én, vagy ők.
Péter szíve összeszorult, de Réka végül nyitott egy kis befelé fordulást.
A hétvége után Sára telefonon kérdezte, hogy mikor jönnek, de Péter visszautasította, és Ilona Károlyné is a telefonon sírt, mert úgy érezte, hogy a fia nem tiszteli őt. Péter kitartott, de a feszültség már nőtt.
Azután egy nap Sára váratlanul megjelenett a lakásunkban, anélkül, hogy előtte bejelentkezett volna. Péter a bejáratnál állta, és így szólt:
Sára, ha vitát akarsz, menj el.
Sára:
Jöttem beszélni.
Péter bólintott, Réka bólintott. Leültek a konyhában, és Sára így indult:
Réka, elnézést kérek, tévedtem, amikor elvettél a tortát. Nem ez a helyzet, csak annyira szoktam mindent irányítani, hogy elfelejtem, hogy mások is vannak.
Réka csendben hallgatta. Sára folytatta:
Gábor is azt mondta, hogy túl messzire megyek. Próbálok változni, és most már kérni fogom, hogy előbb hívjon fel, ha el akar jönni.
Réka lassan megszólalt:
Nem tiltakozom a tanácsaid ellen, ha baráti szándékkal adod, de amikor a házamba tépészel, és parancsolsz, fáj.
Sára bólintott, és így mondta:
Bocsánat, megpróbálok jobb lenni.
A nap végén a család újra összegyűlt, de most már eltérő légkörben. Sára elhagyta a házat, de ígéretet tett, hogy előbb kérdezzen. Ilona Károlyné is barátságosabban szólt, és már egy napra visszakérdezte, hogyan kell elkészíteni a tortát.
Miután együtt sütöttük a következő évben a tortát, a gyertya lángja tisztán égett, és a kívánságomat a csendben mondtam, anélkül, hogy valaki elvitte volna.
Az este utolsó pillanatában SáraÍgy megtanultam, hogy a saját boldogságomért kell kiállni.
