Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján vagy egy embert az öltözéke miatt. Ez a történet egy budapesti luxusautó-szalonban történt, és mindenkinek elgondolkodtató tanulsággal szolgál.
Ott álltam a csillogó bemutatóterem közepén, körülöttem a legújabb sportautók. Egy egyszerű, szürke pulóver volt rajtam, a farmerom már kissé elhasználódott. Csendben vizsgáltam az egyik autó finom részleteit, amikor határozott léptekkel felém közeledett egy fiatal lány, Magdolna. A kosztümje makulátlanul vasalt, tekintete viszont lenézően villant rám.
Egy lépéssel tőlem megállt, és nem is próbálta palástolni a megvetését, egyenesen az ajtó irányába mutatott:
Ott van a buszmegálló, édesem. Menj odébb az autótól, kár lenne, ha összekoszolnád a festéket olyan dolgokon, amikre sose lesz pénzed még csak ránézni sem.
Nem mozdultam, csak csendes nyugalommal rápillantottam az órámra. Abban a pillanatban feltárult az iroda ajtaja, és kirohant a szalon igazgatója, Bálint. Láthatóan ideges volt, útközben igazgatta a nyakkendőjét, zakóját is megigazította kapkodva.
Elsietett a ledöbbent Magdolna mellett, mintha észre sem vette volna. Megállt előttem és mély, tiszteletteljes meghajlást tett:
Üdvözlöm, uram! Elnézést a várakoztatásért, nem számítottunk rá, hogy ilyen korán érkezik a franchise tulajdonosa!
Magdolna arca elfehéredett, minden magabiztossága azonnal eltűnt, a szája is tátva maradt meglepetésében. Lassan felé fordultam; a tekintetemben sem harag, sem gúny, csak üres csalódottság tükröződött. Közelebb léptem hozzá, halkan szóltam:
Maga tudja, miért érkeztem ma ide személyesen? Azért, hogy aláírjam az előléptetését. Most viszont a viselkedése mindent eldöntött.
Szinte kapkodva vette a levegőt, mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán.
Bálint felé fordulva röviden közöltem:
Olyan emberre nincs szükségem a cégemnél, aki pénz alapján ítél másokat. Kérem, még ma indítsa el a felmondását, és készítse elő a kulcsokat ehhez az autóhoz ezt én viszem el innen.
Elővettem a pulóverem zsebéből a szokásos, hétköznapi műanyag kártyámat, ami igazából egy korlátlan prémium bankkártya volt, és átnyújtottam Bálintnak. Magdolna dermedten állt az eladótér közepén, ahogy néztem a tűnődő tekintetét: egy perc alatt omlott össze a karrierje, csak mert elhitte, hogy egy mezei pulóveres ember nem érdekes.
Mai napom tanulsága: Pénzen vehetsz autót, de nem vehetsz jómodort vagy tiszteletet. Mindenkit emberszámba kell venni, mert sosem tudhatod, ki áll veled szemben valójában.
