Azt akarom, hogy a fiam váljon el. Minek neki egy ilyen ostoba feleség?
Létezik egy sztereotípia, hogy az anyósok gonosz boszorkányok, akik ok nélkül gyötrik szegény, ártatlan menyecskéket. Bárki böngészheti az internetes fórumokat tele vannak ilyen történetekkel. Én pedig épp az a gonosz anyós vagyok, aki nemcsak piszkálja a menyét, hanem eltökélten azon van, hogy szétválasztja a fiát a feleségétől. És tudjátok mit? Nem szégyellem. Biztos vagyok benne, hogy igazam van, és most elmagyarázom, miért, miközben düh és fájdalom forr bennem a fiátért.
A fiam, Bálint, öt éve ismerte meg ezt a lányt, Zsófiát. De csak sokkal később mutatta be nekem miután megkérte a kezét, és eldöntötte, hogy elveszi. Első pillantásra nem szimpatizált velem, és később kiderült, hogy a megérzésem nem csalt meg ez a lány igazi rémálom volt.
Meghívtam őket a házunkba, a kellemes budapesti lakásunkba. Zsófia még le se vetkőzött, amikor csörgött a telefonja. Ahelyett, hogy bocsánatot kért volna és később visszahívta volna, azonnal elkezdett csevegni a barátnőjével a hallban. Tizenöt percig! Én foggal-körömmel álltam, ő pedig vihogott és valami ostobaságot ecsetelt. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben vele.
Az asztalnál nem tettem fel nekem komoly kérdéseket csak figyeltem. De amikor a beszélgetés róla, az életéről és terveiről szólt, minden világossá vált. Alig fejezte be a középiskolát, a főiskolán is csak a végén járt, de egyetemre járni nem is tervezett. Minek? Hiszen egy nő, ahogy ő mondta, csak feleség és anya lehet ennyi. Dolgozni nem akar. Most a szülei tartják el, később pedig, úgy tűnik, ez a teher a fiamra hárul. A szüleivel él, de az esküvő után tervezik, hogy hozzánk költözik. És a hab a tortán: terhes. Még kicsi a pocakja, úgyhogy gyorsan össze kell házasodniuk, mielőtt a hasa elárulná a titkát. Úgy viselkedett, mintha az egész világ tartozna neki, és a szépsége a gondtalan élet jegye lenne.
De a legrosszabbat akkor láttam, amikor Bálint kiment a teraszra cigizni. Zsófia azonnal előkapott egy doboz vékony cigarettát és utána ment. Terhesen és dohányzik! Majd fuldokoltam a felháborodástól. Mi lesz a gyerekkel? Őt ez láthatóan nem izgatta.
Hamarosan összeházasodtak, és együtt kezdtünk élni a lakásomban. Reggel korán mentem dolgozni, este értem haza, Zsófia pedig délig aludt, aztán lézengett a házban, semmit sem csinált, és állandóan a teraszra rohant cigizni. A főiskolán terhességi igazolást kért, és tanulmányi szünetre ment. Minden este káosz fogadott: mosatlan edények a konyhapulton, szétszórt holmik, üres hűtő. Nem főzött, nem takarított csak a telefonját nyomkodta, állandóan a barátnőivel vagy az anyjával fecsegve.
Amikor megkértem, hogy segítsen a házimunkában, legyintett: vagy a terhességi rosszullét, vagy a fáradtság okolható. De ez nem akadályozta meg abban, hogy a barátnőivel kávézni járjon, vagy éjszakába nyúló bulikba csápoljon Bálinttal. Fogamat csikorgattam, de hallgattam a fiamért. Aztán megszületett az unokám. És mit gondoltok? Zsófia egy árva szálat sem változott. Bálint éjszaka kel
