A volt párommal való kapcsolatom vége a bíróságon érkezett el. Nem fogok ujjal mutogatni, hogy ki a hibás, egy házasságban mindig mindkét fél felelőssége benne van.
Az igazság azonban az, hogy a második feleségem szeretőt talált magának. Egy tehetős üzletember volt az illető, aki évekkel ezelőtt költözött Budapestre, majd a város egyik forgalmas utcáján egy hangulatos kis kávézót nyitott. Eleinte próbálta eltitkolni a kapcsolatukat, de aztán már nem is törődtek azzal, ki látja őket együtt.
Végül egy este hazajött, a szemembe nézett, és közölte, hogy beadja a válókeresetet; azt is hozzátette, hogy a ház felét követeli, amiben lakunk. Úgy gondolta, majd elveszítem a fejem, és kétségbeesem. Azt hitte, fenyegethet ezzel. De a lakást teljes egészében az én munkámból, forintjaimból vettem és újítottam fel. Semmi köze nem volt hozzá, azon felül, hogy két évig lakott benne velem. Most mégis ki meri jelenteni, hogy joga van a felére.
Csöndben, higgadtan fogadtam a dolgot. Még csak le sem beszéltem arról, hogy perelem. Egyszerűen vártam, hogy veszítse el a pert, és fizessen ki minden bírósági költséget. Már voltak rossz tapasztalataim az első házasságom miatt. Az a bírósági huzavona több mint három évig tartott, mert képtelenek voltunk egyetértésre jutni. Minden egyes találkozás a tárgyalóteremben veszekedésekbe torkollott.
Végül az első feleségem elérte, amit akart ravasz ügyvédet fogadott, és végül a vagyonom felét követelte. Elvette tőlem azt a lakást is, amit még az apámtól örököltem.
De a második házasságomban már sokkal okosabb voltam. Mielőtt elvettem volna, már volt egy saját lakásom Óbudán, amit magam újítottam fel de a testvérem nevére íratva. Ő az, akiben feltétlenül megbízom. Amikor eljött a válás ideje, a papírokon már se lakás, se vagyon nem szerepelt a nevemen. Az első rossz házasságom megtanított: többé egy asszony sem fog tudni rászedni engem.
Az volt feleségem be akart perelni a ház fele részéért, de nem sejtette, hogy mindent előre elterveztem