A boltba tartva Eszter hirtelen felismerte első nagy szerelme anyját az öregasszonyban, aki szembejött vele. Meglepetésére az asszony is felismerte, és könnyei eleredtek, nem bírta visszatartani őket.
Tíz év után először hajtott végig azon az utcán, ahol felnőtt, egy kis magyar faluban, Békés megyében. Bár most egy drága autóban ült, bizonytalanság gyötörte: kellemetlen gyermekkori emlékek öntötték el. Régen megfogadta, hogy soha többé nem tér vissza, mégsem bírta ellenállni a vágnak, hogy lássa szülőföldjét újra.
Édesanyja, Ilona nevelte fel, hiszen apja meghalt, még mielőtt Eszter betöltötte volna a három évet. Csak képekről ismerte őt. Nélkülözéssel küzdöttek: Ilona állatorvosként dolgozott a környéken, de alig maradt ideje saját kertjére, és a keresete is csekély volt.
Ne aggódj, édesem mondogatta Ilona. Amíg egészséges és boldog vagy, minden rendbe jön.
Eszter gyönyörű fiatal nővé cseperedett, sok fiú udvarolt neki ám hozomány nélkül. Egy falunapon találkozott egy fiúval, Mátéval, a közeli városból. Ez volt az első igazi szerelem, de Ilonát nyugtalanította: Máté tehetős család sarja volt, és attól félt, hogy a fiú otthagyja lányát, ha elillan a rózsaszín köd. Eszter azonban biztos volt benne, hogy Máté becsületes, és a pénz nem számít neki. Fél évnyi séta és randevú után Máté szüleivel együtt érkezett, hogy megkérje Eszter kezét. Ám amint az édesanya meglátta az egyszerű házat, elsápadt. Nem szólt egy szót sem, mégis gyökeret vert a kétség Eszter szívében.
Az esküvőt október első szombatjára tűzték ki. Reggel Eszter nyugtalan volt, ok nélkül. Barátnői segítettek neki a hajában és a menyasszonyi ruha összeállításában ám Máté nem érkezett meg. A vőfély (a család közeli barátja) elindult, hogy utánanézzen, de Eszter már sejtette: nem lesz esküvő.
Bármit mond, nem engedem, hogy a fiam életét tönkretegyék jelentette ki Máté anyja a vőfélynek.
Eszter hajnalig sírt. Máté pedig, a szülei nyomására, hirtelen otthagyta őt. A nagy szerelem kialudt, akár egy gyertyaláng.
Másnap Eszter összepakolta régi utazótáskáját, és felszállt az első buszra a városba. Ott előbb pincérnőként, majd konyhai kisegítőként dolgozott. Amikor lehetőség nyílott külföldi munkára, alig habozott. Út közben értesült rokonaitól, hogy édesanyja, Ilona meghalt. De már nem volt visszaút Eszter már a repülőn ült.
Így telt el az idő. Keményen dolgozott, előbb szerény fizetésért, később jobbért, és félre tudott tenni némi pénzt. Ám az első szerelem sebe nem gyógyult: nem alapított családot, és még mindig haragot érzett Máté és szülei iránt.
Amikor Eszter, annyi év után, váratlanul újra megjelent a faluban, az emberek alig ismerték fel. A hajdani szende, kedves lányból elegáns, felnőtt nő lett, csinosan öltözött, de ugyanazzal a meleg mosollyal. Csak a szemeiben rejlő fájdalom árulta el még nevetés közben is.
Egy nap, amint a kis falusi bolt felé tartott, Eszter megdermedt, amikor ráeszmélt, hogy az öregasszony, aki szembejön vele, nem más, mint Máté anyja. Az öregasszony felemelte a fejét, felismerte Esztert, és azonnal sírva fakadt:
Eszter te vagy az? Kérlek, bocsáss meg nekem, gyermekem. Tönkretettem az életedet és a fiamét is. Csak a jobb partit akartam neki, és ezzel őt is tönkretettem. Mióta elveszített téged, soha többé nem szerett
