A boldogság útja: Egy új kezdet két szerelmesnek.
Zsófia szinte repült a boldogságtól, amikor útnak indult a szerelméhez. Végre a fia befejezte a középiskolát és felvették az egyetemre. Most, ennyi éves várakozás után, végre együtt élhettek a férjével.
Miután a fiát elkísérte a tanulmányi helyére, még aznap vett egy buszjegyet és elindult Gáborhoz. Házasságuk csak két éve tartott, de úgy ismerték egymást, mintha örökké együtt lettek volna.
A kapcsolatuk sohasem volt könnyű. Nehéz kezdetük volt, sok mindenen mentek keresztül, de a sors egy közös jövőt ígért nekik. Legalábbis Zsófia ebben biztos volt.
Nyolc évvel ezelőtt találkoztak. Akkor Zsófia alig gyógyult ki első házasságából, és nem engedett senkit közel magához. Aztán megismerte Gábort. Még vele is tartózkodó volt eleinte. Gábornak mindent bele kellett tennie, hogy meggyőzze: nem olyan, mint az első férje, Csaba.
Hat hónapig randiztak, majd úgy döntöttek, összeköltöznek. Gábor költözött hozzá, mert a kis lakásában nem fért volna el az egész család. Zsófiának tízéves fia volt. Rendes fiú, de nem találta azonnal a közös hangot a mostohaapjával.
Három év együttélés után Gábor elkezdett a házasságról beszélni, de Zsófiát egyáltalán nem lelkesítette az ötlet.
Úgy érezte, ezek a papírok már nem érnek semmit. Ráadásul nem védtek meg a csalástól, akár férfi, akár nő voltál.
Ő boldog volt így, nem akart változtatni.
Gábor eleinte elfogadta a véleményét, de később rájött, hogy ez neki nem elég. Azt akarta, hogy Zsófia minden tekintetben a felesége legyen. Végül ultimátumot adott neki: vagy összeházasodnak, vagy szakítanak.
Zsófiának nem tetszett a nyomás, és úgy döntött, jobb, ha külön válnak. Így is történt, fél évig.
Ezalatt Gábor egy másik városba költözött, ahol egy barátja jól fizető állást ajánlott neki. Ritkán jött haza, csak két havonta egyszer, hogy meglátogassa a szüleit. És az egyik ilyen látogatás alkalmával újra találkozott Zsófiával.
Ő egy parkban sétált, és úgy tűnt, minden csodálatosan megy az életében. Annyira boldognak és gondtalannak látszott, míg a tekintete össze nem futott a Gáboréval.
A szemében pontosan azt látta, amit ő is érzett. Még mindig szereti. És ezt nem tudta leplezni.
Újra kezdték a kapcsolatot, de ezúttal távolról. Néha Zsófia ment hozzá látogatóba, máskor Gábor érkezett hozzá. Minden találkozást gondosan terveztek, de mindig meleggel és szenvedéllyel teltek.
Általában havonta egyszer találkoztak, ritkán kétszer. Gábor sokszor megkérte, hogy költözzön hozzá. Sikerült vennie egy kétszobás lakást abban a városban, bár még mindig törlesztette a hitelt.
Zsófia szíve szerint odament volna, de akkor még nem tudta ilyen hirtelen megváltoztatni az életét. A fia kamasz volt, figyelmet igényelt. Anyja pedig beteg, ápolásra szorult. Több mint két éven át küzdött, hogy talpra állítsa, de végül anyja állapota javult.
Még élni fog! mondta boldogan az orvos, amikor hazaküldte.
Kovács Éva nem tartotta már vissza a lányát, de Alex a felső tagozatba kezdett. Nem akart iskolát váltani, és megkérte az anyját, várjon, amíg befejezi. Kompromisszumot kellett kötniük.
A nyár
