Az új szomszédok
Amikor Lili közeledett a házához, észrevett egy idegen fiatal férfit, aki egy hátizsákos fiút tolva lépett be a kapun. Gyorsított a lépésén és majdnem a nyomukban ért be:
– Vajon melyik lakásba mennek? Sose láttam őket – gondolta, miközben lépcsőn felkísérte őket, egy emeletnyit lemaradva. A harmadikon álltak meg, pont a lakása szemben. A férfi kulccsal nyitotta ki az ajtót.
– Jó napot! – köszönt Lili, miközben a táskájából elővette a kulcsait.
– Jó napot – hallotta a férfi válaszát, majd bezárultak mögötte az ajtók. Lili is belépett a saját lakásába.
– Új szomszédok – gondolta. – Milyen zárkózott és mogorva, csak ennyit mormolt vissza – motyogta maga elé kissé bosszúsan.
Három hónapja temették el Tóth Máriát, aki a szemben lévő lakásban élt. A nyugdíjas általános iskolai tanárnő mindig udvarias és barátságos volt, de öreg volt és betegeskedett is. Lili néha átment hozzá, vásárolt neki, ha rosszul volt, és együtt ittak egy csésze teát.
Mivel nem sikerült jobban megnéznie az új szomszédokat, Lili vacsora után még böngészett az interneten, majd lefeküdt aludni.
Másnap, szombaton későn ébredt, és ebéd után elindult bevásárolni. Pont egyszerre lépett ki az új szomszédokkal. A férfi sötét hajú, komoly tekintetű volt, és legalább egy hetes borosta fedte az arcát. Éppen bezárta az ajtót, mellette pedig egy vékony, hétéves kisfiú állt. A fiú lehajtott fejjel, szomorúan nézett maga elé.
Amikor a férfi ránézett Liliére, ő köszönt, és csak egy félhangos „Jó napot” volt a válasz. A fiú egy szót sem szólt.
A férfi megfogta a fiú kezét, és lefelé indultak a lépcsőn. Lili megkérdezte:
– Önök az új szomszédok?
– Igen, mi vagyunk az új szomszédok – válaszolta komolyan, és továbbmentek.
– Nem kérdezek többet – gondolta Lili. – Fura lenne túlzottan érdeklődni. Majd kiderül minden. De miért nem beszél a fiú?
Tudta, hogy általában az ilyen kisfiúk elevenek és csacsognak. Ő a közelben lévő boltban dolgozott, ahová az iskolások gyakran betértek. Olyanok voltak, mint a verebek – fürgék és hangosak. Ezért is tűnt fel neki, hogy a szomszéd fiú mennyire zárkózott. Arra gondolt, hogy még nem szokott hozzá az új környezethez.
– Érdekes, hol van az anyja? Még egyszer sem láttam – töprengett.
Különféle gondolatok jártak a fejében, még félelmetesek is, például hogy talán a férfi elrabolta a gyereket. De igyekezett elhessegetni ezeket, mert úgy gondolta, idővel minden kiderül.
Így telt el egy hónap, alig találhatóztak az új szomszédokkal. Aztán egy este kopogtak az ajtaján. A nézőrésen keresztül meglátta a férfit. Kinyitotta, és beengedte.
– Jó estét – köszönt udvariasan. – Elnézést, hogy ilyen későn zavarom. De én itt senkit sem ismerek, és Zsombornak láz
