Amikor Zsófia belépett a lakásba, azonnal meglátta anyósa cipőit, amik a folyó közepén álltak. Rögtön tudta, hogy ma sem lesz nyugta.
Fábiánné a konyhából jelent meg, tekintetében pedig a vádló szigorával állt.
Megint a vénasszonynál voltál? kérdezte keserűen. A ház, a férjed, a gyerek, mind a francba. Jó, hogy én beugrottam. Különben éhen ültek volna.
Fábiánné, Miklós tudta, hogy ma később jövök. A vacsorát megfőztem, neki csak fel kell melegítenie. Teljesen megvolt nélküled is válaszolta Zsófia hidegen.
A tíz év alatt, amióta Miklós felesége volt, megszokta, hogy anyósa mindig valamin morog, és már alig figyelt a szavaira, mintha csak egy reggeltől estig bömbölő rádió lenne.
De az elején nehéz volt. Fábiánné Zsófia második anyósa lett. Az első Szabóné Ilona előkelő, tapintatos asszony volt. Só
