A boldogság útja
Bence hazafelé sétált a munkából. Távoli volt az út, de a május estéje meleg és csendes volt, szél se rebbent. Ilyenkor nem bánta, hogy nincs autója. Élvezte a meleget és a közelgő nyarat.
Egész életében a szüleivel élt a város közepén, megszokta a nyüzsgést és a zajt. De nemrég költözött a külvárosba, egy csendes lakótelepre. Este hazaért és majdnem azonnal lefeküdt, hogy reggel visszautazzon a forgalmas belvárosba dolgozni.
Az ablakon éjszakánként bekukucskált a kíváncsi hold, amelyet sem fák, sem más házak nem árnyékolhattak el – Bencének még sűrű függönye sem volt. Egy magas, tizenkettedik emeleti lakásban élt, ahonnan a távoli erdő széléig látott. Az első időben gyakran felébredt éjszaka, kék holdfényben nézte a szobát, és nem tudta, hol van. Aztán eszébe jutott, megnyugodott, és újra elaludt.
***
Két évvel ezelőtt még azt sem tudta, hogy léteznek kommunális lakások. Nem olyanok, mint régen, ahol tíz háziasszony osztozkodott egy konyhán – de így is kellemetlen, ha idegennel kell megosztani a fürdőt és a wc-t.
Benő egy átlagos családban nőtt fel, egy kétszobás belvárosi lakásban, magas mennyezettel, tágas szobákkal és egy hosszú, keskeny előszobával, ami egy piciny konyhába torkollott. Anyja óvónő volt, apja buszsofőr. Nem gazdagodtak meg, de nyaralni a tengerpartra el tudtak járni.
Aztán egy nap minden összeomlott. Apja nem hibázott – várt, amíg a lámpa zöldre vált, és elindította a buszt. Aztán hirtelen egy nő, egy kerekes táskával, a járdáról a busz elé vetette magát. Apja fékezett, de hát egy autóbusz nem áll meg egy pillanat alatt. A nő, mint egy labda, szétrepült az ütéstől, és útközben meghalt a kórházba vitel közben.
Kiderült, hogy egy vonatért rohant. A veje megígérte, hogy elviszi kocsival a nyaralóba, de utána megváltoztatta a tervet. Veszekedtek, a nő meg dühösen, frusztráltan rohant a pályaudvarra. Azt hitte, még átfut. A vonat ugyanis nem vár senkire.
Az a veje aztán a bíróságon ordított, hogy egy részeg sofőr ölte meg a szeretett anyósát, és a legszigorúbb büntetést követelte. Igen, előző nap a garázsból egyik kollégájukat nyugdíjazták, persze, ittak egy jót. Reggel az orvosi vizsgálaton semmi rendellenességet nem találtak apján. Sose volt egy iszákos ember. De valahogy mégis megjelentek az eredmények, hogy a vére alkoholszintje túllépte a megengedett határt.
Hogy ne hozza bajba a többi sofőrt, apja beismerte, hogy a felesége barátnőjének születésnapján itt egy kicsit. Megmentette másokat, de magát beültette. Anyja kétségbeesetten sírt. A pénz kevés lett. Egy óvónő fizetése nem túl nagy. Benő bejelentette, hogy a suli után nem megy tovább tanulni, elmegy dolgozni.
— Igen? A katonaságra vágysz? Kevés volt, hogy az apád börtönben van, még veled is történjen valami? – zokogott anyja.
Hogy megnyugtassa, Benő megígérte, hogy tanul tovább. A ballagás előtt apja szívrohamot kapott a börtönben. Benő, ahogy megígérte, felvételizett az egyetemre. Két évvel később anyja újra férjhez ment és odaköltözött. Benő egyedül maradt a lakásban. Anyja fizette a lakást, pénzt is adott, csak hogy tanuljon. Megtehette. Az új férje nem egyszerű hivatalnok volt, hanem főnök. Igaz, Benőnek egyből kiesett a fejéből, hogy ki is ő pontosan.
Az egyetemi haverok megtudták, hogy Benőnek üres a lakása, és rögtön bulizni kezdtek benne. A vendégszerető házigazda még éjszakázni is beengedte őket.
Először tetszett neki az ilyen élet, de aztán a végtelen zajos társaságok untatták. Gyakran idegen fiúkat és lányokat látott a lakásban, amikor felébredt.
A szomszédok panaszkodtak anyjának. Reggel korán átjött, hogy fogja a fiát. Egy meztelen lány sétált ki elé, egyáltalán nem zavartatta magát, és elment anyja mellett a fürdőbe.
Persze, anyja nagy jelenetet rendezett, kizavarta mindenkit, és a fiának megfenyegette, hogy ha nem áll le az ivászattal és az orgiákkal, több pénzt nem kap.
Két hétig csend volt a lakásban. Aztán a barátok rákényszerítettek egy szülinapi bulit. Viselkedtek csendesen, de ittak rendesen.
Reggel Benő nem egyedül ébredt az ágyban. Mellette egy meztelen lány aludt, vállig takaró alatt. A hasán feküdt, az arcát a fal felé fordította, a vörös haja pedig szétterült a párnán. Az évfolyamon csak Kitti Tóthnak volt ilyen haja.
Benő óvatosan kikászálódott az ágyból, nehogy felkeltse a lányt. Nem emlékezett semmire, de ha bármi is történt volna közöttük, valószínűleg nem húzta volna vissza a boxert.
Körbejárta a lakást, senki más nem volt bent. Lezuhanyozott, főzött egy kávét. A szagra felébredt Kitti, bejött a konyhába Benő hosszú pólójában, elkezdett hozzádörgölőzni, butaságokat motyogott. Benő elhárította.
— Mi a baj? Éjjel meg azt mondtad, szeretsz – sértődötten mondta Kitti. – Adj kávét. – És Benő poharáért nyúlt.
— Ne hülyéskedj – bizonytalanul válaszolta Benő. – Semmi sem volt köztünk. Nem vagyok öngyilkos, ha Pisti megtudja, szétszed engem.
— Már szakítottunk vele. Nem tudtad? Szerinted miért ittam ennyit tegnap? A Jutkával bujkál az ötödik évfolyamról, a szemét.
Kicsalogatta a nyüszítő Kitti-t a zuhany alá, üres üvegeket dobott ki, elmosogatott, kinyitotta az ablakot. Anya bármikor betoppanhatott ellenőrizni.Benő mosolyogva nézte, ahogy Kitti a fürdőszobában énekel, és tudta, hogy végre megtalálta az igazi boldogságot.
