Az egésznek a magyar levegő az oka
Zsófi szerény és nem túl szép lány volt. Még az anyja is elismerte, hogy a természet nem volt hozzá kegyes, nem adott neki szépséget. „Ilyen külsővel nehéz lesz férjhez menned” – sóhajtott az apja.
Ritkás haj, nagy orr, nagy fogak, kis áll és problémás, gyulladásra hajlamos bőr. A külsője ellenére Zsófi nyugodt, kedves és segítőkész természetű volt.
Úgy tűnt, egyáltalán nem bántja a külseje. De csak úgy tűnt. Zsófi tisztában volt vele, hogy nem szép. Mit tehetett volna?
„Semmi baj, kislányom, nem a szépségben van a boldogság. Isten mindenkinek teremtett egy párt. Neked is lesz szerelmed, családod. A lényeg a lélek, és neked szép lelked van. Aki ezt megérti, az szeretni fog” – mondta az anyja.
De a lelket meg kell látni, és Zsófira senki sem figyelt. Csak elcsúsztak a tekintetek rajta. A fiúk inkább a szép, babaképű lányokat részesítették előnyben.
Zsófi pszichológiát választotta hivatásának. Itt nem a szépség számít, sőt, inkább előny, ha nem vonja el a figyelmet. Zsófi őszinteségével, empátiájával és figyelemmel teli hallgatásával hamar népszerű szakemberré vált. A szülei segítettek lakást venni. Minden rendben volt, csak a magánélet nem akart összeállni.
Egyszer egy férfi hozta hozzá a felnőtt anyukáját, aki nehezen viselte a válást és pszichológusi segítségre volt szüksége. A csinos nő minden mozdulatával azt sugallta, hogy csak az apja kedvéért jött el. De két ülés után már ő sietett Zsófihoz. Az apja is betért hozzá köszönetet mondani.
„Megváltozott Kati, feléledt, újra hisz magában. Rég nem láttam így mosolyogni. Minden érdekli újra. Mindez a te érdemed. Varázsló vagy” – áradozott a férfi. „Nehogy visszautasíts egy vacsorát velem.”
„Egyedül neveltem fel Katit. Az anyja otthagyott minket, egy szeretőjéhez ment Amerikába. Nem nősültem meg újra. Féltem, hogy rosszul esne Katinkának. Túlzottan kényeztettem, bevallom. Most felnőtt, én meg egyedül maradtam. Remélem, hamarosan újra férjhez megy, és unokákat ad nekem” – vallott meg István Béla, Kati apja, a vacsora közben.
„Nagyon jól néz ki, és biztosan talál egy jó nőt. Szereti a lányát, és érti a nők szívét” – mondta Zsófi.
„És ön? Érdekelhetném magát?” – kérdezte hirtelen a férfi.
Zsófi nem tudta, mit válaszoljon. Nem számított erre a fordulatra, és zavartan lehorgasztotta a fejét. István másként értelmezte a reakciót.
„Ne gondoljon rosszra, komoly szándékaim vannak. Az én koromban nincs idő hosszú udvarlásra. Nagyon tetszik. Anyagilag biztosított vagyok, semmiben sem fog hiányt szenvedni. Nem siettetem, gondolja át” –
