A magyar levegő mindenért felelős
Zsófia szerény és nem túl szép lány volt. Még anyukája is elismerte, hogy a sors nem volt kegyes a lányával, nem adományozott neki szépséget. „Ilyen külsejűvel nehéz lesz férjhez menni” – sóhajtott időnként az apja.
Ritkás, gyenge haj, ormos orr, nagy fogak, apró áll és problémás, gyulladásra hajlamos bőr. De a külseje ellenére Zsófia nyugodt, kedves és segítőkész természetű volt.
Úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja a külseje. De csak úgy tűnt. Zsófia tökéletesen tudta, hogy nem szép. De mit tehetett?
„Semmi gond, kicsikém, nem a szépségben van a boldogság. Mindenkinek teremtett Isten egy párhoz valót. Neked is lesz szeretet, család. A lényeg a lélek, és neked szép lelked van. Aki ezt meglátja, az szeretni fog” – nyugtatta anyukája.
De a lelket fel kell fedezni, és Zsófira senki sem figyelt. Csak futó pillantást vetettek rá. A fiúk a bábárucákhoz hasonló szép lányokat részesítették előnyben.
Zsófia pszichológusnak tanult. Ott nem a szépség számított, sőt, talán még előny is volt, hogy nem vonja el a figyelmet. Zsófia őszinteségével, együttérzésével és figyelemmel teli hallgatásával könnyen megnyerte mások bizalmát. Hamarosan keresett szakemberré vált. A szülei segítettek lakást venni. És minden jó lett volna, csak a magánélet nem igazán akart összejönni.
Egyszer egy férfi hozta el hozzá felnőtt lányát konzultációra. A lány nehezen viselte a válást, és pszichológusra volt szüksége. A csinos lány minden mozdulatával azt hangsúlyozta, hogy csak apja kedvéért jött el. De két ülés után már ő maga rohant Zsófiához. Az apja is bejött köszönetet mondani.
„Megváltozott Csillagom, újra él, újra hisz magában. Rég nem láttam így mosolyogni, érdeklődni. Ez mind a te érdemed. Varázsló vagy” – halmozta el a bókokkal. „Ne utasítsd vissza, vacsorázz velem.”
„Egyedül neveltem Csillagot. Az anyja elhagyott minket, egy szeretőjével Amerikába költözött. Nem nősültem meg újra. Féltem, hogy rosszul esne a lányomnak. Túltettem magam a rajongáson, de most, hogy felnőtt, egyedül maradtam. Remélem, újra férjhez megy, és unokákat ad nekem” – vallott meg őszintén Mihály Sándor, Csilla apja, a vacsora közben.
„Nagyon jól néz ki, és biztosan talál majd egy jó asszonyt. Szereti a lányát, és érti a női lélek nyújtotta kihívásokat” – válaszolta Zsófi.
„És önnel? Érdekelhetném magát?” – kérdezte váratlanul.
Zsófia nem tudta, mit feleljen. Erre a fordulatra nem számított, zavartan lehajtotta a fejét. Mihály másként értelmezte a reakciót.
„Ne gondoljon rosszra, komoly szándékaim vannak. Korommal már nincs időm hosszú udvarlásra. Nagyon tetszik. Jól élünk, semmiben nem fog hiányt szenvedni. Nem siettetem, gondolja meg” – mondta búcsúzképpen.
Nem válaszolt. A legközelebbi alkalommal elmesélte anyukájának.
„Nincs mit gondolkodni” – helyeselt az anyja.
„De nem szeretem őt” – kételkedett még Zsófia.
„A szerelem múlik. Azt hiszed, a te apáddal még mindig szerelmesek vagyunk ennyi házasság után? Minden megvolt életünkben. Többször is a válás szélére kerültünk. Minden megtörtént, és elmúlt. Kettesben könnyebb, mint egyedül.”
Zsófia elgondolkodott. Mi vár rá? Magányos öregkor? A fiatalok és szépek nem az ő világa. Az elvált férfiak, akik már feladták – ez az ő sorsa ilyen külsejével. Mihály Sándor pedig kedves, komoly férfi, bár jóval idősebb. Végül beleegyezett.
A sminkesek megerőltették magukat, és az esküvőn csodásan nézett ki. A vőlegény büszke volt fiatal és sikeres feleségére.
Jó férjnek bizonyult. Gyengéden és megértéssel bánt Zsófiával. Mindig csak Zsófikának szólította. Nyugodt, kiegyensúlyozott életet éltek. Ha Zsófia fáradtan és dermedten ért haza a munkából, a férje már várta egy pohár meleg tejjel, takaróba burkolta a lábait, körülvette gondoskodással és szeretettel. Mit kívánhatna még?
Egy volt osztálytársnője kereste fel Zsófiát konzultációra. Annak idején az egyik legszebb lány volt az osztályban, a fiúk rajongtak érte. Két gyermeke született két különböző férjtől. Most a harmadikba szeretett bele, de ő a múltjával vádolja, féltékeny, nem szereti a gyerekeket, és az ő pénzén él. Kidobja? De ki kellene neki egy kétgyerekes anyukával? Főleg, hogy most harmadikat várja. Nem tudja, mit tegyen.
Így hát a külső szépség nem garancia a boldog életre. Zsófiának tehát nincs okÉs így, a szép kisfiú nőtt, aki egyre inkább hasonlított az olasz apjára, de Zsófia mindig a férje nevével emlegette őt, és igyekezett úgy élni, hogy az emléke szeretetét és háláját érezze minden egyes nap.
