A gólya, aki annak идеjén felajánlotta, hogy elvisz haza a szülőkhöz, valami szédítően bandzsa volt. Ledobott az állami gyermekotthon kertjében, mint egy megkopasztott tyúk. Minden egyből félresiklott.
Negyvenévesen azért már kikapartam magam abból a gödörből, ahová a szédült madár hajigált. Házat emeltem, feleséget hoztam magam mellé, használt kocsit is vettem. Már csak ültetni kellett valamit és felnevelni valakit. Egyet biztosan felnevelünk Zsófival. A másodikról nem is ábrándoztunk.
Álmodozva egy borzongatóan esős reggelen, kávét főztem és valami ültetésről, növekedésről gondolkodtam. A családi alsógatya békésen lobogott a huzatban. Alsógatya már rég volt, család csak később jött. Parádés irónia.
Valami kopogott az erkély üvegén. A kölykök újra galambot nevelnek kaviccsal? Egy gólya kéne rád, te huligán, gondoltam. Még egyszer kopogtak. Aztán harmadszor is. Harmadik emeleten lakom, ki lehet odakint?
Elhúztam a függönyt. Az erkélyen ott toporgott az a bandzsa gólya a gyerekkori álmaimból.
Húzz innen, förmedvény ordítottam riadalmamban. A vajas kenyér lefejelt a földig.
Bocsáss meg, Bandi dugta be vékony hosszú nyakát a résnyire nyitott ajtón át a gólya tudom, hibáztam, tényleg hibás vagyok. Csípd meg, ha akarod! A jobb szárnyamat ajánlom, nagyobb.
Tűnj el próbáltam visszalökni azt a hosszú nyak-pálcát a külvilágba, mindkét kezemmel megragadtam.
Ne bolondulj már, Bandika köhögött a gólya hallgasd, mit mondok!
Beszélni is megtanultál? csikorgott bennem a bosszúság Mindjárt csomóra kötlek, te dög.
Bocsánatot kértem, azért jöttem.
Későn repültél, hosszúorrú.
Csengettek. Zsófi jött haza.
Menj már mondtam a gólyának, miközben kilöktem a madarat az erkélyre mire visszajövök, el ne találjalak!
Automatikusan fordultam az ajtó felé.
Bocsáss meg, Bandikám dugta be még a csőrét bocsánatot kérek, mindent jóvátettem.
Zsófi csuromvizesen és boldogan robbant be. Haja arcára tapadt, szeme csillogott. Talán a gólyával is összefutott?
Mielőtt megszólaltam volna, elhajította az esernyőt, nyakamba ugrott.
Négyet! Négyet! rikkantotta, hogy megrezdültek a falak.
Mi az, hogy négyet? meredtem rá értetlenül.
Négyes ikrek! Négy pici csöppségünk lesz! ujjongott táncolva.
Ekkor raktam össze a gólya bocsánatkérését és a mi négyesünket. Kilőttem az erkélyre, mint a golyó. A bandzsa gólya épp felemelkedett az égbe. Meg akartam ragadni a farkát.
Nem sikerült.
Várj, te bestia! kiáltottam utána Állj meg, hosszúorrú!
Jóvá tettem! kiáltotta fentről.
Megfordultam. Zsófi ott állt mögöttem, és tiszta boldogságában sírt.







