A Vidéki Ház
Egy éve a Kovács család vett egy vidéki házat. Miután betöltötte az ötvenet, Gábor erős vágyat érzett egy nyaraló után. A falusi gyermekkora visszahozta neki a családi ház és a kertészkedés emlékét.
A kis ház, bár szerény, jól karban volt tartva. Gábor újrafestette a faházat, megjavította a kerítést, és kicserélte a kaput.
Elég föld jutott krumplinak és néhány zöldségnek, de a gyümölcsös siralmas állapotban volt: kevés fa és egyetlen bokor sem, csak egy kis málnafolt.
Ne aggódj, drágám, idővel felszerelkezünk mondta Gábor, és nekilátott a munkának.
Zsófi lelkesen barangolt a ágyások között, helyeselve a férje terveit.
Az egyik szomszéd barátságos volt, bár ritkán jöttek, de rendben tartották a telküket. A másik oldalon viszont teljes elhagyatottság uralkodott. A kerítés ferde volt, és mindent benőttek a magas gazok.
Ez a gaz igazi csapást jelentett a Kovács családnak egész nyáron.
Gábor, ez elviselhetetlen, a gaz átterjed a kertünkbe, mintha mindent el akarna borítani.
Gábor ekkor megragadta a kapa nyelét, és hevesen nekiállt a gyomlálásnak. De a gaz úgy tűnt, kifogyhatatlan, és mindig visszatért.
Zsófi, nézd csak, a szomszédok körtefái idén jól teremnek mondta Gábor, miközben a gaz benőtte szomszéd kertjére nézett.
És ez a kajszifa is kiváló válaszolta Zsófi, mutatva egy ígéretesen termő fát. Néhány ág át is nyúlt a kertjükbe.
Bárcsak egyszer meglátnám ezeket a tulajdonosokat sóhajtott Gábor sajnálkozva. Talán legalább a gyümölcsért eljönnek.
Tavasszal Gábor nem tudott ellenállni, és megöntözte a szomszéd fáit a kerti csővel szíve szerint nem hagyta volna, hogy a meleg miatt szenvedjenek.
De most ez a tűrhetetlen gaz nem adott pihenőt.
Legalább egyszer lenyírták volna a gazt nyáron panaszkodott Zsófi.
A következő alkalommal, amikor megérkeztek, a Kovácsék csodálattal álltak a kajszi termés előtt. A régióban ez nem volt meglepő, sokan termesztettek, de egy elhagyatott telken
Nem, én kinyírom a gazukat jelentette ki Gábor. Nem bírom látni, ahogy a gyom fullasztja ezt a helyet.
Nézd, Gábor mutatott Zsófi a kertjükbe lógó, gyümölccsel teli ágakra.
Gábor előhúzott egy kis létrát. Szedjük le legalább ezt, mielőtt elrothad. Senki nem jelentkezett itt.
De ez az övék mondta óvatosan Zsófi.
Úgyis kárba veszne és elkezdte leszedni az érett gyümölcsöket.
Akkor menjünk málnát szedni az unokáknak javasolta Zsófi. Jól lenyírtad a gazt, ez tisztességes fizetség a munkádért.
Úgy tűnik, mindent leszedhetnénk, senki sem törődik ezzel a hellyel, olyan, mint egy árva, senki sem gondoskodik róla.
A munkahelyen, egy szünetben, Gábor csatlakozott a kollégák beszélgetéséhez. A fuvarosok körben állva élet
