— Anya, ma este elhozom a barátnőmet. Szeretném, ha megismerkednétek. Régóta vágytam rá, de soha nem jött össze. A kislánya most a nagymamánál van, tehát ma tökéletes nap lesz — ezzel a kijelentéssel lepett meg Gergő anyját, Ilonát, a kényelmes szegedi házukban.
Ilona megdermedt, a szíve összeszorult a félelemtől. Gergő még csak huszonegy éves, és már egy gyerekes nőről beszél? Semmit sem tudott a fiú szerelmi életéről, és ez a hirtelen bejelentés olyan volt, mintha villám csapott volna közéjük.
Hat éve halt meg Pali, Ilona férje. Negyvenhárom évesen, egy vértömbben, váratlanul állt meg a szíve. Teljes életerővel telt, szerelmük pedig töretlennek tűnt. Pali és Ilona már gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak: egy osztályba jártak, együtt álmodoztak, nevetgéltek. Az általános iskolában a copfját húzgálta, középsuliban a táskáját cipelte, gimnáziumban pedig egymásnak vallották szerelmüket. Tizennyolc évesen összeházasodtak, elképzelni sem tudták az életet egymás nélkül.
Boldog házasság volt. Mindig támogatták egymást, közösen tanultak, dolgoztak, építették kényelmes otthonukat. Amikor Gergő tizenhárom éves lett, már egy második gyerekről álmodoztak, de a sors másként rendelte. Pali halála összetörte a világukat. Gergő, akkor még tizenöt éves kamasz, bezárkózott. Ilona összeszorította a fogát, hogy a fiát támogassa. Dolgozott, nevelte, és úgy tűnt, sikerült — Gergő felnőtt, felvették az egyetemre. Ilona felsóhajtott, de kiderült, hogy korai volt a megkönnyebbülés.
— Anyuci, ismerd meg, ő Marica, a barátnőm — jelentette be Gergő, kinyitva az ajtót.
Mellette egy magas, világos hajú nő állt. Stílusos ruhában, magassarkúban mosolygott, de Ilona nem tudott visszamoskolyogni. Marica majdnem annyi idős volt, mint ő — tizenöt évvel idősebb a fiánál. Ilona érezte, hogy belül minden összeszorul, de elnyomta az érzelmeit, udvariasan köszönt, majd asztalhoz invitálta a vendéget.
Vacsora közben Marica mesélt magáról: harminckilenc éves, albérletben lakik Szegeden, más városból jött. A kislánya, Zsófi, öt éves, oviba jár.
— Biztos megdöbbentő ez az egész — kezdte Marica, szándékosan Ilonára nézve. — Sokkal idősebb vagyok Gergőnél. De a kor csak egy szám, igaz? Amikor szerelmes az ember, nem számít. Mi megtaláltuk egymást. Ön, mint nő, megért engem, ugye? — Elmosolyodott, de a szemében kihívás csillant meg.
Ilona bólintott, de belül gyötörték a kétségek. A vacsora után, miután Marica távozott, Gergő maradt anyjával.
— Anya, te vagy a legfontosabb ember az életemben. Kérlek, próbálj meg megérteni. Igen, Marica idősebb, de szeretjük egymást. Ez nem csak egy kaland, komolyan gondolom. És Zsófi, a kislánya, olyan aranyos! Anya, megengednéd, hogy itt lakjanak nálunk? Maricának nincs saját lakása, a mi házunk meg nagy, elférünk. Ha nem akarod, megértem, nem haragszom.
Ilona a fiára nézett, és a szíve szét akart szakadni. Meg akarta védeni, figyelmeztetni, de a fiú szemében annyi reményt látott, hogy nem tudott nemet mondani.
— Legyen — sóhajtott. — A legfontosabb, fiam, hogy boldog légy.
— Köszönöm, anyuci! Holnap költöznek! Tudtam, hogy te a legjobb vagy! — Gergő átölelte, aztán rohant telefonálni Maricának.
Ilona, egyedül maradva, felhívta barátnőjét, Klárát. Az hallgatott, míg végighallgatta a történetet, majd így válaszolt:
— Ilonka, ez gyanús. A szerelem bonyolult dolog, de gondolj bele: ennek a nőnek van egy gyereke, isten tudja, kitől, saját lakása nincs, a te fiad meg egy fiatal srác egy nagy házzal. Kényelmes, nem? Május–november kapcsolat, csak fordítva. Lehet, csak be akar költözni? Légy óvatos, különben tönkreteszed a viszonyt a fiaddal.
Ilona elgondolkozott. Óvatosan akart cselekedni, figyelni Maricát, hogy kiderítse a szándékait. Másnap Marica és Zsófi beköltöztek. A kislány bájos volt: először félénk, de hamar megbátorodott, és mutogatta Ilonának a babáit. Ilona önkéntelenül is mosolygott, de a nyugtalanság nem hagyta el.
Este, miután Zsófit lefektették, a felnőttek teáztak. Ilona nézte, amint Gergő átöleli Maricát, és egy szúrásszerű féltékenység öntötte el. Marica szemében győzelem csillant: „A fiad most már az enyém, és te semmit sem tehetsz.” Ilona próbálta elűzni ezeket a gondolatokat, de visszatértek, mint a sötét árnyékok.
Egyedül maradva elmerült a gondolataiban: mi van, ha Marica tényleg szereti Gergőt? Talán minden rendben lesz? De a kétség mégis mardosta a szívét. Éjszaka Pali ál— Az álmában Pali megjelent, fiatalon, mosolyogva, egy maroknyi százszorszépét nyújtva felé, de mielött megérinthette volna, eltűnt a sötétben, és Ilona könnyek között ébredt, tudva, hogy most már egyedül kell bírálnia a helyzetet.
