A bizalom szezonja
Május elején, amikor a fű már zamatosan zöldellt, és a veranda üvegein reggelente még harmatcseppek csillogtak, Olívia és Csaba komolyan elgondolkodott: mi lenne, ha próbálnák meg maguk kiadni a nyaralót, közvetítő nélkül? A döntés hetek óta érlelődött bennük a barátok meséltek jutalékokról, a fórumokon pedig elégedetlen vélemények jelentek meg az ingatlanügynökökről. De a lényeg más volt: ők maguk akarták eldönteni, kire bízzák azt a házat, ahol az utóbbi tizenöt nyarat töltötték.
A nyaraló nem csak négyzetméter mondta Csaba, óvatosan metszve a málnabokrok száraz ágait, miközben a feleségére pillantott. Szeretnénk, ha tisztelettel bánnának vele, ne úgy, mint egy szállodával.
Olívia a tornác előtt állt, kezét egy törülközőbe törölgetve, és bólintott. Azon az évben tovább maradtak a városban a lányuk tanulmányaiban fontos szakasz kezdődött, és Olíviának segítenie kellett. A ház szinte egész nyáron üresen állt volna, a fenntartási költségek pedig továbbra is ott lettek volna. A megoldás nyilvánvalónak tűnt.
Este, vacsora után együtt sétáltak végig a házon a szokásos körút, de most új szemmel: mit kell rendbe tenni, mit kell elrakni, nehogy másokat kísértsenek felesleges holmik. A könyveket és családi fotókat dobozokba pakolták, majd felvitték a padlásra, a frissen mosott ágyneműt halomba hajtogatták. A konyhában Olívia átnézte az edényeket, csak a legszükségesebeket hagyva meg.
Rögzítsük le mindent javasolta Csaba, elővéve a telefonját. Lefotózták a szobákat, a kerti bútorokat, még a műhely mellett álló régi kerékpárt is mindenféle kedvezőtlen eshetőségre. Olívia jegyzetelt apróságokat: hány fazék van, milyen takarók a ágyakon, hol a tartalék kulcskészlet.
Pár nappal később, amikor az első májusi eső eleredt, és a telken pocsolyák kezdtek elterülni, feladták a hirdetést egy ingatlanos oldalon. A képek vidámak lettek: az ablakon át látszott, ahogy a üvegház mögött már magasodnak a paradicsompálánták, az ösvény mentén pedig sűrűn nyíltak a pitypangok.
A válaszokra várás feszülten és kissé örömmel telt mintha vendégekre készülődnének, minden készen áll, de nem tudják, ki fog belépni az ajtón. A hívások gyorsan jöttek: valaki a Wi-Fi-ről és a TV-ről érdeklődött, mások a kutyákról vagy gyerekekről kérdeztek. Olívia igyekezett őszintén és részletesen válaszolni ő maga is keresett már szállást, és tudta, mennyit számítanak az apróságok.
Az első bérlők május végén érkeztek. Egy fiatal pár egy hétéves gyerekkel és egy közepes méretű kutyával telefonban biztosították, hogy az állat teljesen csendes. A szerződést helyben írták alá egy egyszerű papír, személyi adatokkal és fizetési feltételekkel. Olívia kissé ideges volt: hivatalosan a szerződés nem volt bejegyezve, de nekik ez logikusnak tűnt egy szezonra ennyi elég volt.
Az első napok nyugodtan teltek. Olívia hetente egyszer átjött, megnézni a kertet és öntözni a paradicsomot az üvegházban egyúttal friss törülközőt vagy kenyeret hozott a városból. A bérlők barátságosak voltak: a gyerek a konyha ablakából integetett, a kutya a kapunál fogadta.
De három hét után fizetési problémák merültek fel. Először a feledékenységgel vagy a banki hibával magyarázták, majd váratlan kiadásokra hivatkoztak.
Miért kell ez a felesleges stressz… morogta Csaba, telefonján végigpörgetve az üzeneteket. Az ablakon túl a nap már lehanyatlott az almafák mögött, arany csíkokat hagyva a padlón.
Olívia próbált együttműködni: udvariasan emlékeztette, lehetőséget kínálva a későbbi részletfizetésre. De a belső feszültség nőtt minden beszélgetés után kellemetlen és értelmetlen fáradtság maradt bennük.
Június közepére világossá vált: a bérlők korábban akarnak távozni, és egy részletet nem fognak kifizetni. Amikor elköltöztek, a nyaraló cigarettafüsttel (annak ellenére, hogy kérték, ne dohányozzanak bent), szeméttel a veranda alatt és festékfoltokkal a konyhaasztalon fogadta őket.
Íme, a teljesen csendes kutya… nézte Csaba a megkarcolt kamraajtót.
Csendben takarítottak egész nap: kihordták a szemetet, letörölték a tűzhelyet, a régi törülközőket mosásra vitték. A kerítés mellett az eper már érik; közben Olívia egy maréknyit szedett le a ágyról édes, kissé meleg az eső után.
Ezután hosszan vitatkoztak: érdemes-e folytatni? Talán jobb lenne egy ügynökséggel dolgozni? De az gondolat, hogy valaki más kezelje a házukat, vagy jutalékot kérjen a kulcsok átadásáért, helytelennek tűnt.
Nyár közepén újra próbálkoztak: most már óvatosabban válogattak a bérlők között, előzetes havi fizetést kértek, és részletesebben magyarázták a szabályokat.
De az új tapasztalat nem lett jobb az előzőnél: két felnőttből és egy tinédzserből álló család csak szombat este érkezett, és azonnal meghívott vendégeket néhány napra. Valójában a zajos társaság majdnem egy hétig maradt: esténként hangosan nevetgéltek, és késő éjszakáig grilleztek a kertben.
Olívia többször is felhívta őket kérte, hogy tartsák be a csendet tizenegy óra után; Csaba ellenőrizte a telket, és üres üvegeket talált a orgona bokrok alatt.
Amikor a bérlők távoztak, a nyaraló fáradtnak tűnt: a kanapé lefolyt gyümölcslével vagy borral (már nem lehetett megállap
