Galambosné, megint megette a túrós palacsintáimat?! Ordít középen az üres dobozzal a kezében Katalin, miközben a konyhában állok, mint egy bűnös.
Azt hittem, közös kezdem magyarázkodni.
Milyen közös?! Kizárólag Marikának vettem! Mindenre allergiás a kislány!
Zoltán kiáll a szobából, összeborzoltan az éjszakai műszak után.
Anyu, meddig lehet még így?! Megbeszéltük a bal oldali polc a miénk!
A bal oldali polc. A saját hűtőmben már vannak “őrizetlen” és “birtokolt” területek. Másfél éve költöztek ide “átmenetileg”. Amíg nem találnak saját lakást. Az átmeneti pokollá változott.
Nagyi, hol a hátizsákom? Robog át a lakáson Márk.
Apu, láttad a babámat? Marika rángatja a férjem ujját.
Viktor az újság mögé bújik a teraszon. Ez az egyetlen hely, ahol el lehet bújni a saját otthonában.
Elég! kiáltja hirtelen Katalin. Nem bírom tovább! Zoltán, vagy költözünk, vagy anyámhoz megyek a gyerekekkel!
Hova? morogja a fiam. Bérleti díjért harmincezret? Van hitelünk az autóra!
Akkor add el az autót!
Megőrültél? Mivel járjak dolgozni?
A gyerekek sírni kezdenek. Próbálom őket megnyugtatni, de Katalin kitépi Marikát a karjaimból.
Nem kell! Megoldjuk magunk!
Bemászok a hálószobánkba. Hallom, hogy csapódik az ajtó Zoltán elment. Aztán gyereksírás, Katalin kiabálása.
Az én lakásomban. A mi házunkban, ahol harminc évet éltünk Viktorkával.
Este mindenki úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Néma vacsora. A gyerekek piszkálják a tányérjukat. Katalin szándékosan nem néz Zoltánra.
Apa, add ide a sót kéri a fia.
Viktor hallgatva odaadja. Egyébként is hallgat mostanában. Elfáradt az idegen veszekedésekből a saját otthonában.
Vacsora után Zoltán a konyhában marad.
Anyu, bocsi a reggeliért. Kati csak kiakadt.
Értem.
Nem, nem érted! robban ki hirtelen. Nem érted, milyen harmincöt évesen a szülőknél élni! Hogy érezd magad vesztesnek!
Fiam
Hagyd! Tudom, nektek sem könnyű. De nincs hová mennünk!
Nem szólok vissza. Mit is mondhatnék?
Éjjel nem alszom. Hallom, hogy Viktor forgolódik a másik szobában. A nappaliban, amit átadtunk a fiataloknak, Marika sír. Katalin ringatja.
Reggel a csörömpölésre ébredek. A konyhában Márk elejtett egy tányért.
Semmi gond mondom, miközben felsöpöröm a törmeléket.
Anyu meg fog dühödni suttogja az unokám.
Nem mondjuk el anyának.
Átölel. Kicsi, meleg, szeretetteljes. A gyerekekért elviselnék mindent. De meddig?
Egy hét múlva Zoltán furcsán jön haza a munkából. Elgondolkodott, de nem komor.
Anyu, Apa, beszélnünk kell.
Hárman ülünk le a konyhában. Katalin a gyerekeket fekteti le.
Döntöttem. Felveszem a hitelt, veszek egy házat.
Mi?! Szívem összeszorul. Milyen hitel? Fiam, az óriási pénz!
Anyu, másképp nem megy. Mind megőrülünk.
Húsz évig kell törleszteni! Viktor hosszú idő után megszólal.
Törlesztem. Találtam egy opciót a szomszéd utcában. Kicsi, de a miénk.
A szomszéd utcában? kérdezem újra.
Igen. Hogy láthassátok az unokákat. És mi is ha segítség kell.
Nézem a fi
