A katonai tanszéken tanított egy doktornő, Dr. Tóth. Egész életét a budapesti Heim Pál Gyermekkórházban töltötte. Egy érdekes dolgot mesélt egyszer: a saját gyerekei mindegyik fertőző betegségen átestek, pedig ő maga orvos volt, s mindig nagyon figyelt a higiéniára. Rengeteg vírust sikerült elkapniuk, hogy már teljesen kimerült attól, mennyit kellett őket gyógyítania. Pedig a gyerekek különösen élénkek, vidámak voltak.
Persze, mint rendes orvos, odafigyelt a tisztaságra: mikor hazaért, először lezuhanyzott, ruhát váltott, alaposan kezet mosott de a gyerekek mégis azokat a betegségeket kapták el, amelyekből ő nap mint nap gyerekeket kezelt a kórházban. Ha nehezebb esettel találkozott, a gyerekei ráadásul szinte azonnal megbetegedtek. Vitaminokat adott nekik, próbálta edzeni, ellenállóvá tenni őket, de semmi sem segített egy idő után már teljesen kétségbeesett.
Egy nap Dr. Tóth annyira kifáradt egy különösen nehéz ügyelet után, hogy hazamenni sem volt kedve. Félt, hogy megint megbetegszenek otthon a gyerekek, már előre feszült volt ettől a gondolattól. Ezért inkább elment a moziba, ahol épp egy Indiana Jones-filmet vetítettek. Film után egy kicsit bűntudatosan, ám feldobottan ballagott haza. Akkora meglepetés érte: a gyerekei egészségesek maradtak, s ugyanúgy örömmel játszadoztak, mint máskor.
Ezután nem sokkal, egy barátnőjéhez ugrott át. Ott jót teázott, elmajszolt pár vaníliás kiflit, s nagyokat kacagtak egy friss viccen. És amikor hazatért: a gyerekek továbbra is makkegészségesek voltak.
Innentől kezdve szokásává vált, hogy nem rögtön indul haza a kórházból bármennyire is fáradt volt, vagy mennyi házimunka várt rá. Helyette tett egy rövid sétát a közeli Orczy-kertben, ahol illatoztak a virágok és csordogált a kerti szökőkút. Egy kicsit leült a padra, hallgatta a madarakat, ellazult, majd csak azután ment haza. És attól kezdve minden rendben volt a gyerekek egészségével.
Dr. Tóth végül arra jutott, hogy nem csak a vírusokon múlik a dolog. A lényeg azzal az “információval” volt, amit magával vitt a kórházból a sok nehéz, szomorú eset rossz energiája, amit akaratlanul is rá vetített a gyerekekre. Ha megtörten ment haza, a gyerekek is érzékenyebbé váltak a betegségekre. Miután rájött erre, soha többé nem betegedtek meg.
Úgyhogy igazából nem szabad a munkából vagy egy nehezebb élményből azonnal hazarohanni a szeretteinkhez, ha rossz hangulatban vagyunk. Akár szó nélkül is átadhatunk valami terhet otthon, még ha nem is mondjuk el, mi történt. Ha valami rossz ér, érdemes először máshol feltöltődni, környezetet váltani, megszabadulni a lelki nyomástól akár egy séta az Orczy-kertben, akár egy film a Corvin moziban. Így, feltöltődve, már jó szívvel érhetünk haza azokhoz, akik a legfontosabbak számunkra.
Hogyan működik ez pontosan? A tudósok még vizsgálják de az biztos: tényleg segít, ha nem rögtön viszünk haza mindent, ami bánt. Inkább pihenjünk pár percet a virágos kertben, vagy kapcsolódjunk ki kicsit, mielőtt újra együtt lehetünk a családunkkal.
