Anyám nem várta a születészsákra a rokonokat, mert anyukája nem engedett le a lányáról A szülőosztály tágas, világos folyosója zsúfolt volt. A légkör öröm és egy kis izgalom keveréke volt. Körül rengeteg boldog rokon tévedett: izgatott férfiak hatalmas virágcsokrokkal, frissen nagymamák és nagyapák, valamint sok ismerős és barát. A hangos beszélgetések folyamatosan felcsendülő nevetéssel vágynak. Mindannyian lélegzetvisszafojtva várták az új családtagok megjelenését.
Nálunk fiú született! Első! suttogta egy fiatal nagymama egy másik nő mellé állva. Szemében a boldogság könnycseppjei csillogtak, kezében pedig egy csomó égszínkék léggömböt szorított erősen.
Nálunk lányka! Két azonnal, elképzelheted? ülték ki a beszélgetőpartnere. Olyan sok rózsaszín csomagoló papírral volt körülvéve, hogy szinte ruhába bújt.
Már van egy idősebb lányuk. Így összesen három testvér! Mint egy mesében!
Hú, ikrek! Milyen ritkaság! Szívből gratulálok!
A forgatagban senki sem vette észre a kicsi lányt, aki hiába próbálta kinyitni a nehéz ajtót. Kézben szinte csak a telepakolt táskák maradtak, melyek már a szélétől is megteltek.
Ez mi egy csecsemő? kérdezte Gábor, a fiatal férfi, aki a nagynénijét hozta ki a szalonból. Nem hitt a szemének: a nő jobb kezén, a testétől szorosan szorított, egy kis takaróba burkolt babakosár hevert?
Hogyan lehet? gondolta Gábor. Hol vannak a rokonok? Hol a barátok? Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen hatalmas városban, Budapesten, senki ne segítse a fiatal édesanyát e kis védtelen gyermekkel?
A családja már hónapok óta készülődött, hogy a lányát szülés után otthonra adja. Volt egy nagy nap, ami mindenki számára fontos és ünnepélyes. Gáborra ez a gondolat sem jutott volna, hogy másként alakulhat a világ.
Azonnal segíteni akart az ismeretlen nőnek. Szélesen kinyitotta a nehéz ajtót, tartotta, amíg át tudott lépni, majd maga is átsuhant.
Hadd viszem be a csomagjaikat a taxiba! ajánlotta a fiatal férfi.
Köszönöm, de nem kell mosolygott a nő. Szemében könnyek és bizonytalanság csillantak, mintha a könnyek szélén állna. Óvatosabban fogta meg a babát, szorította magához, és gyorsan elindult a buszmegálló felé.
Aztán az úttesten megy ezzel a babával?! gondolta Gábor, miközben már útnak készült, hogy felajánlja a saját autójával a hazavitel segítségét, de hívta a rokonság, hogy a nagynénijét kiadja. Elfelejtve minden mást, gyorsan elhagyta a szüléscsarnokot.
Márkó mindig is igyekezett jó lány lenni. Anyja későn vált anyává, apját sosem látta; úgy mondták, egy rövid nyaralás során született. Egy eldugott falusi házban éltek csak ketten: a kicsi, szűk konyhában, ahol a pénz csak a helyi bolt kiskereskedőjének fizetéséből jött, és semmi luxus nem volt. Amikor anyja nyugdíjba vonult, a pénzügyi helyzetük még szegényebbé vált.
Márkó gyorsan szeretett volna felnőni, tanulni, majd jól fizető állást találni, hogy a családja már soha ne szenvedjen éhségtől, ne kelljen a bolt polcain a maradék rizs vagy egy kis hús után vacárolni. Ennek érdekében teljesen a tanulásra szentelte magát. Míg kortársai randevúzni, moziba menni vagy táncba járni indulnak, Markó könyvek mellett ülve visszautasította a szomszéd, Feri, udvarlását.
Menj el vele sétálni! buzdította anyja. A nap szép! Már majdnem elhalványulsz a könyvek előtt! Pihenj egy kicsit!
Hamarosan beiratkozom. Szükségem van a maximális pontokra a felvételihez. Ez az egyetlen esélyem felelte Márkó.
Feri, mint mindig, üres kézzel járt. Már az első osztálytól titokban szerelmes volt Mirkába, de a lány sosem viszonozta. Mirkának semmi ízlése nem volt a falusi fiúk iránt, mintha azok nem is léteztek volna. Mirkó erőfeszítései meghozták a gyümölcsüket: ragyogóan teljesítette a felvételi vizsgákat, és az általa álmodott rangos Budapesti Pedagógiai Egyetemre jutott. Az öröme határtalan volt, míg anyja egyre aggódóbbá vált.
Hol fogsz lakni? Nem tudok anyagilag segíteni, hiszen te is tudod, mennyit keresek. aggodalmaskodott anyja.
Ne aggódj! nyugtatta Márkó. Már utánanéztem az esti munkáknak, találtam egy részmunkahelyet, és a kollégiumi szobát is lefoglaltam, egy kis szobát kaptam!
Mindent úgy szervezett, ahogy képzelte: kollégiumban élt egy másik falusi lány mellett, aki gyakran megosztotta a saját édesanyja bőkezű ajándékait. Márkó viszont segített neki a dolgozatokban és a referenciákban.
Az álláskeresést gyorsan megtalálta: bár nem takarító lett, hanem pincérnő egy közeli kocsmában. A feladat egyszerű volt: rendeléseket feladni, kedvesen mosolyogni.
Ebben a kocsmában találkozott Mátyással, aki gyakori vendég volt. Márkó a hatodik évfolyamon járt, már csak néhány kredites hátra. Mátyás, egy vonzó fiatalember, szinte minden hétvégén a barátaival jött be a kocsmába, nevetve, beszélgetve. Márkó elbűvölte a pofáját, amikor a szemei a pofa mélyedéseire hunyorogtak. Egy nap elkapta a tekintetét, Márkó szemét lehajtva, Métyás pedig ettől fogva külön figyelmet szentelt neki.
Megkezdődött a kapcsolat. Mátyás rendkívül gondoskodó és figyelmes, intelligens, vidám. Két évvel ezelőtt diplomázott, és banki elemzőként dolgozott egy nagy budapesti bankban, karrierje gyorsan emelkedett.
Márkó hamar kapott meghívást, hogy költözzön Mátyás széles, két szobás lakásába, ami csak néhány percre volt a munkahelyétől.
De amikor Mátyás megtudta, hogy Márkó terhes, örömmel reagált.
Épp most szerettelek megkérni a kezét, majd jött ez a hír! mosolygott. Sietnünk kell, hogy esküvőnél ne legyek kismama, hanem a fiatal menyasszony! De akkor is szeretlek úgy, ahogy vagy.
Márkó aggodalmát fokozta Mátyás szüleinek az egyik, egy hatalmas tejüzem tulajdonosa, a másik pedig segítője hogy egy egyszerű falusi lány, ráadásul terhes, hogyan illeszkedik a családjukba. Azonban a szülők már jó néha támogatták a fiuk választását. A menyasszonyt már azonnal megcsodálták: tiszta, rendezett otthon, és ő készítette a vacsorát, amit a férj csak dicsérettel illette:
Mintha egy kifinomult étteremben vagyunk! dicsérte a férj. A saláta egyszerűen mennyei!
Kézben aranyszálak! jóváhagyta Mátyás anyja, Olívia, és egyszerűen csak Olíviának szólította Márkót. Együtt készülődtek az esküvőre: Olívia drága butikba vitte a menyasszonyt, közben kávézóban üldögélve nevetgéltek. Olívia nem volt beképzelt gazdag hölgy, hanem egyszerű, őszinte nő. Márkó nem érzett kellemetlenséget a társadalmi különbség miatt.
Anyád eljön az esküvőre? Szeretnénk megismerni őt. Ha szeretne, maradhat nálunk, a nagy házban, ahol talán nem lesz zsúfolt tervezte Olívia.
Az esküvő gazdag és zsúfolt volt: vendégek, házigazda, művészek, tűzijáték. Márkó arra gondolt, mennyibe kerül mindez, de Olívia csak elmosolyodott és azt mondta:
Ne aggódj, megengedhetjük magunknak! Te vagy a feleségem, és én azt akarom, hogy igazi ünnep legyen. Pihenj, ne stresszelj, egészséged megérdemli.
Márkó nem hitte el a szerencséjét. Mindig is hallott már a nehéz kapcsolatokról menyasszonyok és anyósok között, különösen ha a menyasszony szegény családból származik. De most minden más volt. Szerencséd van, kislány! szinte sírt az öreganyja, amikor megérkezett az eskületre. Nem érezte jól magát a fények között, de Olívia mindent megtett, hogy oldja a feszültséget: viccelődött, köszöntötte a lányt.
Az első ultrahangos vizsgálat során az orvos azt mondta, hogy egy egészséges lányka várható. Akkor jövőre megérkezik a fiú, mondta Mátyás, álmodozva az örököseiről.
Olívia viszont felőrült: két fia volt már, de egész életében egy lányra vágyott. Most már unokája lesz! Több rózsaszín ruhát és kis kosztümöt vásárolt.
Márkó izgatottan nézte a ruhákat, elképzelve, milyen szép lesz a kislánya. Olívia már be is tervezte a balettet, a művészeti iskolát, a korai fejlesztő órákat.
Egyik ellenőrzésnél veszélyeztetett a terhesség, ezért a szülészeti osztály a legjobb orvosokat kérte fel. Márkó egyre távolodott, munkája, barátai, a telefonra koncentrálva. Márkó csak az eredményekről, vizsgálatokról és aggodalmakról hallott, unalmától. Álmában a fiúról, de csak a terhes feleségét látta a kórházban. Ráadásul egy vonzó egyetemi lány is felbukkant
Az anyja, Olívia, minden nap gondoskodott róla: főzött, takarított, a fiát is szólt a tétlenségért. Márkó hálás volt, mert egyedül semmit sem tehetett.
Végül a szülés előtti napokban a folyadékok elvesztek egy hónappal korábban, a fájdalom elviselhetetlen volt, az orvosok mindent megtettek, de a sors kegyetlen volt. A kislányt született, de azonnal elvették. A főorvos reggel közölte, hogy Down-szindrómás a gyermek, amit az ultrahang nem mutatott. Még fiatal vagy, egészséges gyermeket szülhetsz, ezt a babát inkább intézménybe kell helyezni javasolta a szakember. Márkó dühösen, de határozottan ellenállt, és a kicsi lányra nézve a névét Ágnesre változtatta, szeretettel adta.
Olívia felhívta: Tudom, mindent megoldunk! ígérte. Márkó megtalálta a lelki tanácsadót, aki segít feldolgozni a helyzetet. Megoldjuk, Ágnes élő marad! mondta a tanácsadó. Márkó felé fordult: Miért ne? Nem adhatod fel! de a nő telefonálás után elnyomta a vonalat.
Mátyás sem akarta elvinni a gyermeket. Miért kell a mama lemondjon, ha apának nem kell? kérdezte. Fiatal vagyok, miért kell ilyen teher? Olívia többször is hívta, majd ultimátumot állított: vagy enged a gyereknek, vagy Márkó már nem lesz része a családnak.
Márkó rájött, hogy egyedül marad a lányával. Remélte, hogy Mátyás, amikor meglátja a kicsit, változni fog. De a kórház kijáratán senki sem várt rá. A csomagjaival a buszmegálló felé indult.
Otthon egy idegen nő kabátját találta. A konyhából egy csinos, Max névre hallgató lány lépett elő: Ki vagy te? kérdezte a nő. A férjed kedvesnője válaszolta Márkó, és elindult a holmikat pakolni.
Ágnes egy díszített ágyban feküdt, drága ajándékok között, amiket Olívia vásárolt. Most már csak Márkó és Ágnes igényelték.
Márkó a lányával elköltözött anyjahoz. Bár nehéz volt, erőt merített magában, és nevelte a kislányt. Ágnes kedves és művészi volt, a jóslatok ellenére verseket olvasott, verseket írt.
Márkó később házasságot kötött Ferivel, az osztálytárssal, aki mindig is szerette. Ferj belefogadta Ágneset, mint sajátját. Közösen három fiút hoztKözösen három fiút hoztak a világra, és boldogan éltek a családdal.
