Anyja magához szorította, homlokára csókokat hintett, és mormolta magában: Kire hasonlít ez a kis csöppség? Aztán nagyot sóhajtott. Az ismerősök is csodálkozva tették fel újra meg újra ezt a kérdést. Talán valamelyik barátja adta férjének a bogarat a fülébe, talán az anyja gyanakodott rá valamire, vagy talán Ádám maga kezdett kételkedni felesége hűségében Egy nap nehéz, barátságtalan arccal érkezett haza a munkából.
Ádám, mit tegyünk most? Túl korán jött. Pannika most lépett a harmadik évébe, nemrég hagyta el a pelenkát. Én is szinte semmit sem pihentem. Csak egyik gyedből csúszom a másikba panaszolta Ilona. Panni még kicsi, ölelni kívánkozik. Hogyan emelgessem majd a nagy pocakommal?
Négyen leszünk, de csak te dolgozol. Nem volna jobb, ha várnánk a második gyerekkel? kérdezte Ilona, s megijedt saját szavaitól.
Ne butáskodj! Ezt verd ki a fejedből nézett rá szigorúan Ádám, majd lágyabban hozzátette: Bocsáss meg, az én hibám, de megoldjuk. Kerítek egy kis mellékest.
Ha lány lesz a következő, semmi gond, tele a szekrény a nagyobb után maradt ruhával, még babakocsit sem kell venni. Kis korkülönbséggel jó pajtások lesznek. De ha fiú Ádám elmosolyodott Akkor beadom a kérvényt lakásbővítésre.
Így döntöttek. Ilona rajongott Panniért, hiszen első, áhított kislánya volt. Nem tudott neki ellenállni: minden alkalmat kihasznált, hogy karjaiba vegye, magához ölelje, puszilgassa még amikor a hasa is gömbölyödni kezdett.
Ilonában, akaratlanul is, remény csírázott: hátha nem sikerül végigvinni ezt a második, hirtelen érkezett terhességet. Magának sem vallotta be ezt teljesen.
De a természet másképp döntött. Könnyen zajlott a várandósság, s a Puskás családban a kitűzött időben újabb lány született.
Amikor először hozták oda Ilonához szoptatásra, elbizonytalanította a csecsemő sápadt, pehelyszerű szőrzete a feje búbján. Hiszen Ilona és Ádám is sötét hajúak voltak.
Panni hajszíne is éjfekete volt, amikor megszületett, csak később világosodott. Talán ennek majd besötétedik gondolta Ilona.
Az acélkék szemű, fehér bőrű kicsi mindenkitől elismerő kiáltásokat kapott. Szokatlan nevet adtak neki: Zsóka. Ritkább név, egyúttal maradnak a testvérei azonos kezdőbetűinél, ennek látta a szülők értelmét.
Hogy lehetséges, hogy ugyanabban a családban két ennyire eltérő kislány szülessen, a rokonság nem tudta megfejteni. Zsóka nemcsak testvérétől, de szüleitől is különbözött.
Minél nagyobb lett, annál szembetűnőbb lett ez a különbség. Mintha egy messziről befújt szél sodorta volna közéjük.
Haja idővel valóban kicsit sötétebb, szőkésbarna lett. Nyugodtan, kis gödröcskékkel ülve bámulta a világot világító, égszínkék szemeivel.
Ilona magához húzta, puszilgatta és mindig azt kérdezgette magától: Kire ütött ez a kislány? Sóhajtozott. Az ismerősök is csodálkoztak és kérdezősködtek.
Talán barát ugrasztotta egymásnak a házastársakat, talán anyja gyanakodott, talán Ádámban fortyogtak kétségek: egy este haragosan hallgatott.
Sokáig csak ült, némán, végül egyszer csak számonkérte feleségét, vádolta hűtlenséggel.
Emlékeztetett Ilonát: volt egy világos hajú kolléga, aki hevesen udvarolt neki. Talán miatta? Régi emlékek
És ha nem csalta meg, mi van, ha a kórházban cserélték el a gyereket? Ritka ugyan, de előfordul.
Nem csaltalak meg senkivel. Ez a mi lányunk, nem cserélték el senkivel! sírta Ilona, megbántva a vádaktól.
Ettől fogva mindennaposak lettek a veszekedések. Már válásról is szó volt. Ilona összecsomagolta a holmiját. Itt aztán Ádám észbe kapott.
Szerette a feleségét. Ha elmegy, a gyerekeket is viszi, ő pedig egyedül marad. Ettől rettegett. Csak igazolást akart, semmi mást.
Kínos volt folyamatosan hallgatni a megjegyzéseket: Kitől van ez a fehérke? Se anyjára, se apjára
Ádám úgy érezte, a homloka fölött már nőnek a szarvak. Ilonát végül marasztalta, de kijelentette, hogy DNS-tesztet készíttet. Ilona sírdogált.
Hogy maradjak, ha nem hiszel nekem? Ha már így van, ellenőrizd Pannit is, hátha ő sem a tiéd! Inkább menjünk szét!
Ádám saját kezűleg vette mintát Zsókától, Panni hajából is csippentett, úgy vitte el a laborba.
Szegény laboránsokat faggatta: elcserélhetik-e a mintákat, történhet-e hiba, elcserélődhet az eredmény?
Megnyugtatták, hogy ez lehetetlen. Ádám megnyugodott.
A kicsik hallották a veszekedéseket. Zsóka már négyéves volt, de érezte, miatta civakodnak a szülei.
Panni egyenesen kimondta:
Nem vagy a testvérem, valakik idehoztak. Miattad veszekszik anya és apa, és el akarnak válni.
Zsóka sírt. Ilona ölébe vette, mégis sokáig nem tudta megvigasztalni.
Panni megfontolta: ha nem lenne Zsóka, nem veszekednének a szülők.
Egy nap, amikor anya boltba ment és elidőzött, apjuk dolgozott, Panni felöltöztette a húgát, s séta ürügyén egyre messzebb vitte tőle.
Ilona hazatérve sehol sem találta a lányokat. A lépcsőházban sem voltak. Az alsó szomszéd látta, hogy a testvérek mennek ki, de be kellett kapcsolnia a kedvenc sorozatát, hát nem kérdezte meg őket semmiről.
Az anyja őrült módjára futkozott a paneludvaron; Ádám is csatlakozott a kereséshez. Már alkonyult, amikor semmit sem találtak.
Rendőrt hívtak. Egy órán belül mindkét gyereket megtalálták. Előbb Zsókát: egy nő telefonált, hogy a játszótéren sír egy elhagyott kislány.
Azután megtalálták Pannit is. A sötétben eltévedt, nem talált vissza.
A szülők annyira örültek, hogy végül meg se rótták a kislányokat. Panni nem mondta el, hogy messze akarta hagyni Zsókát.
Az otthoni veszekedés újra kitört: apa anyát hibáztatta, hogy felügyelet nélkül hagyta őket, anya őt, hogy sosincs otthon.
Mi lett volna, ha elüti egy autó őket, vagy valami gonosz elviszi valamire…?
Végül megjött a teszt eredménye: Ádám mindkét lány apja. Nem történt semmi cserélés, sem hűtlenség.
Megmagyarázták neki: rejtőző gének lehetnek az okai. Néha a világos nő is szülhet sötét bőrű gyereket: a felmenőink bűne is visszaköszönhet.
Az otthonban ismét helyreállt a béke. De Zsóka továbbra is idegennek érezte magát.
A két testvér nem barátkozott össze. Panniban megmaradt a sértettség. Ha vitáztak, mindig felemlegette:
Nekem vesznek új ruhát, te meg mindig a régieimet hordod, mert te nem vagy igazi testvérem! ez volt a visszavonhatatlan érv.
Zsóka sírt, de sosem panaszolta el anyának. Panni sokszor is ráfogta a csínyeket húgára.
És kire ütöttél te közülünk? Tanulj Pannitól, ő csendben ül, nem rosszalkodik sóhajtott az anyjuk.
Ilyenkor Zsóka úgy döntött, felesleges panaszkodnia. Anya csak Pannit szereti.
Elbújt egy sarokba, becsukta a szemét, s azt képzelte, ha nem látja magát, szoba sincs már körülötte, nincs a világban. Így bújt el anyja rosszalló tekintete és Panni igazságtalan szavai elől.
Panni végzett először a gimnáziummal, de nem akart egyetemre menni. Minek egy szép lánynak tanulni?
Egy táncos bulin ismerte meg a fiút, férjhez is ment hozzá. Saját lakása is volt annak a fiúnak, együtt dolgoztak apjával, aki használt német autókat árult.
Ilona, bár szerette Zsókát, mégis gyakran példaként állította szembe Pannit a testvérével.
Zsókában élete végéig megmaradt, hogy folyton összehasonlítják s mindig hátrányára. Fülébe beívódtak Panni mondatai is a gyerekkorból. Ruháit is rendre a nővérétől örökölte meg.
Látod, milyen menő fickót fogott ki Panni? Tanulj tőle! Te meg csak ülsz otthon, álmodozol, rajzolgatsz. Járhatnál többet társaságba mondta anyja.
Tizenegyedikes korában egy fiú felfigyelt Zsókára, ő pedig ártatlanul válaszolt érzelmeire. Vágyott rá, hogy valaki szeresse végre.
Nem ismerte fel rögtön, hogy terhes lett. Amikor rájött, megrémült és mesélt a fiúnak.
A fiúnak is tetszett Zsóka. Úgy döntött, beszél szüleivel. Így derült ki a családi titok.
A fiú anyja eljött a Puskás családhoz, és könyörgött, hogy ne rontsák el az ő egyetlen fia életét, győzködte Zsókát, szakítsa meg a terhességet.
A lány védelmére ekkor, váratlanul, az édesapja kelt. Talán ezzel akarta jóvátenni korábbi hibáit, vagy egyszerűen megsajnálta a lányát.
Hagy szülje meg. Nem engedem, hogy tönkretegyék az életét! Így is eleget szenvedett. Ha nem tetszik, nélkületek is felneveljük az unokát!
A fiút másik városba küldték a rokonokhoz tanulni, Zsóka távoktatásra került át.
Az iskolában megpróbálták elhallgatni az ügyet, mielőtt a tankerületig jutott volna. Akkor a tanárokat hibáztatták volna hogy nem figyeltek eléggé, nem neveltek jól. Tanácskozásokon is előkerülhetett volna a nevük.
A vizsgákat is otthon írta tanári felügyelet alatt. Kímélték tőle a többi diákot, ne lássák Zsókát ilyen állapotban.
Az angoltanárnő megsajnálta Zsókát, segített neki a feleletekben. Jól sikerült a nyelvi vizsgája.
Csakhogy Zsókának már nem mindegy volt. Úgyis szül, a gyerek mellett marad, nem lesz ideje tanulásra.
Rövidesen váratlanul elhunyt az apa. Sok munka, sok gond, s a szíve nem bírta tovább. Este leheveredett a fotelbe tévézni álmában ment el. Az anya hívta vacsorához, még langyos volt
A lakásban sírás és jajveszékelés, jött a mentő, aztán a temetés. A sokk alatt Zsókánál beindult a szülés.
Így történt, hogy apja halálának napján szülte meg kisfiát. Akár csak ő maga: világos pihehajjal, tiszta, égkék szemmel.
A temetésre nem mehetett el, a szülészeten maradt. Amikor hazaengedték, az anya, feketébe burkolózva, szó nélkül átnézett rajta, és megjegyezte: Zsóka vitte sírba az apját.
Szinte csak gondot hozott a házhoz, de az unokát megszerette.
Hogyan ne szerethetett volna egy ártatlan, világos kisfiút, aki maga volt az angyal? Csak attól félt, hogy most már senkinek sem kell majd a lánya.
Nekem nem is kell más mondta Zsóka. Ha az igazi apám is kételkedett bennem, más férfi sem fogja igazán szeretni a fiamat.
A fiú okos, érett gondolkodással nőtt, csendes és tapintatos volt. Öt éves lehetett, amikor sorsukba ismét beleavatkozott Panni.
A nővér nem lehetett anyává orvosi okokból sosem lehetett gyereke. Após-anya sóvárgott unokára, örökösre, ezért a férje is egyre gyakrabban járt el. Panni tűrt, de nem akart visszamenni az anyjához, a nyomorba. Ott lakott Zsóka is, kisfiával. A gyerek oviba járt, Zsóka női fodrász lett.
Panni most szerette volna végleg eltávolítani a húgát. De már nem lehetett kézenfogva elvezetni, mint gyerekkorukban. Ezért kiötölt valamit.
Egyedülálló, fiatal programozó fiú gyakran jött hozzájuk gépet javítani. Panninak is tetszett, de ahányszor próbálkozott, a fiú lekezelte. Helyette elhatározta: Zsókát rábeszéli, hadd találjon rajta fogást. Úgyis egyedül van, gyerekes anyát úgysem vállal senki gondolta.
Írt egy üzenetet a fiúnak, hivatkozott, hogy találkozni akar, kávézóba hívta. Zsókának is szólt, hogy bemutatná egy fiúnak; nem lehet örökké egyedül, egy gyereknek apára van szüksége.
Bízott benne, hogy Zsóka zavarba jön, kinevetik. Végül, ha a fiú mégis érdeklődik, Zsóka elköltözik, Panni pedig visszatérhet anyjához. Így is, úgy is nyer.
Zsóka felvette a legszebb ruháját, haját gondosan beállította, de nem sminkelt. Attól tartott, úgyis csak magát adhatja.
A kávézóban felismerte a srácot: magányosan ült, a telefonját birizgálta.
Ön Gergő? szólította meg Zsóka.
Igen, és maga?
Én a Panni húga vagyok. Zsóka.
A fiú meglepődött, mégis meghívta egy kávéra.
A sütik is finomak itt. Kéred? kérdezte a fiú.
Honnan tudja?
Gyakran itt találkozom ügyfelekkel mondta, és újra a telefonját nézegette, Pannit hívva.
Zsóka figyelte. Beesett szemek, borostás áll, kócos, hosszú haj. Legszívesebben hajat vágott volna neki.
Nem tudta, hogyan közeledjen. Gergő oda sem figyelt rá.
Zavarom? kérdezte végül Zsóka.
Nem, de hogy! De a nővérét vártam. Nem jön?
Nem értem Panni azt mondta, ön rám várt Lehet, jobb lesz, ha elmegyek.
Ekkor kihozták a kávét.
Igyunk egy kávét, ha már eljött.
Nem kérek tolta el Zsóka a sütit.
Félsz, hogy meghízol? Gyönyörű vagy amúgy is. Jól áll neked mondta Gergő.
De a férfiak a sovány lányokat szeretik.
Ezt honnan veszed? Mit tudsz te a férfiakról?
Semmit vallotta be Zsóka. Van egy fiam. Öt éves. mondta hirtelen. Panni nem említette?
Nem lepődött meg Gergő.
Annak ellenére, hogy Zsóka sejtette, megint Panni átverése, Gergő mégis hazakísérte.
Egész úton Gergő beszélt, ő figyelmesen hallgatott. A ház előtt telefonszámot kért.
Minek? csodálkozott Zsóka.
Szeretném folytatni a közös történetünket. Meséltem magamról, de magáról semmit nem tudok. Felhívom majd.
Végül csak egy hét múlva hívta fel.
Bocs, sok volt a munka. Ma este szabad vagyok. Találkozhatunk?
Zsóka megzavarodott. Mindig a fiú körül forgott az élete, most Gergő kész tények elé állította őt. Végül mégis beleegyezett.
A kávézóban lassan mesélt magáról, gyerekkoráról, családi viszályairól. Ahogy beszélt, úgy tárult ki előtte sok minden mintha Gergő szemén át látta volna az életét.
Amikor kifelé mentek, egy kóbor kutya csatlakozott hozzájuk. A boltban Gergő vett neki kenyeret és párizsit. A kasszában előttük egy néni számolgatta a forintjait. Gergő gyorsan kifizette helyette, még egy csokit, párizsit, fagyit is tett hozzá.
Miért fagyi? kérdezte Zsóka.
Tudod, volt egy nagymamám, szerette a fagyit, de ritkán vett, sajnálta rá a pénzt.
Én is csak sajnálatból, mint a fajkutyát és a nénit? kérdezte Zsóka.
Butaság! Nagyon tetszel. Tiszta vagy, világos. Az idősek és az állatok tényleg szívszorítóak. Van pénzem, miért ne segíthetnék?
A kutya egy falásra eltüntette a párizsit, s tovább ballagott dolga után.
Na, hogy ment? kérdezte este Panni telefonon.
Jól felelte Zsóka.
Mi volt jó?
Gergővel randizom. Köszönöm, hogy összehoztál.
Tetszett az a nyers bunkó? fújta le Panni.
Ő nagyon rendes. Olyan más vele, érdekes. Azt mondta, tetszem neki.
Panni motyogott valamit, majd letette. Nem sokkal később megjelent náluk.
Zsóka altatta a fiát, amikor kihallotta, hogy Panni és az anyja beszélgetnek a konyhában.
Ennek az idiótának mindig bejön! Vissza akartam vágni, amiért kikosarazott, és most beleszeretett ebbe az ostoba libába.
De hát neked is van férjed csodálkozott anya.
Férj pont most keres másikat, a válás csak idő kérdése. Most mit csináljak, anya?
Nem lehet, hogy csak túladod magad?
Nem, anya. Miért? Ő buta, kövér, csak más hajában turkál. Nekem nincs gyerekem, neki van. Nekem kellett volna az a férfi! Inkább belelöktem volna akkor a csatornába
Milyen csatorna Miről beszélsz?
Mi van veled, anya? sikított Panni, s Zsóka berohant.
Anyjuk kapkodta a levegőt, mellkasát szorította, szeme fehérlett. Zsóka mentőt hívott.
Szerencsére idejében vitték el, enyhe stroke volt, gyorsan javult.
Két hónap múlva Zsóka hozzáment Gergőhöz és gyermekével együtt beköltözött hozzá.
De mindennap ellátogatott anyjához. Panni összeveszett mindenkivel, és ismeretlen helyen próbált szerencsét
A felnőttek azt gondolják, a gyerekek nem értenek semmit, amikor előttük veszekednek. De a gyerek mindent hall, s levonja a maga következtetéseit.
A testvérek harca a szülők szeretetéért, fiúk kegyéért sokszor kíméletlen és a bosszú végül mindig visszaüt.
A gyerekek sosem hallgatnak a felnőttekre, de mindig hűen lemásolják őket.
A lány, amit tőled hall akár bátorítás, akár bántás igazságként épül be saját magáról, és arról, hogyan működnek a kapcsolatok.Egy tavaszi délután, mikor az ablakon át a napfény csíkjai megvilágították a kisszoba padlóját, Zsóka kisfia az ölében ült, Gergő pedig a háttérben csendesen javította az elromlott lámpát. Odakintről nevetés szűrődött be: új lakók költöztek a szomszédba, egy kislány éppen tanította biciklizni az öccsét. Zsóka megsimogatta kisfia haját, s közben elmerengve nézett ki az ablakon. Most először érezte, hogy a világ már nem idegen hely számára, sem a múltja szorítása nem nyomja annyira a szívét.
Az anyja lassan felépült, s ha vasárnap délutánonként eljött hozzájuk, már nem aggódott annyit, kihez hasonlít az unokája. El-elsuttogott egy-egy mesét a régi családról, Zsóka pedig mosolyogva figyelte, ahogyan az anyai szeretet mindent körbejár. Gergő néha hosszú percekig nézte őket a konyhaajtóból: anya, lánya, fiú három világos sziluett, melyet végre egy asztal hozott össze.
Egyetlen fénykép is készült róluk. A kisfiú, karjában egy plüssmackóval, Zsóka ölében, az anyja nevetve fordul feléjük, Gergő pedig mögöttük áll, kezét finoman Zsóka vállára téve. Azóta, ha néha eszébe jutottak a régi évek, a régi fájdalmak, csak ránéztek erre a képre: bebizonyosodott, hogy néha a legnagyobb különbségekből születhet a legtisztább közelség. S a szeretet bárhogy is tévelyeg, haragszik, sötétlik vagy váratlan színekben tűnik fel végül mindig hazatalál.
Odakint újra felnevetett valaki, bent megint megszólalt a telefon élet jele és biztatása volt mindez. Zsóka végre megértette: nem az számít, mit mondanak róla vagy kitől örökölte szeme színét, hanem hogy jól szeressen, és továbbadja mindazt, amit egyszer, sok elhallgatás, veszekedés, megbocsátás után, végül mégiscsak megtanult.
Ő már másként tanította a fiát, mint egykor tanították őt remélve, hogy egyszer majd ő is emlékszik: a szeretet választás, nem vér szerinti küldetés. És ahol igazi otthon van, ott a múlt fájdalmai is halk, meghitt mesékké szelídülnek.
