Az M3-as autópályán haladtunk, miközben a sűrű, zöld erdő szélén ültem az anyósülésen, férjem, Gábor vezette a kocsit. Az eső csendesen kopogott az ablakon, a világot sűrű köd és nyugodt csönd ölelte körül. Beszélgettünk arról, milyen jó lesz végre otthon lenni Debrecenben, egy fárasztó nap után.
Ekkor, mintha a semmiből bukkant volna elő, egy hatalmas barna medve vetődött ki az útra olyan közel, hogy Gábor az utolsó pillanatban tudott csak egy nagyot fékezni. Az egész autó megroppant, a szívem a torkomban dobogott. A vadállat alig egy méterre állt meg az autónk elejétől, majd lassan, komótosan felegyenesedett a hátsó lábaira.
Az erdő mélyéből rámordult minket. Úgy nézett ránk a hatalmas, barna szemével, mintha leolvasni próbálna: ellenség vagy barát vagyunk? Egy örökkévalóságnak tűnt az a néhány másodperc, ahogy a medve közeledett lépésről lépésre, vészjósló nyugalommal. Meg voltam róla győződve, csak egy pillanat és nekünk ront. Az autó ajtajai és az ablaküveg semmit sem értek volna egy ilyen fenevad ellen.
Gábor remegő kézzel váltott hátramenetbe, s megpróbált lassan hátracsorogni, miközben egyikünk sem vette le a szemét a medvéről. Bennem megdermedt a vér. Az idő lelassult. Nem tudtam mozdulni, csak néztem a bestiát.
Pont ebben a lélegzet-visszafojtott pillanatban történt valami, amire egyikünk sem volt felkészülve. Egy hatalmas tölgy az út mentén nőtt, gyönyörű termetes fa egyszer csak úgy recsegett-ropogott, majd döbbenetes robajjal rádőlt az útra, éppen mellettünk. Ha egyetlen méterrel közelebb zuhan, összeroppant volna az autónkat. Csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia.
A hirtelen zajra a medve is megrezzent, majd villámgyorsan irányt váltott, és visszaugrott a sötét erdő fái közé. Néhány pillanat múlva már nyoma sem volt, az út újra elcsendesedett, mintha soha ott sem járt volna.
Azóta folyton ezen gondolkodom. Tényleg ránk akart támadni a medve? Vagy talán figyelmeztetni próbált valamire, amit mi még nem vettünk észre? Esetleg őt is ugyanúgy meglepte a zaj Egy biztos: azt a nézést sosem felejtem el, s amíg élek, őrizni fogom magamban.
